"Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak"

.
1566. szeptember 7-én halt hősi halált gróf Zrínyi Miklós, Szigetvár kapitánya "Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak"

A Zrínyi család kiemelkedő szerepet vállalt a magyar történelemben, elsősorban a török elleni harcokban, de tisztán átláttak a Habsburgok mesterkedésein is, akiknek egyáltalán nem volt érdeke a magyarság szabadsága és függetlensége, sőt, az ő érdekük kimondottan ennek az ellenkezője volt, amit a történelmi tények igazolnak.

A Zrínyi család címere függőlegesen két mezőre oszlik. Az egyik mezőben egy várfalból kiemelkedő bástya látható, mely erejük kifejezője, a másik mezőben két kiterjesztett sasszárny utal hírnevükre és dicsőségükre. A címer hűen tükrözi igaz hazafi és bátor vitéz voltukat, mert mindig erős bástyái voltak a török elleni harcoknak, nevüket így őrizte meg az emlékezet, és dicsőséges, vitéz hírük gyorsan vált közismertté.

A Zrínyi család története a messzi múltban keresendő. Bár dalmát család sarjai, akik elhorvátosodtak, szívük, lelkük magyarként dobogott, kardjuk magyar érdekekért küzdött. Zágrábtól délre állt Zrin vára. Nagy Lajos királyunk ezt a várat egy 1374-ben keltezett oklevél szerint Györgynek és testvérének Gergelynek ajándékozta, majd ezt követően állandósul a várnév alapján a család neve Zrínyire. Hatalmas birtokukon vezettek az utak Bécsből a dalmát tengerpartra, ahol kiterjedt rokonságuk volt, például a Frangepán család is. A török hódítás során birtokaik országhatárrá válnak, és életük összekapcsolódik a török elleni harcokkal.

A Szigeti veszedelem

A szigetvári Zrínyi Miklós, - a költő Zrínyi Miklós dédapja - Szigetvár hőse talán a legismertebb, aki vitézeivel élete utolsó pillanatáig Szigetvárt védve harcol II. Szulejmán szultán török hordái ellen 1566-ban. A dédapa példamutatását örökíti meg a költő a Szigeti veszedelem című eposzában,

" ...Ki meg merte várni Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját."

A török hadak csak 1566. szeptember 7-én foglalták el Szigetvár rommá lőtt falait. Bár Szulejmán szultán az ostrom befejezése előtt meghalt, de ezt eltitkolták a török hadak és a magyar várvédők előtt, a győzelem érdekében. Ez azonban egyáltalán nem kisebbíti Zrínyi gróf és 500 vitézének önfeláldozását, a hazaszeretet oly nagyszerű példáját, melyet az utókorra hagytak.

Mi történt 1566. szeptember 7-én Szigetvár és környékén?

1566. május elején ismét felkerekedett Szulejmán szultán. Ferdinánd fia Miksa magabiztosan készült a szultán fogadására, mivel a pápától és a nyugati országoktól igen nagy támogatást kapott. Hatvanezer remek fegyverzetű sereg táborozott Győr környékén, és arra készült, hogy lecsap a portyázó török hordákra. Isztambulban tartottak attól, hogy a hadjárat netán kudarccal végződik, de ekkor már Szulejmán százezres seregével úton volt, hogy elfoglalja Gyulát és Egert, a két erős végvárat. Még szerb földön jártak, amikor Arszlán budai pasát elkergették Palota falai elől. Thury György Palota vitéz kapitánya megvédte a várat, majd a felmentő sereggel visszafoglalta a töröktől Veszprémet és Tatát. A ritka sikerek kezdték feléleszteni a kábult országot. Ezt a sikersorozatot erősítette, és táplálta a reménységet hogy Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány Siklós mellett alaposan helybenhagyott egy portyázó török sereget. Ez annyira feldühítette Szulejmán szultánt, hogy eredeti tervét megmásította, és Eger helyett Szigetvár ellen fordult. Ebben az időben Szigetvár volt a legerősebb végvár a Dél-Dunántúlon.

Két sereg került szembe egymással. Százezer megdühödött török háromszáz ágyúval, és két és félezernyi magyar, valamint a horvát őrség benn a várban. Meglehetősen egyértelmű erőviszonyok.

Zrínyi Miklós a vár kapitánya 58 esztendős. Katonái előtt hangosan esküszik életre, halálra, összetartozásra, kitartásra.

A várvédő katonák nevében a deák mondja az eskü szövegét, amely így hangzott: " Mi polgárok, lovagok, gyalogok és ő felsége zsoldos katonái esküszünk és szentül fogadjuk Istennek, a mi keresztény felsőségünknek, a hazának s a mi urunknak, gróf zrínyi Miklósnak, hogy hívek és mindenben engedelmesek leszünk, állhatatosan ígérjük, hogy vele élünk és vele halunk!"

Az ostrom

1566. augusztus 6-án megkezdődött az ostrom. A védők fáradhatatlanok voltak, s bár nagy veszteségeik voltak, hét ostromot visszavertek. Sőt időnként kitörtek a várfalak mögül és aprították az ostromlókat. Már egy hónapja tartott Szigetvár ostroma, mégsem tudta a török bevenni a várat. Néhány nappal a Mohácsi vész negyvenedik évfordulója előtt Szulejmán is meghalt, ezt azonban eltitkolták a török hadak előtt, a siker érdekében.

A szigetváriak is nagyon megfogyatkoztak, és a belső várba szorultak. Miksa felmentő csapatai pedig késtek, holott egy hónap alatt többszörösen is odaérhettek volna. Csakhogy Miksának úgy tűnik, ez nem állt érdekében. Jobban félt a hős Zrínyi Miklós hadvezértől, mint a töröktől. Szeptember hetedikére a vár védőinek sorsa reménytelenné vált, mert mindennapossá vált az éhezés, asszonyok, gyerekek éheztek, a belső vár kigyulladt, és a felmentő seregnek se híre, se hamva nem volt sehol.

Szigetvár hős kapitánya, levetette katonai öltözékét, a páncélinget, és ünnepi ruhát - dolmányt és sötétkék mentét - öltött. Sisakját levetette, fejére gyémántbogláros, kócsagtollas kalpagot tett, kezébe görbe kardot és kis kerek pajzsot ragadott, majd lóra ült. Megmaradt vitézeivel, a költő szerint 500 vitézével kirontott a pogányokra. A vitézek életük utolsó leheletéig küzdöttek, utolsó csepp vérükig verekedtek a hazáért, a magyarságért.

Török vezérek levele Miksához

Miután gróf Zrínyi Miklós a várból kitörve a törökök soraiban nagy veszteséget okozott, vitézeivel hősként esett el. A török vezérek katonai pompával temették el a főkapitány Zrínyi Miklós hadvezért, de a fejét levágták, és elküldték Miksa császárnak egy futárral a győri táborba, egy levél kíséretében. Ez a levél arról tesz tanúbizonyságot, hogy a törökök elismerték Zrínyi nagyságát és hősiességét, és tudták, hogy milyen nagy veszteséget okoztak a magyarságnak. Soraikból Miksa és az udvar megvetését is kiolvashatjuk.

A levél így szól:

"Legbátrabb emberetek fejét küldjük, amelyre a jövőben is nagy szükségetek lenne."
Lett volna bizony, nem is kevésszer. Napjainkról nem is szólva.
Végül Zrínyi Miklós Miksa császárnak elküldött fejét elvitték Csáktornyára, és ott nagy gyászpompával eltemették.
Fia, György, aki 17 éves volt Szigetvár ostromakor, megfogadta apja tanácsát, aki a késői utód költő szerint így búcsúzott a fiától:
"Tanulj én tülem is nehéz vitézséget,
Tanulj fáradságot s hazádhoz hűséget,
Tanulj tülem jóságos cselekedetet,
Mástól penig szerencsét s annak gyümölcsét."

Nagy szükség lett volna Zrínyi Miklós katonai tudására, erős karjára, nemzetépítő gondolkodására. Amikor a rabló török had elvonult és viszonylag békésebb idő következett, meg kellett volna kezdeni a végvárak megerősítését, újjáépítését, katonai felszerelések pótlását, és nem utolsó sorban meg kellett volna tervezni és szervezni a törökök elleni hadjáratot, egészen pontosan, az ország felszabadítását: Erdély, a hódoltság és a királyi Magyarország egyesítését. A megosztottság még átmeneti állapotnak tűnt, és a három részre szakadt ország lakóiban élt még az összetartozás érzése.

Békekötések a porta és a bécsi udvar között

A Habsburgoknak azonban más az érdeke. Miksa nem használja ki a kedvező időt. A bécsi király nem törekszik Magyarország felszabadítására. Nem bosszankodik a területi veszteségek miatt, békét akar minden áron, hogy a török ne érje el Bécset. Egyezséget köt Szulejmán utódjával, Szelimmel évi harmincezer aranyért.

1568 februárjában Drinápolyban békét köt a török és Miksa, ezzel megpecsételődik a három részre szakadt országunk sorsa.

Hatvan évvel Szigetvár eleste, és 100 évvel a mohácsi vész után, már véglegesen befejeződött az ország három részre szakadása. Az egységes Magyarország végleg felbomlott. Középen a török, az ország nyugati szegélye és a Felvidék a Habsburg birodalom része lett, felszámolták a királyi Magyarország intézményeit, a hadügy, a külügy, a pénzügy tekintetében egyértelműen Bécstől függtünk. Az ország keleti részén létrejött az Erdélyi fejedelemség, mely bizonyos önállóságot élvezett, és ennek kapcsán a XVII. Században Erdélynek jutott az a szerep, hogy a magyar államiságot megőrizze. A Habsburgoknak továbbra sem állt érdekében a török kiűzése. 1568-ban 25 évre szóló békekötés született, majd a 15 éves háborút 1606-ban megint békekötés követte.

A török elleni harc csak Zrínyi Miklós költő és hadvezér életének utolsó éveiben lángol föl, aki ebben a harcban kiemelkedő szerepet vállalt. Harcok folytak viszont a Habsburgok részéről Erdély bekebelezéséért, mert ez számukra diplomáciai úton nem sikerült. A végvárakba idegen zsoldosok kerültek, és a várak élére német kapitányokat nevezett ki a Habsburg udvari kamarilla. Az pedig már szállóigévé vált, hogy "mindig idegenek adták fel a várainkat".

A Szigeti veszedelem költője

A történelem a második Zrínyi Miklóst, Szigetvár hős kapitányának dédunokáját is kiemelten számon tartja. A költő Zrínyi hősi kor különleges embere volt, aki tudatában volt hivatásának, küldetésének, aki kardjával írta be hírét a magyar történelembe, mert nem látszani, de különbnek akart lenni kortársainál. Programja olyan hazaszeretet volt, mely cselekedetekkel, tettekkel és nem üres szavakkal bizonyított. Sok késői költő utód tanult tőle.

A hatalmas birtok és gazdag vagyon örököse hozzáértéssel és felelősséggel kezelte birtokait. Saját jövedelméből sokat áldozott a török elleni harcokra, Új-Zrínyivár és erődítmények építésére, amit a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. Leveleiben hiába kért a török elleni küzdelemhez segítséget az udvartól, csak elutasításra számíthatott.

Költőként a Szigeti veszedelem eposzban dédapjának, és a szigetvári hősöknek ő állít méltó emléket úgy, hogy saját korához szól, a széthúzó magyarságnak akar összefogásból, hazaszeretetből, vitézségből követendő példát fölmutatni.

Gróf Zrínyi Miklóst - a kiváló hadvezért, az élesen és világosan látó politikust és a kiváló írót - egy vadászaton egy rejtélyes Habsburg érdeket képviselő "vadkan" eltette láb alól. A vadászaton részt vett egy olasz vendég is, aki arról számolt be kortársainak, hogy "Zrínyi gróf több, lőtt sebből vérzett".

Nem véletlen az ilyesmi (egy kis vadkan, egy kis méreg, egy-két orgyilkos) a mi történelmünkben, mindig a legjobbjaink ellen.

Orbán Éva
.