.png)
.
Sajnállak titeket Mindig idegenek
Igen, nem gyűlöllek
Sajnállak
Mert ha gyűlölnélek
Magammal is azt tenném
„jütt-ment” vagyok én is
és e Haza befogadott
bár nap mint nap érzem
igazán nem szeret
lehet nem is tud
és nem is csoda
annyi volt itt az árulás már
s a köpönyegforgatás
Bizalmatlanná vált
a magyar ég
Én hazámra nem haragszom
Nem tehetem
Reggel délben este ölel
Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál
S a nyelv
Ez, a magyar, jó emberek
mit most használok
A papírt cirógatja
És így a szemem is
És majd a lelkem
És kihez majd eljut
Szavam
Édesen (vagy: mikor-milyen…)
Magyarul.
Sajnállak titeket
Senki és semmiháziak
Nektek a Nap ott fent
Mindegy hol süt
A madarakat sem ismerhetitek
És nem tud hozzátok szólni
A legegyszerűbb mezei virág sem
Színük és illatuk marad mindig idegen.
És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal együtt, a magyarért sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom.
Sajnállak, mindig idegen
Nem gyűlöllek,
ám most hangom megemelem
És figyelmeztetlek
- én már csak ilyen vagyok-
Még ha hazám nem is szeret igazán
Bántani őt én nem hagyom
Üzenem, innen,
És hallja idegen, magyarul, Párizsban,
Londonban s Berlinben:
Csak óvatosan.
A magyart többé ne bántsd!
Ne merd!
Elég!
Van hely széles e világon.
Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő.
Menj, tágasabb odakint!
Menj, és hallgasd!
Keress magadnak egy helyet
És egy másik, bármilyen nyelvet!.
Az enyémet, az édes magyart
Többé ne kínozd!
(Látóasszony, tűzön járó táltos papoktól, valamint néhány megmaradt szájhagyományból tudom: az Egyetlen, a Legszebb, Legtürelmesebb és Leghatalmasabb Urunk minket szeret. Nagy tud lenni a haragja Ő Neki. És zárásul, paraszt szomszédaim egyikét idézem, aki mondta a minap, hogy ami késik, nem múlik: Igazságosztó, Magyarul Értő, Egy Istenünk előbb utóbb lesújt. És rendet vág. Úgy bizony!)
.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költészet. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 29., vasárnap
Rozsa-Flores Eduardo: Kétnyelvű gyakorlat - Práctica bilingüe III
.
Leyendo a Bukowski
Por cierto, entre mis amigos,
lectores algunos, Bukowski no es muy popular.
Más bien tiene mala prensa, por eso de su vida desordenada y su lenguaje un tanto procaz.
Pero si se hila fino con las personas, podremos ver la realidad de lo que son.
Si no es así ¿qué me dices de este fragmento?
...
hay un pájaro azul en mi corazón
que
quiere salir
pero soy duro con él,
le digo quédate ahí dentro, no voy
a permitir que nadie
te vea.
hay un pájaro azúl en mi corazón
que quiere salir
pero soy demasiado listo, sólo le dejo salir
a veces por la noche
cuando todo el mundo duerme
le digo ya sé que estás ahí,
no te pongas
triste.
luego lo vuelvo a introducir,
y él canta un poquito
ahí dentro, no le he dejado
morir del todo
y dormimos juntos
así
con nuestro
pacto secreto
y es tan tierno como
para hacer llorar
a un hombre, pero yo no
lloro,
¿lloras tú
(Bukowski-t olvasom éppen…)
Meg kell mondjam, barátaim között –mármint azok között is akik ismerik őt- Bukowski nem túl népszerű. Azt hiszem, rossz sajtója van: merthogy rendetlen életű, és az enyhén szólván, éles nyelvezete miatt is.
De ha a függöny mögé néznek, megláthatják, megismerhetik valóságát.
Mit szólsz, olvasó barátom, alábbi részlethez?
…
"No existen más que dos razones para escribir: tener algo que decir y decirlo".
Oscar Wilde
En eso estámos. Lo que no lo entienden por eso nos odian.
„Csak két ok van az íráshoz: hogy legyen mit mondani, és hogy ki is mondjuk”
Oscar Wilde
Azon vagyunk és tesszük is. Akik nem értik, ezért gyűlölnek.
La muerte también lee
Hay un momento singular en la historia de la humanidad. Un tiempo que todavía no vivimos, pero que llegará, sin duda. Un día donde la temida, la evitada, la que mira a todos, se olvidará de los hombres. Un amigo, al que le comento estos versos, ríe divertido. "Tal vez esté entretenida leyendo", me dice.
En realidad ¿qué sucederá para hacerla huir y se olvide de los nombres de su bitácora?
“En esos días buscarán los hombres la muerte, pero no la hallarán. Ansiarán morir, y la muerte huirá de ellos.”
(A halál is olvas)
Létezik egy különleges pillanat az emberiség történelmében. Egy olyan időben, amelyben még nem élünk, de minden bizonnyal megérkezik majd. Egy nap mikor a félelmetes, a megkerült, aki mindenkire rátekint, meg fog feledkezni az emberekről.
Egy barátom, akinek ezeket a sorokat olvastam, nevetve megjegyezte: Talán el van foglalva, és olvas –mondta.
Tényleg: mitől fog majd elfutni és megfeledkezni a hajónaplóján lévő nevekről?
.
Leyendo a Bukowski
Por cierto, entre mis amigos,
lectores algunos, Bukowski no es muy popular.Más bien tiene mala prensa, por eso de su vida desordenada y su lenguaje un tanto procaz.
Pero si se hila fino con las personas, podremos ver la realidad de lo que son.
Si no es así ¿qué me dices de este fragmento?
...
hay un pájaro azul en mi corazón
que
quiere salir
pero soy duro con él,
le digo quédate ahí dentro, no voy
a permitir que nadie
te vea.
hay un pájaro azúl en mi corazón
que quiere salir
pero soy demasiado listo, sólo le dejo salir
a veces por la noche
cuando todo el mundo duerme
le digo ya sé que estás ahí,
no te pongas
triste.
luego lo vuelvo a introducir,
y él canta un poquito
ahí dentro, no le he dejado
morir del todo
y dormimos juntos
así
con nuestro
pacto secreto
y es tan tierno como
para hacer llorar
a un hombre, pero yo no
lloro,
¿lloras tú
(Bukowski-t olvasom éppen…)
Meg kell mondjam, barátaim között –mármint azok között is akik ismerik őt- Bukowski nem túl népszerű. Azt hiszem, rossz sajtója van: merthogy rendetlen életű, és az enyhén szólván, éles nyelvezete miatt is.
De ha a függöny mögé néznek, megláthatják, megismerhetik valóságát.
Mit szólsz, olvasó barátom, alábbi részlethez?
…
van egy kék madár szívemben és ki szeretne repülni de kemény vagyok vele, mondom neki: maradj csak ott bent, nem engedem meg senkinek hogy láthasson. van egy kék madár szívemben ki szeretne repülni de én, nagyon ravasz vagyok néha napján kiengedem de csak éjszaka mikor mindenki alszik. mondom neki tudom hogy itt vagy ne légy szomorú. majd visszateszem ő egy kicsit énekelget ott belül, nem engedtem hogy meghaljon teljesen így alszunk el együtt titkos paktumunkkal annyira szeretetteljes hogy még egy férfi is elsírna magát, de én nem sírok. te sírsz?
***
"No existen más que dos razones para escribir: tener algo que decir y decirlo".
Oscar Wilde
En eso estámos. Lo que no lo entienden por eso nos odian.
„Csak két ok van az íráshoz: hogy legyen mit mondani, és hogy ki is mondjuk”
Oscar Wilde
Azon vagyunk és tesszük is. Akik nem értik, ezért gyűlölnek.
***
La muerte también leeHay un momento singular en la historia de la humanidad. Un tiempo que todavía no vivimos, pero que llegará, sin duda. Un día donde la temida, la evitada, la que mira a todos, se olvidará de los hombres. Un amigo, al que le comento estos versos, ríe divertido. "Tal vez esté entretenida leyendo", me dice.
En realidad ¿qué sucederá para hacerla huir y se olvide de los nombres de su bitácora?
“En esos días buscarán los hombres la muerte, pero no la hallarán. Ansiarán morir, y la muerte huirá de ellos.”
(Apocalipsis, 9:6)
“In those days men will seek death and will not find it; they will desire to die, and death will flee from them.”
"In quei giorni la gente cercherà di morire, ma senza riuscirvi, perché la morte non verrà. Gli uomini desidereranno morire, ma la morte fuggirà via"
"Naqueles dias os homens buscarão a morte, e de modo algum a acharão; e desejarão morrer, e a morte fugirá deles."
"În acele zile, oamenii vor căuta moartea, şi n'o vor găsi; vor dori să moară, şi moartea va fugi de ei."
(A halál is olvas)
Létezik egy különleges pillanat az emberiség történelmében. Egy olyan időben, amelyben még nem élünk, de minden bizonnyal megérkezik majd. Egy nap mikor a félelmetes, a megkerült, aki mindenkire rátekint, meg fog feledkezni az emberekről.
Egy barátom, akinek ezeket a sorokat olvastam, nevetve megjegyezte: Talán el van foglalva, és olvas –mondta.
Tényleg: mitől fog majd elfutni és megfeledkezni a hajónaplóján lévő nevekről?
Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük..
(Jelenések, 9:6)
***
Gota
Llueve, llueve y llueve…
Y yo,
perdido en el mar de agua en el patio
busco esa gota.
La única y limpia gota.
De la que se educará una perla
En mi corazón.
(Csepp)
Esik és csak esik.
Fáradhatatlanul esik.
És én,
mint elveszve a tengerben,
udvaromban keresem azt a cseppet.
Az egyetlen és tiszta cseppet.
Szívemben lesz gyöngy.
.
2009. március 19., csütörtök
Rozsa-Flores Eduardo: Kétnyelvű gyakorlat - Práctica bilingüe II
.
Amar
No sólo se ama lo tangible.
La capacidad que tenemos nos hace amar ideas tan complejas como: Dios, patria o tribu.
Marzo amaneció vestido de verde-blanco-rojo.
El pueblo se prepara con sabores ..y buen vino , olores a flores y música alegre, para celebrar un año más de nuestra guerra por la independencia. La gente sale de sus casas con los días un poco más tibios, los ancianos conversan con sus nietos, la calle se viste de optimismo.
Cuando ondea la bandera mecida por el viento fresco de una primavera que se anuncia, algo nos ennoblece.
Tal vez sea la certeza de una libertad heredada por la que hombres y mujeres lucharon hasta morir.
Eso también es amar.
(Szeretni)
Nem csak a tapinthatót szeretjük.
Képességeink lehetővé teszik, hogy szerethessünk olyan összetett ideákat, mint Isten, Haza vagy Törzs.
Március zöld-fehér-piros színekbe öltözve ébredt.
A falu jó ízekkel és jó borral, virágillattal, vidám zenével készülődik, függetlenségi harcunk egy újabb évfordulójára. Az emberek kilépnek a kapukon az egyre langyosabb napokra. Az öregek unokáikkal beszélgetnek, az utca optimizmust ölt magára.
Mikor zászlónk ringatózik a tavaszt ígérő szellőben, tüdőnk kitágul, és mintha nemesebbnek éreznénk magunkat.
Lehet, mert bizony örökösei vagyunk ama szabadságnak melyért férfiak és asszonyok harcoltak halálukig.
Ez is szeretni.
***
¿Por qué escribes?
Muchas veces me han planteado esa pregunta.
La misma que le hizo la Revista Littérature en 1919 a cien escritores franceses: ¿Por qué escribe usted? París 1985. El diario Liberatión dirige de nuevo la misma pregunta a más de 400 escritores repartidos por los cinco continentes.
Y es la que se plantea a través del tiempo con una cantidad enorme de respuestas, tantas que tal vez nos aburriríamos de leerlas todas.
Este experimento de aquí más abajo es lo más cercano a lo que podría ser mi respuesta definitiva:
¿Por qué escribe usted?
Porque el fantasma porque ayer porque hoy:
porque mañana porque sí porque no
Porque el principio porque la bestia porque el fin:
porque la bomba porque el medio porque el jardín
Porque góngora porque la tierra porque el sol:
porque san juan porque la luna porque rimbaud
Porque el claro porque la sangre porque el papel:
porque la carne porque la tinta porque la piel
Porque la noche porque me odio porque la luz:
porque el infierno porque el cielo porque tú
Porque casi porque nada porque la sed
porque el amor porque el grito porque no sé
Porque la muerte porque apenas porque más
porque algún día porque todos porque quizás
(Miért írsz?)
Többször tették föl nekem ezt a kérdést.
Hasonlót tett fel száz francia írónak a Littérature című folyóirat 1919. Ön, miért ír?. 1985 Párizs. A Liberation újra fölteszi a kérdést 400, a földkerekség öt kontinensen élő íróembernek.
Az idők folyamán óriási válaszfolyam gyűlt össze, annyi a válasz, hogy halálra unnánk magunkat az olvasástól.
Talán alábbi kísérlet áll a legközelebb a lehetséges végleges válaszomhoz.
Ön miért ír?
Mert a kísértet mert tegnap mert ma:
Mert holnap mert igen merthogy nem
Mert a kezdet mert a bestia mert a vég:
Mert a bomba mert a cél mert a kert
Mert góngora mert a föld mert a nap:
Mert szent jános mert a hold mert rimbaud
Mert a tisztás mert a vér mert a papír:
Mert a hús mert a tinta mert a bőr
Mert az éjszaka mert utálom magam mert a fény:
Mert a pokol mert a paradicsom miattad
Mert majdnem semmiért mert a szomj
Mert a szerelem és a kiáltás miatt és mittudomén
A halál miatt mert alig mert jobban
Mert egy szép napon mert mindenki mert talán
***
Derecho a la belleza.
"La fealdad es la madre de la delincuencia".
Siempre he dicho que la Declaración de Derechos Humanos está incompleta porque falta establecer el derecho a la belleza
(A szépséghez való jog)
„a rútság a bűnözés anyja”
Mindig mondom, az Emberi Jogok Nyilatkozata nem teljes, hiányos: nem állapítják meg benne a szépséghez való jogot.
***
La cita
Espero en una estación de Metro.
Una cita, espero, solo eso, sin prisa, sin ansiedad.
Una muchacha anota en su PC portátil algunas palabras, espera al que de pronto llega y su tarde de ilumina, el beso instantáneo, el mundo que los rodea me excluye.
Y recuerdo a Borges, como siempre, "¿para qué sirve la poesía? Le preguntaron.
Y él respondió: "¿y para qué sirven los amaneceres?"
...
Un poema es este momento definitivo.
Un poema es el presagio de futuro, países que recorreremos, oraciones listas para ser declaradas en la oscuridad, sin temor ni ambiguedades. Sí, también un poema puede derrotar el mal.
(Randevú)
Várok a metró egyik állomásán.
Egy randevú. Várok. Semmi más. Sietség és sóvárgás nélkül.
Egy lány valamit ír a laptopjában, valakire vár aki hirtelen meg is érkezik. Fényben fürdik a délutánja, az azonnali csók és ki is vagyok zárva az őket körülölelő világból.
Eszembe jut Borges mint mindig:
„Mire jó a költészet –kérdeztek tőle,
És a virradat? Az mire jó? – válaszolt”
….
Egy vers maga ez a végleges pillanat.
Egy vers, jövőt ígér, országok ahol járni fogunk, a biztonságos és kétértelműség-mentes sötétben majd elhangzó kész fohászaink.
Igen, egy vers is képes legyőzni a gonoszt.
***
Walt Whitman escribió:
"Todos dicen: es glorioso ganar una batalla.
Pues yo digo que es tan glorioso perderla.
!Las batallas se pierden con el mismo espíritu que se ganan!"
Con estas ideas me preparo para mi nueva guerra.
Walt Whitman azt írta:
„Mindenkitől azt hallom: mily dicsőséges megnyerni egy csatát.
Én erre azt mondom, legalább annyira dicsőséges elveszíteni azt.
Ugyanazzal a lelkesedéssel szenvedünk vereséget, mint amilyennel győzzünk.”
Ezekkel a gondolatokkal készülődök új háborúmra.
.
Amar
No sólo se ama lo tangible.
La capacidad que tenemos nos hace amar ideas tan complejas como: Dios, patria o tribu.
Marzo amaneció vestido de verde-blanco-rojo.
El pueblo se prepara con sabores ..y buen vino , olores a flores y música alegre, para celebrar un año más de nuestra guerra por la independencia. La gente sale de sus casas con los días un poco más tibios, los ancianos conversan con sus nietos, la calle se viste de optimismo.
Cuando ondea la bandera mecida por el viento fresco de una primavera que se anuncia, algo nos ennoblece.
Tal vez sea la certeza de una libertad heredada por la que hombres y mujeres lucharon hasta morir.
Eso también es amar.
(Szeretni)
Nem csak a tapinthatót szeretjük.
Képességeink lehetővé teszik, hogy szerethessünk olyan összetett ideákat, mint Isten, Haza vagy Törzs.
Március zöld-fehér-piros színekbe öltözve ébredt.
A falu jó ízekkel és jó borral, virágillattal, vidám zenével készülődik, függetlenségi harcunk egy újabb évfordulójára. Az emberek kilépnek a kapukon az egyre langyosabb napokra. Az öregek unokáikkal beszélgetnek, az utca optimizmust ölt magára.
Mikor zászlónk ringatózik a tavaszt ígérő szellőben, tüdőnk kitágul, és mintha nemesebbnek éreznénk magunkat.
Lehet, mert bizony örökösei vagyunk ama szabadságnak melyért férfiak és asszonyok harcoltak halálukig.
Ez is szeretni.
***
¿Por qué escribes?
Muchas veces me han planteado esa pregunta.
La misma que le hizo la Revista Littérature en 1919 a cien escritores franceses: ¿Por qué escribe usted? París 1985. El diario Liberatión dirige de nuevo la misma pregunta a más de 400 escritores repartidos por los cinco continentes.
Y es la que se plantea a través del tiempo con una cantidad enorme de respuestas, tantas que tal vez nos aburriríamos de leerlas todas.
Este experimento de aquí más abajo es lo más cercano a lo que podría ser mi respuesta definitiva:
¿Por qué escribe usted?
Porque el fantasma porque ayer porque hoy:
porque mañana porque sí porque no
Porque el principio porque la bestia porque el fin:
porque la bomba porque el medio porque el jardín
Porque góngora porque la tierra porque el sol:
porque san juan porque la luna porque rimbaud
Porque el claro porque la sangre porque el papel:
porque la carne porque la tinta porque la piel
Porque la noche porque me odio porque la luz:
porque el infierno porque el cielo porque tú
Porque casi porque nada porque la sed
porque el amor porque el grito porque no sé
Porque la muerte porque apenas porque más
porque algún día porque todos porque quizás
(Miért írsz?)
Többször tették föl nekem ezt a kérdést.
Hasonlót tett fel száz francia írónak a Littérature című folyóirat 1919. Ön, miért ír?. 1985 Párizs. A Liberation újra fölteszi a kérdést 400, a földkerekség öt kontinensen élő íróembernek.
Az idők folyamán óriási válaszfolyam gyűlt össze, annyi a válasz, hogy halálra unnánk magunkat az olvasástól.
Talán alábbi kísérlet áll a legközelebb a lehetséges végleges válaszomhoz.
Ön miért ír?
Mert a kísértet mert tegnap mert ma:
Mert holnap mert igen merthogy nem
Mert a kezdet mert a bestia mert a vég:
Mert a bomba mert a cél mert a kert
Mert góngora mert a föld mert a nap:
Mert szent jános mert a hold mert rimbaud
Mert a tisztás mert a vér mert a papír:
Mert a hús mert a tinta mert a bőr
Mert az éjszaka mert utálom magam mert a fény:
Mert a pokol mert a paradicsom miattad
Mert majdnem semmiért mert a szomj
Mert a szerelem és a kiáltás miatt és mittudomén
A halál miatt mert alig mert jobban
Mert egy szép napon mert mindenki mert talán
***
Derecho a la belleza.
"La fealdad es la madre de la delincuencia".
Siempre he dicho que la Declaración de Derechos Humanos está incompleta porque falta establecer el derecho a la belleza
(A szépséghez való jog)
„a rútság a bűnözés anyja”
Mindig mondom, az Emberi Jogok Nyilatkozata nem teljes, hiányos: nem állapítják meg benne a szépséghez való jogot.
***
La cita
Espero en una estación de Metro.
Una cita, espero, solo eso, sin prisa, sin ansiedad.
Una muchacha anota en su PC portátil algunas palabras, espera al que de pronto llega y su tarde de ilumina, el beso instantáneo, el mundo que los rodea me excluye.
Y recuerdo a Borges, como siempre, "¿para qué sirve la poesía? Le preguntaron.
Y él respondió: "¿y para qué sirven los amaneceres?"
...
Un poema es este momento definitivo.
Un poema es el presagio de futuro, países que recorreremos, oraciones listas para ser declaradas en la oscuridad, sin temor ni ambiguedades. Sí, también un poema puede derrotar el mal.
(Randevú)
Várok a metró egyik állomásán.
Egy randevú. Várok. Semmi más. Sietség és sóvárgás nélkül.
Egy lány valamit ír a laptopjában, valakire vár aki hirtelen meg is érkezik. Fényben fürdik a délutánja, az azonnali csók és ki is vagyok zárva az őket körülölelő világból.
Eszembe jut Borges mint mindig:
„Mire jó a költészet –kérdeztek tőle,
És a virradat? Az mire jó? – válaszolt”
….
Egy vers maga ez a végleges pillanat.
Egy vers, jövőt ígér, országok ahol járni fogunk, a biztonságos és kétértelműség-mentes sötétben majd elhangzó kész fohászaink.
Igen, egy vers is képes legyőzni a gonoszt.
***
Walt Whitman escribió:
"Todos dicen: es glorioso ganar una batalla.
Pues yo digo que es tan glorioso perderla.
!Las batallas se pierden con el mismo espíritu que se ganan!"
Con estas ideas me preparo para mi nueva guerra.
Walt Whitman azt írta:
„Mindenkitől azt hallom: mily dicsőséges megnyerni egy csatát.
Én erre azt mondom, legalább annyira dicsőséges elveszíteni azt.
Ugyanazzal a lelkesedéssel szenvedünk vereséget, mint amilyennel győzzünk.”
Ezekkel a gondolatokkal készülődök új háborúmra.
.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)