Rozsa-Flores Eduardo: Kétnyelvű gyakorlat - Práctica bilingüe II

.
Amar
No sólo se ama lo tangible.
La capacidad que tenemos nos hace amar ideas tan complejas como: Dios, patria o tribu.
Marzo amaneció vestido de verde-blanco-rojo.
El pueblo se prepara con sabores ..y buen vino , olores a flores y música alegre, para celebrar un año más de nuestra guerra por la independencia. La gente sale de sus casas con los días un poco más tibios, los ancianos conversan con sus nietos, la calle se viste de optimismo.
Cuando ondea la bandera mecida por el viento fresco de una primavera que se anuncia, algo nos ennoblece.
Tal vez sea la certeza de una libertad heredada por la que hombres y mujeres lucharon hasta morir.
Eso también es amar.

(Szeretni)
Nem csak a tapinthatót szeretjük.
Képességeink lehetővé teszik, hogy szerethessünk olyan összetett ideákat, mint Isten, Haza vagy Törzs.
Március zöld-fehér-piros színekbe öltözve ébredt.
A falu jó ízekkel és jó borral, virágillattal, vidám zenével készülődik, függetlenségi harcunk egy újabb évfordulójára. Az emberek kilépnek a kapukon az egyre langyosabb napokra. Az öregek unokáikkal beszélgetnek, az utca optimizmust ölt magára.
Mikor zászlónk ringatózik a tavaszt ígérő szellőben, tüdőnk kitágul, és mintha nemesebbnek éreznénk magunkat.
Lehet, mert bizony örökösei vagyunk ama szabadságnak melyért férfiak és asszonyok harcoltak halálukig.
Ez is szeretni.
***

¿Por qué escribes?
Muchas veces me han planteado esa pregunta.
La misma que le hizo la Revista Littérature en 1919 a cien escritores franceses: ¿Por qué escribe usted? París 1985. El diario Liberatión dirige de nuevo la misma pregunta a más de 400 escritores repartidos por los cinco continentes.
Y es la que se plantea a través del tiempo con una cantidad enorme de respuestas, tantas que tal vez nos aburriríamos de leerlas todas.
Este experimento de aquí más abajo es lo más cercano a lo que podría ser mi respuesta definitiva:
¿Por qué escribe usted?
Porque el fantasma porque ayer porque hoy:
porque mañana porque sí porque no
Porque el principio porque la bestia porque el fin:
porque la bomba porque el medio porque el jardín
Porque góngora porque la tierra porque el sol:
porque san juan porque la luna porque rimbaud
Porque el claro porque la sangre porque el papel:
porque la carne porque la tinta porque la piel
Porque la noche porque me odio porque la luz:
porque el infierno porque el cielo porque tú
Porque casi porque nada porque la sed
porque el amor porque el grito porque no sé
Porque la muerte porque apenas porque más
porque algún día porque todos porque quizás

(Miért írsz?)
Többször tették föl nekem ezt a kérdést.
Hasonlót tett fel száz francia írónak a Littérature című folyóirat 1919. Ön, miért ír?. 1985 Párizs. A Liberation újra fölteszi a kérdést 400, a földkerekség öt kontinensen élő íróembernek.
Az idők folyamán óriási válaszfolyam gyűlt össze, annyi a válasz, hogy halálra unnánk magunkat az olvasástól.
Talán alábbi kísérlet áll a legközelebb a lehetséges végleges válaszomhoz.

Ön miért ír?
Mert a kísértet mert tegnap mert ma:
Mert holnap mert igen merthogy nem
Mert a kezdet mert a bestia mert a vég:
Mert a bomba mert a cél mert a kert
Mert góngora mert a föld mert a nap:
Mert szent jános mert a hold mert rimbaud
Mert a tisztás mert a vér mert a papír:
Mert a hús mert a tinta mert a bőr
Mert az éjszaka mert utálom magam mert a fény:
Mert a pokol mert a paradicsom miattad
Mert majdnem semmiért mert a szomj
Mert a szerelem és a kiáltás miatt és mittudomén
A halál miatt mert alig mert jobban
Mert egy szép napon mert mindenki mert talán
***

Derecho a la belleza.
"La fealdad es la madre de la delincuencia".
Siempre he dicho que la Declaración de Derechos Humanos está incompleta porque falta establecer el derecho a la belleza

(A szépséghez való jog)
„a rútság a bűnözés anyja”
Mindig mondom, az Emberi Jogok Nyilatkozata nem teljes, hiányos: nem állapítják meg benne a szépséghez való jogot.
***

La cita
Espero en una estación de Metro.
Una cita, espero, solo eso, sin prisa, sin ansiedad.
Una muchacha anota en su PC portátil algunas palabras, espera al que de pronto llega y su tarde de ilumina, el beso instantáneo, el mundo que los rodea me excluye.
Y recuerdo a Borges, como siempre, "¿para qué sirve la poesía? Le preguntaron.
Y él respondió: "¿y para qué sirven los amaneceres?"
...
Un poema es este momento definitivo.
Un poema es el presagio de futuro, países que recorreremos, oraciones listas para ser declaradas en la oscuridad, sin temor ni ambiguedades. Sí, también un poema puede derrotar el mal.

(Randevú)
Várok a metró egyik állomásán.
Egy randevú. Várok. Semmi más. Sietség és sóvárgás nélkül.
Egy lány valamit ír a laptopjában, valakire vár aki hirtelen meg is érkezik. Fényben fürdik a délutánja, az azonnali csók és ki is vagyok zárva az őket körülölelő világból.
Eszembe jut Borges mint mindig:
„Mire jó a költészet –kérdeztek tőle,
És a virradat? Az mire jó? – válaszolt”
….
Egy vers maga ez a végleges pillanat.
Egy vers, jövőt ígér, országok ahol járni fogunk, a biztonságos és kétértelműség-mentes sötétben majd elhangzó kész fohászaink.
Igen, egy vers is képes legyőzni a gonoszt.
***

Walt Whitman escribió:
"Todos dicen: es glorioso ganar una batalla.
Pues yo digo que es tan glorioso perderla.
!Las batallas se pierden con el mismo espíritu que se ganan!"
Con estas ideas me preparo para mi nueva guerra.

Walt Whitman azt írta:
„Mindenkitől azt hallom: mily dicsőséges megnyerni egy csatát.
Én erre azt mondom, legalább annyira dicsőséges elveszíteni azt.
Ugyanazzal a lelkesedéssel szenvedünk vereséget, mint amilyennel győzzünk.”
Ezekkel a gondolatokkal készülődök új háborúmra.
.