Rózsa-Flores Eduardo (Omar Isa): Néhány szó az együttélésről

.
Napjainkban - különösen tőlünk nyugatabbra, de egyre inkább hazánkban is- egyre jelentősebb kérdéssé válik a muszlim kisebbségek és a többségi nem muszlim társadalom együttélésének problémája. Sajnálatos módon - főképp a 2001. szeptember 11.-ei események nyomán - erősödik a muszlim emberek, mint közösség és az Iszlám, mint vallás illetve eszme iránti gyűlölet. Vajon megalapozottak-e mindezek? Valóban méltó-e arra az Iszlám, hogy gyűlöletet váltson ki az őt körülvevő nem muszlim környezetből? S vannak-e ezzel szemben jó példák a békés együttélésre, együttműködésre? Ezekről a kérdésekről szeretnék röviden tájékozódni Erdélyi Péter-Moszabtól muszlim testvéremtől.
Ön szerint milyen alapjai vannak -gondolok itt elsősorban a történelmi gyökerekre - melyek az iszlamofóbia sarkkövei lettek?
Először is le kell szögeznem, iszlamofóbiáról sajnos tényleg beszélhetünk, s ennek valóban mély történelmi gyökerei vannak, melyek a nyugati és az attól áthatott kultúrát, a legrégebbi időktől fogva beivódtak abba. Gondoljunk csak a nyugati kultúra születésére és hőskorára, arra a mítoszteremtő erőre mely életre hívta. E mítoszok harcok sorából táplálkoznak, melyek során az újonnan születő kultúrának meg kellett magát védenie az őt körülvevő pogányságtól, barbárságtól, ezen újonnan született kultúra " bölcsőben fekvő kisgyermek " fő ellenfele a keleti pogányság mellett, a délről az Ibériai - félsziget felől terjeszkedő Iszlám volt, a vele folytatott harc mitikus formában a frank Roland Énekben csapódott le és tudat alatt máig beitta magát a nyugati lelkiségbe ( nem véletlen ,hogy a másik, az Iszlám oldalon szórványosan napjainkban is franknak, frandzsnak, frandzsinak nevezik a nyugatiakat) .
A bölcsőben fekvő kisded képe, mely a születő új kultúrát szimbolizálta, s melyet úgymond "Isten által felkent" hősöknek kellett megvédenie "gonosz ellenfeleitől", kik már születése pillanatában megakarták Őt fojtani, szorosan összekapcsolódott a kisded Jézus képével, kit a korabeli hatalmasok annak idején szintén megakartak gyilkolni, félvén attól, ha felnő majd hatalmukat fogja veszélyeztetni. És itt el is jutottunk a Nyugati-kereszténységhez, mely az egész nyugati eszmeiség, szellem, mítosz teremtő alapjává vált és amellett, hogy a zsidósággal együtt közös tőről fakadó testvérvallás az Iszlámmal, állandóan konfrontálódó eszmék is, mely már csak a földrajzi szomszédságból is adódott. Ezzel eljutottunk a kérdéskör, egy másik profánabb oldalára, miszerint közönséges helyzetben a szomszédok és nem távoli csoportok szoktak egymással ellentétbe kerülni. Márpedig az Iszlám és a keresztény Nyugat immár 1400 éve élnek egymással szomszédsággal, így az erőhatalmi eltolódások nyomán mindig készen állt a helyzet az összecsapásra. A Frank Birodalom elleni muszlim támadások, Poiters, Tours után jött a reconquista és a kereszteshadjáratok, majd az Oszmán Birodalom előretörése és lehanyatlása, később Napóleonnal kezdődően az európai kolonizáció, a XIX. Század végén - a XX. Század elején formális politikai-katonai hatalommal, a XX. Század közepétől informális-gazdasági úton (neokolonizmus),végül pedig egy minőségileg új fejlemény, a muszlim diaszpóra megjelenése Nyugat-Európába, bevándorlás majd később egyre intenzívebben áttérések által is.
Nem véletlenül említettem minőségileg új fejleményt, hiszen a korábbi időkben, a keresztény egyház nagy politikai befolyásának korszakában, a nyugati kultúrának sajátja volt egyfajta kirekesztő magatartás más vallásúakkal szemben, ez alól csak az Ószövetség népe, a zsidóság mentesült némiképp, egyéb vallásúakat, különösképpen mozlimokat nem tűrtek meg keresztény területeken. Gondoljunk csak az andalúziai mozlimok kiűzésére és kényszer kikeresztelésére, vagy a magyarországi iszlám felszámolására az Árpád-kor végén, majd az Oszmán uralom megszűnte után. Az idő múlásával e felfogás enyhült, pl.: a balkáni oszmán uralom felszámolása után a muszlim lakosság nagy része megmaradhatott Boszniában, Bulgáriában, Albániában és egyéb területeken. Napjainkban a nyugati kultúra területén tapasztalható népesség csökkenés, önkéntes terméktelenség miatt (melynek okaival megérné egy külön tanulmányban foglalkozni) Európa potenciális népesség felvevő terület lett. Ezt a felvevő igényt elsősorban, a nagy népszaporulatú szomszédos muszlim területek elégítették ki (gondoljunk csak a munkaerőhiány és a népesség elöregedésének kérdésére).
Visszakanyarodva eredeti kérdésünkhöz, a mozlim betelepülés valamint a hittérítés megjelenése, a terrorizmus rémképének fokozott és túlnyomórészt alaptalan hangsúlyozásával, valamint a kommunizmus megszűnte nyomán keletkezett ellenségkép hiánya, felszínre hozott évszázados emóciókat a nyugati lélekből, s máris összeállt az iszlám, mint egy démonizált erő, mely a Nyugat létére tör.
Apropó terrorizmus, hogy érti ennek jórészt megalapozatlan voltát?
A terrorizmus létezik, mindenféle eszmétől és ideológiától függetlenül, kihasználva számtalan, meg nem oldott, szőnyeg alá söpört, társadalmi, gazdasági, politikai problémát, és létezik az iszlám mezbe öltözött terrorizmus is, mely a vallásunk hitelveit figyelmen kívül hagyva közönséges bűncselekményeket követ el.
Milyen elveket állított fel az Iszlám a nem muszlimokkal való együttélést illetően? Némiképp visszatérve a fentebb már elhangzottakhoz, miszerint a Nyugat ereje teljében élen járt a kirekesztésben, ezzel szemben az Iszlámban egészen más hozzáállás, gyakorlat tapasztalható a nem mozlimokkal való bánásmód terén. Az iszlám elfogadja a területén élő nem muszlimok, elsősorban keresztények és zsidók ottlétét, megadja nekik a polgári és hivatalviselési jogokat, megszabott adó megfizetése fejében felmenti őket a katonai szolgálat alól és garantálja számukra a békés, háborgatástól mentes életet. Ilyen fajta együttélésre jó példa az Ibériai, valamint a balkáni oszmán uralom konszolidált korszaka, mikor különböző felekezetű keresztények, zsidók és muszlimok békés építőmunkában éltek egymás mellett. Napjainkban is található ilyen példamutató együttélés (eltekintve néhány szélsőséges és jelentősségét túlhangsúlyozott terrorista elem bomlasztó tevékenységétől) Egyiptomban, Szíriában, Indonéziában, Malaysiában, Irakban, Marokkóban, Iránban, stb.
Jelent-e Ön szerint veszélyt a Nyugatra az iszlám jelenleg tapasztalható virulenciája?
Egyáltalán nem, az iszlám az utóbbi idők, különösképpen a XX. Század nagy kárvallottja, az iszlám közösség tulajdonképpen egy több sebből vérző test, melytől való félelemre nincs valós alap. Az iszlámot többször súlyosan megalázták a közeli, és viszonylag közeli múltban. Felsorolnám a leginkább kirívó példákat. Itt van az Orosz Birodalom kaukázusi terjeszkedése, melynek során több helybéli muszlim népet (cserkeszeket, csecseneket) szinte teljesen megsemmisítettek, vagy elűztek. Vagy lássuk India felosztásának, Pakisztán létrehozásának, Kasmír kettévágásának jelen időkben is ható problémáját, mely szintén az iszlám érdekeinek súlyos csorbítása volt a Nyugatról támogatott erők részéről. A legkirívóbb példa a Közel-Kelet, ahol Izrael Állam létrehozását követően a palesztin nép (melynek egy része keresztény) mind a mai napig önálló állam nélkül létezik. 1948-óta számtalan ENSZ határozat született az Izrael Állam által a palesztinok -és a nemzetkőzi jog- kárára elkövetett törvénytelenségek felszámolására. Sajnos a köztudottan, Izrael Állam fő patrónusaként fellépő Egyesült Államok tevékenysége nyomán a több szász Izraelt elmarasztaló határozat írott malaszt maradt mind a mai napig. Említhetjük az algériai nép szabadságharcát, melyet a francia gyarmatosítókkal vívtak évszázadokon keresztül. Srebrenica jelképezi azt a modern kori népirtást, melyet a mozlim bosnyákokkal szemben a szerb csetnikek elkövettek! Érdekes módon ezeken a helyeken muszlim vallású különböző népek fiai és lányai vére folyt! Mindezen esetek alkalmasak arra, hogy megmérgezzék a Nyugaton élő muszlim kisebbségek és a nem muszlim többség együttélését is.
Mindannyiunknak (zsidók, keresztények és muszlimok) arra kellene törekednünk, hogy az Ábrahámi tanítás szellemében oldjuk meg a fennálló problémáinkat! Hiszen Mohamed Próféta (béke és áldás lengje körül) mondotta: "Senki sem igazi hívő addig, míg nem kívánja ugyanazt felebarátjának, mint saját magának"! Ez köszön vissza Jézus (béke legyen Vele) és a Tóra tanításából is!

Omar Isa

(Megjelent a Hivó Szó-ban)