Ágoston Dániel: Pénz, politika, polgárháború

.

Budapest, Bolívia. Látszólag sem politikailag, sem földrajzilag semmi köze egymáshoz. És valóban. Sem politikailag, sem pedig földrajzilag nincs semmi köze egymáshoz a két országnak. Személyi, helyzeti, illetve morális hasonlóságai viszont vannak. Személyi hasonlóság a globális világtőke - nevezetesen a "magyar" Soros György, helyzeti hasonlósága a kilátástalan helyzet, a kormány tetejééig húzódó korrupciós és büntetőjogi kategóriába eső ügyletek, illetve az emberek apátiája (Magyarországon) és a cérnaszálakba való kapaszkodás (Magyarországon és Bolíviában).

Bolíviában égető a helyzet. Az ellenzék vezetői elérték, hogy Morales népszavazáson tegye próbára elnöki mandátumát. Az ellentétek eszkalálódását a közel húsz ember halálát okozó pandoi lázongások és erőszakos cselekmények jelentették. A Dél-amerikai Nemzetek Uniójának (Unasur) tagállamai egyaránt Morales kormánya mellett sorakoztak fel, és mészárlásnak nyilvánították a történteket.(Azóta az áldozatok listáján szereplők közül négyen 'feltámadtak', sőt, egyikük szavazott is a vasárnapi népszavazáson!) Tehát választások vannak ott is és nyilvánvaló annak kimenetele. Látszat politizálás megy Bolíviában. Pontosabban ott is. Evo Morales az "indián köntös" mögül, neo-marxista ideológiákat hangoztatva, de valójában nemzeti-nacionalista politikát folytatva regnálja az országot, kiépítve egy, a globális oligarchiák által támogatott fél-diktatórikus rendszert.

Morales kampányát ugyanis több ízben támogatta a multi-milliárdos Soros György. Jól megalapozott feltételezések szerint Soros egy millió dollárral járult hozzá Evo Morales elnöki kampányához. Szó sincs ugyanis "szegény kis indiánok" emancipációjáról, hanem arról szól a történet, hogy egy baloldalinak tetsző, nemzetközi kartell rátette a kezét a bolíviai kokaültetvényekre, amelynek három feje a kubai Castro-klán, a venezuelai Chaves, illetve a bolíviai elnök, Evo Morales. Ezt a helyzetet készítette elő a mi jó Soros Györgyünk, célkeresztre véve a bolíviai ásványkincseket és energiahordozókat. Bolívia ugyanis jelenleg annyi kokaint exportál, mint Kolumbia legfényesebb korszakában.

De, hogyan is függ össze a baloldal és a narkó? Rövid előzmény a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Ejército del Pueblo), Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőinek létrejötte, akik anyagi forrásaikat számos tevékenységgel biztosítják: többek közt emberrablásokkal, zsarolással, legális vállalkozások támogatásaival, illetve a kokainkereskedelemben való közvetlen és közvetett részvétellel. A legnagyobb drog export pedig több, mint 30 éve Kolumbiából érkezik, szövetségben a "hagyományos kartellekkel". Az "export" módszere a következő: Végy egy Herkules szállító gépet, amely a venezuelai légierők gépparkját erősíti. Ez Bolíviából Venezuelába szállítja a szükséges mennyiségű kábítószert, ahol a Venezuelai Állami Kőolaj Társaság konténer szállító hajóin jut el Kubába, ahonnan kis gépekkel és gyors naszádokkal jut el a Cayo-k térségbe, vagyis Floridába.

Mi köze van ehhez a bolíviai elnöknek, hogy jön ide Morales, azon kívül, hogy a haverjaival közösen vezeti a Kft.-t? Elnökké választása előtt ő volt a bolíviai cocaleros (kokatermesztők szakszervezetének) elnöke , s ki gondolná: most is ő tölti be ezt a posztot, de immáron az ország elnökként.

2007-es "utolsó vacsorája" után, Morales még szorosabbra vonta kapcsolatát a magyar származású gigamega-mágnással, annyira, hogy Soros elérte a bennszülött elnöknél, járuljon hozzá, hogy a norvég kormánnyal együtt Soros támogatni fogja azokat a képzési és továbbképzési formákat melyeknek révén a bennszülött tisztviselők megtanulhatnak kezelni-igazgatni a nemrégiben államosított energiahordozó üzletet.

Nem véletlenül kiáltott fel a bennszülött, fehérgyűlölő Morales májusban, Chaparéban, a cocatermelő terület bunkerjében, hogy „nem vagyunk egyedül”.
Természetesen a projektek megvalósításáért, „in situ”, azaz helyben nem más személy felel mint Juán Ramón Quintana, kancelláriaminiszter, aki egyben az Open Society (Soros alapítványa) bolíviai kuratóriumának elnöke.

Soros, a bennszülött elnökkel karöltve új üzleti lehetőségek után kajtat a dél-Amerikai országban. Szaftos, kövér üzletek után.

Bolíviában, és a Mozgalom a szocializmusért (MAS) kormányának hála Soros megtalálta az „El Dorado”-ját. Soros fő helyi híve és viszont támogatója, már most célba vette a 2009-as választásokat –Morales hatalmon kíván maradni, és államát szocialista köntösbe kívánja burkolni Fidel Castro Kubája, illetve Chavez ezredes bolivárista Venezuelai köztársasága mintájára. Mindkét baloldali vezér, természetesen „feltételnélküli szövetségese” a kamú-bennszülött elnöknek. Akinek viszont - nem minden feltétel nélkül- egyik fő anyagi és ideológiai partnere –minő paradox!- az ultra-liberális vagy neo-konzervatív, vagy kitudja, mega-spekuláns Soros (György) George.

Morales persze ezt nem reklámozza kampányában, ahogy azt sem, hogy rettentő antiszemitizmusában és anticionizmusában zsidó spekulánsokkal köt paktumokat. Marad tehát a mostanában divatos "Én nem vagyok fehér, hanem xy". Obamánál is bevált, Morales pedig ezt a taktikát régóta gyakorolja. Ő indián, "nacionalista", küzd a fehérek elnyomása ellen és az indiánok jogaiért Bolíviában. De adalékként azért keverjünk még valamit a "szegény indián" mítoszhoz! Morales nem az első bennszülött elnök. Morales egy mesztic, mint az ottani lakosság 60%-a. Az egész "indián" humbug az európai NGO-k (nem-kormányzati szervezetek) kitalálmánya. Ki tudja miért... Talán azért, amiért Obamát afro-amerikainak adták el, holott valójában mulatt.

Morales kormányában összesen van két indián, egy mesztic, a többi pedig mind fehér.

Bolíviában minden (nem hivatalos, tehát hihető) előrejelzés szerint polgárháború készül. A helyzeti következmények a fentiekből nyilvánvalóvá válnak. És mindezt a koka-buli indította el.

Feloldva a paradoxont - miszerint polgárháború készül Bolíviában, annak ellenére, hogy 60-40%-os arányban nyerte Morales a tegnapi, egy segregacionista, rasszista, kvázi kommunista új alkotmány tervezetéről szóló, referendumot -, állítsuk párhuzamba a dél-amerikai országot Magyarországgal. Ott is és itthon is az emberek cérnaszálakba kapaszkodnak, amit a hatalom értelem szerűen kihasznál, megválasztatva ezzel saját magát. Itthon is ez megy. Egészen nyilvánvaló, skandallum helyzet, égbekiáltó gazságok, amit a kormánypropaganda igyekszik eltussolni és "rendet tenni" az emberek fejében. Adott viszont egy maradék X százaléknyi látó ember, akik joggal kívánnak fellépni országuk védelmében. Ismerős? Persze, hogy az. Ez a helyzet mindkét országban

A különbség a két ország között a nemzeti öntudat általános kérdése, ami Bolíviában széles körű (ezt használja ki Morales, feltüzelve az indiánokat), míg itthon elenyésző, illetve sok esetben félre siklott.

A százezredszerre is említett forradalom nélkül változás nem fog jönni. Útközben fognak jönni azok az emberek, akik új vezetők/vezérek lesznek és akikre szükség van. Felmerült a "nevető harmadik" szerepe, aki majd magához rántja a hatalmat viaskodás közben. De kérdem én: ki lenne a harmadik? Még második sincs, illetve az is csak 10%-os. A következő forradalomnak teljesen el kell söpörnie azt a kartellt, amit ma "politikai elintek" nevezünk. Nem hiszek a hagyományos párt struktúrában és az erre épülő világrendben, így a Jobbik is önkéntelen visszataszítást vált ki belőlem. Eszközként jók és hasznosak, de látva a terveiket és a programjukat nem tudok velük azonosulni. De sok barátom van velük és az ő lelkesedésük előre vezet. Ergo eszközként nagyon kellenek, de nem ők a megoldás. Meg kell próbálni a forradalom okozta intermezzot kihasználni, és akkor lépni egy nagyot, hatalmasat tenni. A pártok és a jelenlegihez hasonló szervezetek - elnézve a magyar történelmet - időről időre reprodukálják magukat. Ezért kell a pártok nélküli intermezzo. Akkor tehetnénk hatalmasat. Ez a megoldás.

Bolíviában ez megy. Polgárháború lesz, politikai hatásszünet, amit kihasználva meg lehet dönteni egy hamis rendszert. Ezzel megmentik az ország másik részét, azaz a fehérek és meszticek által lakott területek. Így lesz két ország egyből. De facto már így van, de ezzel de jure is az lesz. Jó lenne példát venni a bolíviaiakról... persze nekünk egyesíteni kell az országot. Méghozzá gyorsan!

A cikk megírásához külön köszönet Rózsa-Flores Eduardonak
Átvétel a: Ellenkultúra - ból
.