Ágoston Dániel: Pénz, politika, polgárháború

.

Budapest, Bolívia. Látszólag sem politikailag, sem földrajzilag semmi köze egymáshoz. És valóban. Sem politikailag, sem pedig földrajzilag nincs semmi köze egymáshoz a két országnak. Személyi, helyzeti, illetve morális hasonlóságai viszont vannak. Személyi hasonlóság a globális világtőke - nevezetesen a "magyar" Soros György, helyzeti hasonlósága a kilátástalan helyzet, a kormány tetejééig húzódó korrupciós és büntetőjogi kategóriába eső ügyletek, illetve az emberek apátiája (Magyarországon) és a cérnaszálakba való kapaszkodás (Magyarországon és Bolíviában).

Bolíviában égető a helyzet. Az ellenzék vezetői elérték, hogy Morales népszavazáson tegye próbára elnöki mandátumát. Az ellentétek eszkalálódását a közel húsz ember halálát okozó pandoi lázongások és erőszakos cselekmények jelentették. A Dél-amerikai Nemzetek Uniójának (Unasur) tagállamai egyaránt Morales kormánya mellett sorakoztak fel, és mészárlásnak nyilvánították a történteket.(Azóta az áldozatok listáján szereplők közül négyen 'feltámadtak', sőt, egyikük szavazott is a vasárnapi népszavazáson!) Tehát választások vannak ott is és nyilvánvaló annak kimenetele. Látszat politizálás megy Bolíviában. Pontosabban ott is. Evo Morales az "indián köntös" mögül, neo-marxista ideológiákat hangoztatva, de valójában nemzeti-nacionalista politikát folytatva regnálja az országot, kiépítve egy, a globális oligarchiák által támogatott fél-diktatórikus rendszert.

Morales kampányát ugyanis több ízben támogatta a multi-milliárdos Soros György. Jól megalapozott feltételezések szerint Soros egy millió dollárral járult hozzá Evo Morales elnöki kampányához. Szó sincs ugyanis "szegény kis indiánok" emancipációjáról, hanem arról szól a történet, hogy egy baloldalinak tetsző, nemzetközi kartell rátette a kezét a bolíviai kokaültetvényekre, amelynek három feje a kubai Castro-klán, a venezuelai Chaves, illetve a bolíviai elnök, Evo Morales. Ezt a helyzetet készítette elő a mi jó Soros Györgyünk, célkeresztre véve a bolíviai ásványkincseket és energiahordozókat. Bolívia ugyanis jelenleg annyi kokaint exportál, mint Kolumbia legfényesebb korszakában.

De, hogyan is függ össze a baloldal és a narkó? Rövid előzmény a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Ejército del Pueblo), Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőinek létrejötte, akik anyagi forrásaikat számos tevékenységgel biztosítják: többek közt emberrablásokkal, zsarolással, legális vállalkozások támogatásaival, illetve a kokainkereskedelemben való közvetlen és közvetett részvétellel. A legnagyobb drog export pedig több, mint 30 éve Kolumbiából érkezik, szövetségben a "hagyományos kartellekkel". Az "export" módszere a következő: Végy egy Herkules szállító gépet, amely a venezuelai légierők gépparkját erősíti. Ez Bolíviából Venezuelába szállítja a szükséges mennyiségű kábítószert, ahol a Venezuelai Állami Kőolaj Társaság konténer szállító hajóin jut el Kubába, ahonnan kis gépekkel és gyors naszádokkal jut el a Cayo-k térségbe, vagyis Floridába.

Mi köze van ehhez a bolíviai elnöknek, hogy jön ide Morales, azon kívül, hogy a haverjaival közösen vezeti a Kft.-t? Elnökké választása előtt ő volt a bolíviai cocaleros (kokatermesztők szakszervezetének) elnöke , s ki gondolná: most is ő tölti be ezt a posztot, de immáron az ország elnökként.

2007-es "utolsó vacsorája" után, Morales még szorosabbra vonta kapcsolatát a magyar származású gigamega-mágnással, annyira, hogy Soros elérte a bennszülött elnöknél, járuljon hozzá, hogy a norvég kormánnyal együtt Soros támogatni fogja azokat a képzési és továbbképzési formákat melyeknek révén a bennszülött tisztviselők megtanulhatnak kezelni-igazgatni a nemrégiben államosított energiahordozó üzletet.

Nem véletlenül kiáltott fel a bennszülött, fehérgyűlölő Morales májusban, Chaparéban, a cocatermelő terület bunkerjében, hogy „nem vagyunk egyedül”.
Természetesen a projektek megvalósításáért, „in situ”, azaz helyben nem más személy felel mint Juán Ramón Quintana, kancelláriaminiszter, aki egyben az Open Society (Soros alapítványa) bolíviai kuratóriumának elnöke.

Soros, a bennszülött elnökkel karöltve új üzleti lehetőségek után kajtat a dél-Amerikai országban. Szaftos, kövér üzletek után.

Bolíviában, és a Mozgalom a szocializmusért (MAS) kormányának hála Soros megtalálta az „El Dorado”-ját. Soros fő helyi híve és viszont támogatója, már most célba vette a 2009-as választásokat –Morales hatalmon kíván maradni, és államát szocialista köntösbe kívánja burkolni Fidel Castro Kubája, illetve Chavez ezredes bolivárista Venezuelai köztársasága mintájára. Mindkét baloldali vezér, természetesen „feltételnélküli szövetségese” a kamú-bennszülött elnöknek. Akinek viszont - nem minden feltétel nélkül- egyik fő anyagi és ideológiai partnere –minő paradox!- az ultra-liberális vagy neo-konzervatív, vagy kitudja, mega-spekuláns Soros (György) George.

Morales persze ezt nem reklámozza kampányában, ahogy azt sem, hogy rettentő antiszemitizmusában és anticionizmusában zsidó spekulánsokkal köt paktumokat. Marad tehát a mostanában divatos "Én nem vagyok fehér, hanem xy". Obamánál is bevált, Morales pedig ezt a taktikát régóta gyakorolja. Ő indián, "nacionalista", küzd a fehérek elnyomása ellen és az indiánok jogaiért Bolíviában. De adalékként azért keverjünk még valamit a "szegény indián" mítoszhoz! Morales nem az első bennszülött elnök. Morales egy mesztic, mint az ottani lakosság 60%-a. Az egész "indián" humbug az európai NGO-k (nem-kormányzati szervezetek) kitalálmánya. Ki tudja miért... Talán azért, amiért Obamát afro-amerikainak adták el, holott valójában mulatt.

Morales kormányában összesen van két indián, egy mesztic, a többi pedig mind fehér.

Bolíviában minden (nem hivatalos, tehát hihető) előrejelzés szerint polgárháború készül. A helyzeti következmények a fentiekből nyilvánvalóvá válnak. És mindezt a koka-buli indította el.

Feloldva a paradoxont - miszerint polgárháború készül Bolíviában, annak ellenére, hogy 60-40%-os arányban nyerte Morales a tegnapi, egy segregacionista, rasszista, kvázi kommunista új alkotmány tervezetéről szóló, referendumot -, állítsuk párhuzamba a dél-amerikai országot Magyarországgal. Ott is és itthon is az emberek cérnaszálakba kapaszkodnak, amit a hatalom értelem szerűen kihasznál, megválasztatva ezzel saját magát. Itthon is ez megy. Egészen nyilvánvaló, skandallum helyzet, égbekiáltó gazságok, amit a kormánypropaganda igyekszik eltussolni és "rendet tenni" az emberek fejében. Adott viszont egy maradék X százaléknyi látó ember, akik joggal kívánnak fellépni országuk védelmében. Ismerős? Persze, hogy az. Ez a helyzet mindkét országban

A különbség a két ország között a nemzeti öntudat általános kérdése, ami Bolíviában széles körű (ezt használja ki Morales, feltüzelve az indiánokat), míg itthon elenyésző, illetve sok esetben félre siklott.

A százezredszerre is említett forradalom nélkül változás nem fog jönni. Útközben fognak jönni azok az emberek, akik új vezetők/vezérek lesznek és akikre szükség van. Felmerült a "nevető harmadik" szerepe, aki majd magához rántja a hatalmat viaskodás közben. De kérdem én: ki lenne a harmadik? Még második sincs, illetve az is csak 10%-os. A következő forradalomnak teljesen el kell söpörnie azt a kartellt, amit ma "politikai elintek" nevezünk. Nem hiszek a hagyományos párt struktúrában és az erre épülő világrendben, így a Jobbik is önkéntelen visszataszítást vált ki belőlem. Eszközként jók és hasznosak, de látva a terveiket és a programjukat nem tudok velük azonosulni. De sok barátom van velük és az ő lelkesedésük előre vezet. Ergo eszközként nagyon kellenek, de nem ők a megoldás. Meg kell próbálni a forradalom okozta intermezzot kihasználni, és akkor lépni egy nagyot, hatalmasat tenni. A pártok és a jelenlegihez hasonló szervezetek - elnézve a magyar történelmet - időről időre reprodukálják magukat. Ezért kell a pártok nélküli intermezzo. Akkor tehetnénk hatalmasat. Ez a megoldás.

Bolíviában ez megy. Polgárháború lesz, politikai hatásszünet, amit kihasználva meg lehet dönteni egy hamis rendszert. Ezzel megmentik az ország másik részét, azaz a fehérek és meszticek által lakott területek. Így lesz két ország egyből. De facto már így van, de ezzel de jure is az lesz. Jó lenne példát venni a bolíviaiakról... persze nekünk egyesíteni kell az országot. Méghozzá gyorsan!

A cikk megírásához külön köszönet Rózsa-Flores Eduardonak
Átvétel a: Ellenkultúra - ból
.

A Bolíviai helyzet - Előzmények - Korábbi cikkeim a témában

Rózsa-Flores Eduardo:
Tűzvész előtt dél-Amerika szívében
Baloldali „puccs” a parlament ellen Bolíviában

5 halott, megvert újságírók –köztük külföldiek is- több száz sebesült, füst és lángok…
Ez a Bolíviai helyzetkép azután, hogy múlt szombaton, Sucre-ban (az ország történelmi fővárosában, La Paz „csak” az adminisztratív főváros) az ellenzéki küldöttek távollétében, a MAS (Mozgalom a Szocializmusért) félig vagy teljesen analfabéta, indián,- küldöttei megszavazták a kormánypárt által beterjesztett új alkotmány tervezetet.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés nem teljesen törvényes és demokratikus szavazása ráadásul egy laktanyában zajlott le, rendőrök és katonák védelme alatt.

Sucre lakossága a hírre fellázadt, és a rendőrökkel vívott, halálos áldozatokat is követelő több órás harc után, elzavarta –szó szerint- a városból az „alkotmányozó” csürhét. Vasárnaptól folyamatosan érkeznek a hírek a különböző városokban megtartott tiltakozó, és Sucre lakosságával szolidáris nagygyűlésekről. Az ország kilenc megyéje közül, eddig hét jelentette be, nem ismerik el, a marxista orientációjú, a Venezuelai „alkotmányos diktátor”Chavez kedvenc védence, a rasszista Evo Morales elnök új alkotmányát.
Hétfőn, az ország második legnagyobb városában, a keleti Santa Cruz de la Sierra-ban, több mint 80 ezer ember követelte az autonómiát, de hallhatóak voltak a teljes függetlenséget és fegyvereket követelő hangok is.
Az események azóta eszkalálódtak: kedd este, kormányparti indiánok körülvették a parlament épületét, és nem engedték be az ellenzéki honatyákat. Bent, a baloldal, ellenzék nélkül működtette tovább a szavazó gépezetét és az ország további sorsa szempontjából igen nagy fontossággal bíró kérdésekben döntött. (pl. tartományi adózás rendjéről – a gazdagabb területek kötelesek magasabb adókkal támogatni a szegényebb országrészeket, tartományokat. Magyarul: a kelet támogassa az ország indián lakosságát, azaz akik dolgoznak és termelnek, támogassák a megsértett, és saját értelmezésük szerint „évszázadokon keresztül elnyomott” indiánokat, akik egyes külföldi körök és személyek (Hugo Chavez, Fidel Castro, Soros György) által ösztönözve és támogatva, szervezett formában egyre több jogot követelnek maguknak. Ez önmagában természetesen nem lenne gond ha igazságtételről lenne szó, de mint tudjuk valakinek a „több” joga, a másiknak a kevesebbet jelenti. És teljesen nonszensz, és ezért érthetetlen, miért kell a XXI század elején, az ország lakosságának egyik részének fizetni, a spanyol hódítók 500 évvel ezelőtti „bűneiért”.
Valami bűzlik mondhatnók, és igazunk is van…
Valakik érdekeltek abban, hogy a Bolíviában kiprovokált helyzeten keresztül destabilizálják az egész kontinenst.
Ami nem sikerül Ernesto Che Guevárának 1967-ben, sikerülni látszik két újkori kalandornak, a mesztic „Napóleonnak” azaz Hugo Chaveznek, és Soros György pártfogoltjának, a koka termesztők volt szakszervezeti elnökének, a jelenlegi Bolíviai elnöknek.
Deklarált vágya e két politikai kalandornak (vagy bűnözőnek?) úgy bevonulni a történelembe, mint akiknek igazán sikerült borsot törni az USA orra alatt. Mindenesetre Chavez egyik példaképe Castro, az agg kubai diktátor, Morales a maga részéről pedig októberben tisztelgett Che Guevara emléke előtt halálának 40. évfordulóján. Tette ezt, annak az országnak az elnöke, amely országot a marxista-maoista önjelölt gerilla vezér „dél-amerikai Vietnámmá” akart változtatni. „Ha égni kell, hát égjen. Csak a forradalom számít…”
A térséget ismerő elemzők szerint, hiba csúszhat a két baloldali vezér terveibe. A hatvanas évek óta jelentősen megerősödött a civil társadalom szerepe és jelenleg – például Bolíviában -, hogy a dél-amerikai államok hagyományos centralizáltsága ellenére, egyre ütőképesebb szerepe van a választott megyei és tartományi hatóságoknak.
Tegnap Bolívia többsége jelentette ki, hogy nem ismerik el a szuronyok mögött, törvénytelenül megszavaztatott alkotmányt, és lassan lejár december 14-én a lázadó megyék által bejelentett ultimátum: a központi kormány vagy teljes autonómiát biztosít a számukra, vagy az önrendelkezés útjára lépve a tartományok népképviseleti szervei kikiáltják a függetlenséget és megszülethet az első, nem a spanyolok elleni függetlenségi háborúban fogant latin-amerikai köztársaság.
Mindkét fél készül a lehetséges összecsapásra. Hónapok óta, rendszeresen landolnak a rejtélyes szállítmányaikkal a venezuelai légierő gépei – az utolsó múlt szombaton délután -, és több százra tehető a - rejtélyes feladattal az országba érkezett - venezuelai és kubai katonai szakértőknek a száma. A másik oldal, egyenlőre tüntetésekkel és nagygyűlésekkel válaszol a központi kormány egyértelműen törvénytelen intézkedéseire és a felheccelt, sokszor ingyen osztott alkoholtól berúgott indiánok provokációira.
Ma, szerdán, a fél ország tiltakozó általános sztrájkra ébredt. A következő napokban újabb tiltakozó megmozdulásokra kerülhet sor.
Nyitott kérdés még egyelőre, mi lesz az álláspontja és reakciója a kialakult helyzetben, a térség legnagyobb hatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak. Köztudott, hogy Bolívia keleti részében - konkrétan a legnagyobb lázadó megyében Santa Cruz-ban - a föld felszíne alatt található, dél-Amerika legnagyobb összefüggő földgáz mezeje.
Újabb marxista forradalom dél-Amerika szívében? Kizárt. Túl sok az ami forog kockán és még egy dolog bizonyos: Bolívia keleti része lakosságának elege van a baloldali kalandokból és békében és szabadságban szeretne élni a gazdagságával. Ezért ha fegyvert kell fogni….

George Soros és Bolívia

Rózsa-Flores Eduardo:
Evo Morales bennszülött bolíviai New York-i vacsorája Sorossal, a "magyar" multimilliomossal.

Jól megalapozott feltételezések szerint Soros egy millió dollárral járult hozzá Evo Morales elnöki kampányához.

A Bolíviai ásványkincsek és energiahordozók a mágnás célkeresztjén.

A párhuzamos történet

Nemet mondani egy olyan vacsorai meghívásnak, New Yorkban, egy olyan valakinek, kinek magánvagyona megközelíti a hét ezer millió dollárt, felér egy főbenjáró bűnnel. Ember legyen a talpán, aki egy ilyennek meghívásnak ellenáll. Evo nem akart kivétel lenni, elment és kísérőnek magával vitte a legszorosabb munkatársát, a kancellária minisztert, Juán Ramón Quintana-t, aki egyben a latin- amerikai regionális igazgatója a magyar multimilliomos által kezelt egyik legfontosobb alapítványnak: az Open Society Institute, Soros globális üzletcsináló „cége”.

Morales USA látogatásának kiemelkedő és - talán egyetlen- említésre méltó eseménye a Sorossal együtt elköltött vacsora. Ettek és üzletről tárgyaltak.

Ezután az éjszaka után, a Bolíviai elnök nyilvánosan képviselt álláspontja 180 fokos fordulatot vett. Az a hír járja, hogy a választási kampány idején Soros egy millió USA dollár támogatást nyújtott a MAS (Mozgalom a szocializmusért) kampányához….

Quintana –Soros ügyintézője Bolíviában?

Ama bizonyos vacsora során, a magyar-zsidó filantróp még szorosabbra vonta kapcsolatát a bennszülött elnökkel, annyira, hogy elérte, járuljon hozzá, a norvég kormánnyal együtt Soros támogatni fogja azokat a képzési és továbbképzési formákat melyeknek révén a bennszülött tisztviselők megtanulhatnak kezelni-igazgatni a nemrégiben államosított energiahordozó üzletet.
Nem véletlenül kiáltott fel a bennszülött, fehérgyűlölő Morales májusban, Chaparéban, a cocatermelő terület bunkerjében, hogy „nem vagyunk egyedül”.
Természetesen a projektek megvalósításáért, „in situ”, azaz helyben nem más személy felel mint Juán Ramón Quintana, kancelláriaminiszter, aki egyben az Open Society bolíviai kuratóriumának elnöke.
Soros, a bennszülött elnökkel karöltve új üzleti lehetőségek után kajtat a dél-Amerikai országban. Szaftos, kövér üzletek után.
Bolivíában, és a Mozgalom a szocializmusért (MAS) kormányának hála Soros megtalálta az „El Dorado”-jat.
Soros fő helyi híve és viszont támogatója, már most célba vette a 2008-as választásokat –Morales hatalmon kíván maradni, és államát szocialista köntösbe kívánja burkolni Fidel Castro Kubája, illetve Chavez ezredes bolivárista Venezuelai köztársasága mintájára. Mindkét baloldali vezér, természetesen „feltételnélküli szövetségese” a bennszülött elnöknek. Akinek viszont - nem minden feltétel nélkül- egyik fő anyagi és ideológiai partnere –minő paradox!- az ultra-liberális vagy neo-konzervatív, vagy kitudja, mega-spekuláns Soros (György) George.

Evo Morales együtt vacsorázott Sorossal New Yorkban. A Soros által javasolt menü hasonlatos volt ahhoz a 2003-ashoz, amikor vendégül látta Néstor Kirchner-t, Argentína frissen választott elnökét. (Anyagunk második részében rátérünk Soros argentin tevékenyégére) A magyar mágnás megismételte a receptet és, úgy tűnik, több mint kielégítő eredménnyel.

Bányák és földgáz

Soros ezüst éren hatolt be Bolíviába. Megvette a leggazdagabb ezüst bányát –a San Cristobal-t- mely paradox, Potosíban, az ország legelmaradottabb tartománya dél-keleti csücskén található. Az ezüst kitermelésének kezdetét 2007 utolsó harmadára tervezték.
Érdekes, hogy Soros, testvérével együtt, Paul Sorossal, rendelkeznek az Apex Silver Mines –ezüstbányák felkutatására és fejlesztésére szakosodott nemzetközi konszern, részvényeinek majdnem 20 %-kával. A cég, melynek székhelye a Kajmán Szigetekben van, tulajdonában van egy másik, termelő ezüstbánya is az országban. A lelőhely, a szakértők szerint, az egyik legnagyobb és leggazdagabb az ismert ezüstlelőhelyek közül az egész világon.
De nem csak az ezüst az, ami Sorost mozgatja Bolíviában. A másik kincs, amelyre most áhítozik a mega-spekuláns a földgáz, és céljai eléréséhez, ott van neki a hálás bennszülött keze…

Üzletek Argentínában és Brazíliában

A fogadás milliós nagyságrendű. A cérnaszál vége Argentínában és Brazíliában van és a Trójai faló neve Adecoagro, a Soros által Pilagától vásárolt cég. Jelenleg ez a cég 105.000 hektár földet kezel Argentínában, 20.000 hektárt Brazíliában és 5 ezret Uruguayban.
Mennyi földre fáj a foguk Bolíviában? A bennszülött elnök által kezdeményezett agrár „forradalom” –magyarul: a gyűlölt, fehér –azaz nem bennszülött- közép és nagybirtokosok földjeinek erőszakos államosítása majd árúba bocsátása, természetesen „törvényes” aukciók keretében- és pártja, a Mozgalom a szocializmusért (MAS) parlamenti többsége megnyitja majd az újabb „aránybányát” Soros számára Bolíviában?
A földgáz és a termőföldek üzleti pókhálója észak-Argentína és dél-Bolívia felől terjeszkedik…
Morales és Kirchner nemrég aláírtak azt a megállapodást melynek értelmében a két ország közötti napi földgázforgalmat 2010-re 20,7 millió köbméterre kívánják növelni. Buenos Airesből szármázó információim szerint ez a nagyon is szaftos megállapodás, úgy látszik, felébresztette Soros üzleti étvágyát: bejelentette segíteni, szeretne Bolíviának a földgáz értékesítésében…

Az előzmények…

Miért éppen Argentína?
1..
Még ha nincs is pontos adat arról, hogy Soros György teljes vagyona hány százmillió (vagy milliárd?) dollárt tesz ki, azt tudni lehet, hogy a mega-spekulátor a legnagyobb ingatlan, ingó és szarvasmarha befektető Argentínában, és igen szaftos érdekeltségei vannak Brazíliában és Venezuelában is. Az argentin lap Pagina 12 „Argentína új tulajdonosa”-ként apostrofálta, egy olyan országról van szó, ahol csak a 90-es évek elején jelent meg befektetőként.
Az ingatlanok vásárlására szakosodott IRSA nevű cégén keresztül, Soros, Argentína legnagyobb ingatlan vállalkozójává vált. Tulajdonában van több bevásárló központ Buenos Airesben, évi eladásai évi 800 millió dollárt tesznek ki, és 130 különböző ingatlan ország szerte. Többek között két felhőkarcoló, egy luxus igényeket kielégítő kikötő, luxus lakóépületek, lakóparkok, a Buenos Airesi központi vásárcsarnok, stb. Ezen kívül, birtokában van az argentin Loans Bank össztőkéjének 27, 5 %, amely a jelzáloghitel piac 40%-át birtokolja.
Soros közel áll ahhoz, hogy a dél-Amerikai ország legnagyobb földbirtokosává váljon. Nevén van több mint 500.000 hektár föld, és 150.000 szarvasmarha –ezzel ő a legnagyobb vágó marha tulajdonos Argentínában. (Érdekességképpen: 60 év után most „hirtelen” megnyílt az amerikai (USA) piac, az argentin hús termékek importja előtt!) Tervei között szerepelnek további pénzügyi beruházások az élelmiszeriparban és az élelmiszer kereskedelemben is.
(Forrás: Institute for Global Communications – IGC és InterPress Third World News Agency))
Soros György „argentin” partnere az az Eduardo Elsztain, aki a hivatalos tulajdonosa a fent említett IRSA Holding ingatlan befektető cégnek. Elsztain üzleti partnere viszont, Edgar Bronfman, a Zsidó Világtanács elnöke (World Jewish Congress)
www.worldjewishcongress.org
A Zsidó Világtanács, nemzetek fölötti szervezet melynek elsődleges célja „Izrael megsegítése”
Eduardo Elsztain jelenleg a Zsidó Világtanács pénztárnoka.

Alább, a Zsidó Világtanács (WJC) vezetősége:

WJC STEERING COMMITTEE MEMBERS

Edgar M. Bronfman, President, WJC (elnök)
Pierre Besnainou,
President, European Jewish Congress
Zeev Bielski,
Chairman, Jewish Agency for Israel/
World Zionist Organization
Matityahu Droblas,
Chairman, WJC Israel Branch
Eduardo Elsztain, WJC Treasurer (kincstárnok)
Mendel Kaplan, Chairman, WJC Executive
Alexander Machkevich,
President, Euro-Asian Jewish Congress
Israel Singer, Chairman, WJC Governing Board
Evelyn Sommer,
Chairman, North American Jewish Congress,
President WJC American Section
Jack Terpins,
President, Latin American Jewish Congress
Stephen E. Herbits, Secretary General, 2.
Herzl Tivádar
” Palesztina vagy Argentinia*?
Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e előnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem előtt fogja tartani.
Argentinia a föld egyik természetileg leggazdagabb országa, nagy kiterjedésű sík felülettel, gyér népességű és mérsékelt klímájú. Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részéről lemondjon. A mostani zsidó beszivárgás természetesen lehangoltságot okozott ott; fel kellene Argentiniát az új zsidó vándorlás lényeges különbségei felől világosítani.
Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Ő felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra előőrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva. A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznők a szent helyek mellett a díszőrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszőrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma tizennyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.”

*Argentinia az eredetíben

Aktuális! Santa Cruz-i népszavazáshoz háttéranyag

Rózsa-Flores Eduardo

Bolívia - Egy kis háttéranyag,
a várható események megvilágítására…

A mai napon -május 4-én- népszavazás zajlik a kelet-Bolíviai Santa Cruz tartományban. Ez lesz az első kísérlet a hagyományosan centralista dél-amerikai állam megreformálására. Santa Cruz példáját várhatóan hamarosan követi a másik három, az un. "zöld félhold"-at alkotó, tartomány is. (Pando, Beni és Tarija). Nemzetközi megfigyelők és külföldi újságírók hada követi a helyszínen a népszavazás lebonyolítását. Elemzők és a helyzetet ismerők egyetértenek abban, igen nagy a veszély, egy, az országot szettszagató polgárháború kirobbanásának.

Bolívia történelme a függetlenedéssel válik érdekessé, ami 1825-ben érkezett el az akkor Felső-Peru néven ismert területre. Simon Bolívar volt az a nemes személy, aki felszabadította Bolíviát a spanyol uralom alól jobb keze, Sucre tábornok segítségével. Bolíviának sajátos módon két fővárosa van. A közismert La Paz, és a attól délkeletre fekvő Sucre. 1836-ban az ország az inka ideáloktól hajtva államszövetségre lépett Peruval, ami azonban nem tetszett a chilei kormánynak, hadserege segítségével 1839-ben megverte bolíviai hadsereget, így vége lett az államszövetségnek. Jöhetett a tipikus dél-amerikai politikai káosz, aminek csúcspontján - 1841-ben, három kormány is legitimnek vallotta magát. Ez a káosz fennmaradt 1992-ig, amikor az első „demokratikus” választásokat tartották. 167 év alatt 188 kormánya volt ennek az akkoriban sokkal nagyobb területű országnak.

Bolívia alapvetően egy vesztes ország. 1879-ig Bolíviának volt tengeri kijárata a Csendes-óceánra Chile és Peru között. Ezt a területet annak hatalmas nitrátlelőhelyei miatt a chilei kormány vette el erőszakkal Bolíviától. Az ország haditengerészete azóta is a Titicaca-tavon gyakorlatozik! 1903-ban a brazil kormánynak fájdult meg a foga egy gumifa ültetvényekkel teli területre. Egy mondvacsinált ok elég volt a brazil hadseregnek, hogy megszálljon, majd bekebelezzen egy Magyarországnyi területet Bolívia északi részén. A harmadik vesztes háborúnak is - mint minden háborúnak- gazdasági oka volt, ezúttal az olaj, és Paraguay került ki győztesen belőle (1934-37).

Bolívia másik történelmi érdekessége a kokainhoz fűződik. A kokaint egy koka nevű cserje leveleiből nyerik, ami szereti a meleg esős éghajlatot, és aminek kábító hatását már az inkák is ismerték. Hamar kiderült, hogy a fejlett világban - különösen az USA-ban - komoly kereslet mutatkozik a kokain iránt. Hatalmas kokaültetvények nőttek ki a semmiből. Ez persze nem tetszett az USA-nak és különböző módszereket alkalmazott. Először dotálta a bolíviai kormányt, hogy fizessen a farmereknek azért, hogy ne termeljenek kokát. Az egyik USA kongresszusi képviselő odáig ment, hogy vegyszerbombákat akart szórni az ültetvényekre. Ekkor a bolíviai Kokatermesztők Egyesülete - igen, volt ilyen, ő jelenleg Bolívia köztársasági elnöke, - arra hívta fel a tisztelt amerikai kongresszus figyelmét, hogy csak azt lehet eladni, amire kereslet mutatkozik, és az USA-ban igen komoly kereslet mutatkozik a kokain iránt. Talán inkább ezt a keresletet kellene csökkenteni. (Ezeket a szavakat Fidel Castro kubai diktátor már alkalmazta ugyanebben a kontextusban, a bolíviai önjelölt népvezér nem tett mást, csak magáévá tette –amúgy- elvtársa szavait)

A bolíviai kormány - az USA nyomására - mindent elkövetett az ültetvények területének csökkentésére, ám ez néha emberéletet követelt. Ekkor az USA már az emberi jogok megsértésével jött, holott a felszámoló akciókban amerikai kábítószer-ellenes - DEA - ügynökök is részt vettek. Ez a politikai bukfenc aztán elég volt az akkori bolíviai kormánynak, hogy felforduljon a gyomra és befejezze az együttműködést az USA-val.

Azóta is boldogan folytatják a koka termesztést, a központi kormány irtó hadjáratot készül indítani a „megszálló” fehérek és a meszticek ellen (a teljes lakosság majdnem 60 %!) arra való hivatkozással, vissza kell adni az őshonos lakosságnak –értsd úgy mint a nyugat bolíviai Andoki fennsíkon élő aymara és kecsua indiánok- ami az övé. (Már megint a gazdasági érdek: a jelenlegi Bolívia területén található latin-Amerika második legnagyobb földgáz tartaléka, ami egy esetleges polgárháborúhoz vezethet, tudniillik a földgázmezők a fehérek és meszticek lakta területén található!)

Az amerikaiak kokaültevény ellenes hadjárat idején a cocaleros, azaz a kokatermesztők egyesületének elnökének tanácsadója, jó barátja és –egyesek szerint- felbujtója a zsidó származású mega-spekulátor Soros György.

Soros egyfelől támogatja a könnyűdrogok fogyasztásának liberalizációját, másfelől támogatja a kokain (kemény drog) alapanyagát képező koka termesztést, és –hab a tortán!- szimpatizál azzal az Evo Morales-szal, akinek egész politikáját a szociális demagógia, és a más „fajok” elleni gyűlölet jellemzi…A bolíviai „fehérek” egyenesen nacizzák az aymara származású elnököt….

Már megint, és mint mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel: Ki a liberális? Ki a náci? Ki a hazafi? Ki a sovén?


Friss kiegészítés: terjednek olyan hírek, információk miszerint venezuelai és kubai zsoldosok tartózkodnak a térségben azzal a céllal, hogy vagy provokációkat hajtsanak végre, vagy amennyiben a népszavazás után a helyzet olyan fordulatot venne amely nem felel meg a szélsőbaloldali rasszista Evo Morales -féle kormánynak és szövetségeseinek (a kubai diktatúra és a venezuelai populista vezetésnek) akkor fegyveresen beavatkoznának az autonómia pártiak ellen.

http://fusz.hu/node/8406