.png)
Friss tavaszi saláta
(szösszenetek)
[…]
Végre egy olyan tavasz, mikor igazán és kizárólag csak a lényeggel lehet foglalkozni: fűpótlás, virágátültetés, madaraknak etetőkészítés – ajándékba kapott tökben –, rétbejárás a lenézett – meg sem nézett –, nekem fura virágokért és növényekért…
Végre egy olyan tavasz, amikor csak mandinerből esnek be hozzám a külvilág hírei, és ugyanavval a lendülettel röpülnek ablakomon kifelé a Zagyva völgye irányába.
[…]
A nácik a spájzban vannak – persze, hát hogyisne! –, a komcsik a bankok élén. Hum, szép új világ, hum és sejehaj!
Például Felcsuti Péter, aki szerint nincs 56-os forradalom („1956 nálunk nem volt se forradalom, se szabadságharc"). S még egy derék kijelentés tőle: „Amikor beléptem a munkásőrök közé, bizony nem tudtam, hová kerültem, nem érdekelt semmi fegyverrel kapcsolatos tevékenység. Egy volt csak a lényeges: ez volt a kapu, hogy párttag lehessek." Felcsuti a Bankszövetség elnöke…
A másik jómadár Simor András kommunista „bankszakember", aki ki tudja, kinek hozott hasznot munkájával, mikor kiküldöttként 10 évig (a „rendszerváltás" előtt) londoni pénzintézeteknél tevékenykedett… És Surányi György, aki azért hozta létre Bécsben a CW AG bankot, hogy nem tudom, kiknek a pénze folydogáljon át ott rajtuk… sejtések azért vannak… valami orosz–román–német és szlovák titkosszolgálati ügyletekről szól a fáma… És ott van persze Medgyessy, a D-209-es!
Szóval a nácik a spájzban vannak… a komcsik meg a bankok élén, hejjehaj-csuhaj!
[…]
60 éves lett most májusban az Izraelnek elnevezett zsidó állam.
60 éve történt, és azóta is tart, amit a palesztinok al-Nakbának (a katasztrófa) neveznek.
Ha igazságosak akarunk lenni (és talán jó ízlés is van még a világban), nem ünnepelhetünk más sírja fölött, vagy a más lerombolt házának köveiből fölépített „templomunkban".
Ha a zsidó emlékezik, emlékezik a palesztin is.
Az egyiknek háza fölött csillagos zászló, a másiknak – milliók – feje fölött azokon a hatvan évvel ezelőtti napokban a csillagos ég…
[...]
Gyanús vagyok.
Mondta valaki. Hogy gyanús vagyok valakinek. Vagyis gyanakvással szemléli ténykedésem.
Merthogy van egy félzsidó ősöm. (Apai nagyapám, kinek apja szintén félzsidó volt… de akkor ez most már negyed vagy fél? Számtanból sosem voltam erős, bele is buknék a minden aktuális holokauszt-számháborúba. Nem is bírom követni – nem a számtan miatt, hanem maga a vita tárgya öklendeztet…) És hogy ez egy stigma, már-már kellemetlen folt… szóval nem tiszta a pedigrém. Hja!
Üzenem: ha fejre állnak is, akkor is szeretni fogom a hazámat. És ezek a névtelen nímandok (senkiháziak) mindig is azok fognak maradni: arc és név nélküli senkik.
Irigyek.
Nekem nevem is van, arcom is – nagy, nagyon nagy…
A harcomat folytatom.
Ők csak gyanakodjanak, fanyalogjanak tovább.
Eb ura fakó!
[…]
A kriptokatolikusok nem látják az erdőtől a fát. Iszlám veszélyt látnak minden lóhere alatt.
Közben mintha már említettük volna, kiknek és kik által adattatik el az országunk.
Hol volt, hol nem volt…
A kriptokatolikusok hittanórákon, szemináriumokon, teadélutánokon szakállas müezzinekkel riogatják a kislányokat.
Akik este onirikus álmaikban szakállas férfiakról…
Közben, mint már mondottam, volt országunk, nincs országunk.
És az egycsillagos zászló ott lobog az ördöghit csarnoka előtt, mely ördöghitnek főpapja kijelenté volt, hogy: „El vagyunk kötelezve, hogy az antiszemitizmus ellen harcoljunk, és kiváltképp a keresztény antiszemitizmus ellen fogunk küzdeni a jövőben is..."
Szóval hajrá, kriptokatolikus testvéreim, hajrá: eszetek akkora, mint az ördög szakállában fészkelő legkisebb bolha!
[…]
Koszovó (Koszova) után valami mozog a távoli Dél-Amerikában is…
A bolíviai Santa Cruzban népszavazásban a nép többsége (83%) kimondta: autonómiát akar, és meg is valósítja azt. A következő hónapokban még három bolíviai tartományban hasonló népszavazások várhatók, hasonló eredményekkel. A központi kormány egyelőre nem akar tárgyalni senkivel. Marad a centralizmus. Szóval vagy szétesik az ország, vagy nem. Vagy lesz polgárháború, vagy nem. Mindenesetre a korábban Koszova kiválását koordináló amerikai diplomata már egy ideje nagykövet a bolíviai La Pazban, hejjehaj-csuhaj!
(Nos, ez lesz a második eset, mikor nem lesz kedvem az impérium külpolitikájával szemben pisilni… ha értik, mire gondolok. Ha a függetlenségről van szó, nem ismerek tréfát.)
[…]
Felszólítási lázban ég az ország – volt korábban petíciós láz, meg tüntetési láz, meg népszavazási láz, meg mit tudom én, mik még. Beszállok. Élvezem ezt a játékot. Felszólítok mindenkit tehát, hogy szakítsa meg a kapcsolatát Gyurcsány Ferenccel.
Szabad ország lesz a jussunk.
Vagy igen, vagy nem.
Azt hiszem…
Előzmény:
Mindenki szakítsa meg kapcsolatát azokkal, akiknek közük van a Magyar Gárdához, szakítsa meg kapcsolatát a Jobbikkal, a polgármesterek pedig ne adjanak helyet a Magyar Gárda felvonulásainak – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke a szocialista párt Békenap című rendezvényén pénteken, Budapesten.
Nem volt semmi kapcsolatom eddig a gárdával. Vona Gábor viszont a barátom.
Most, hogy Gyurcsány mondja… elgondolkodtam.
[…]
Hejjehaj-csuhaj!
Békenap!
Ja. Fincsi.
Nekik.
Hullák fölött. Ünnepelni jaj de jó!
Tegnap volt a győzelem napja, eredetileg egy rövid cikket akartam írni a jeles dátumról, és arról, amit mögötte tisztelünk. Később, mikor a fotókat gyűjtöttem az anyagomhoz, szembetaláltam magam a 1945. februári Drezda-ellenes terrorista bombázás utáni képekkel, és elment, elillant a kedvem, a cikkből meg nem lett semmi.
Gloria Victi!
A pesti Duna-parton egy bohóc fasisztázik.
Erről csak annyit, hogy – szerintem – az esztelen nácizás és fasisztázás végtelen ostobaságra vagy feneketlen aljasságra vall.
„Visszatekintve a legközelebbi múltba, a francia költővel kell kérdeznem: »ou sont les neiges d'antan?«, hol van a tavalyi hó? – amikor a mi nemzedékünk töretlen hittel és mámoros optimizmussal nézte demokratikus intézményeink jövőjét."
„Ha közelebbről megvizsgáljuk, úgy a szélsőbal, mint a szélsőjobb, úgy a bolsevista, mint a fascista (sic) szárny támadásait a demokrácia ellen, rájövünk, hogy bármily nagy távolság válassza is el őket végső céljaikban, mégis igen nagy hasonlóság áll fenn közöttük politikai és erkölcsi magatartásukat illetőleg. (Amin nem is csodálkozhatunk, hiszen mind a kettő egy fegyveres kisebbség uralmát jelenti a megfélemlített többség akaratával szemben.)
Mind a kettő, a bolsevizmus éppúgy, mint a fascizmus, gyűlöli a politikai és egyéni szabadság minden fajtáját. Mindkettő bálványozza az államot, s azt hiszi, hogy az egyén csak eszköz az állam kezében, mindkettő nyíltan elnyom minden gondolatot, amely alapelveivel ellenkezik, mind a kettő egyetlenegy politikai párt uralmán alapul, mind a kettő megveti az átlagos emberi természetet, és hisz az erőszak mindenhatóságában, mind a kettő kigúnyolja a parlamentarizmust, s a szakmai képviselet egy fajtájáért lelkesedik, amelyet azonban a valóságban egyáltalában nem vezet be. Mind a kettő egy új mítoszt teremtett, az államvallás egy fajtáját: a fascizmus Róma reneszánszának millenniumát várja, a bolsevizmus pedig a világforradalmat. Mind a kettő vakon hisz a háborúban, mint céljai megvalósításának egyetlen hathatós eszközében."
„De van egy másik, hatalmasabb tudat alatti gondolatmenet, amely kedvezett és kedvez még ma is mindezeknek a demokráciaellenes elméleteknek és kísérleteknek. Az emberi természetben mélyen rejlő hajlandóság ez: az ember intellektuális fölületessége, amely okozza, hogy nem tudja meglátni a társadalmi események okozati összefüggéseit. Mindazokat a társadalmi és pénzügyi katasztrófákat, amelyekkel a háború utáni demokratikus kormányoknak dacolniok kellett és dacolniok kell még ma is, és e kormányok képtelenségét, hogy azokat teljesen és azonnal elhárítsák, a közvéleményt alkotó nagy tömegek a demokratikus kormányzás belső elégtelenségének rovására írták. A posthoc propterhoc téves logikájával élve, sokan mondották: milyen biztos, kényelmes és kellemes volt az életünk a régi rezsim alatt, és íme, most csaknem egészen tönkrementünk az átkozott demokrácia idején."
(Idézetek: Jászi Oszkár: A demokrácia krízise – Fascizmus és bolsevizmus között)
Nem szeretem Károlyi Mihály grófot – mi az hogy, egyenesen utálom –, nemzetem történetének egyik legnagyobb politikai kártevőjének, bűnözőjének tartom. De olvasván Jászit (merthogy mostanában a nemzeti-anarchista gondolat honi megalapozásával vagyok elfoglalva, s ezért mindent el kell olvasnom, még a sokak által utált Jászit is, aki ugye zsidó származású volt, bár református, szocdem is volt, és Károlyi minisztere egy időben…), szóval Jászit olvasván – szerintem „idióta", aki nem olvassa –, a következő idézetet találtam:
„A legnagyobb hibát ott követtük el, amikor elfogadtuk a kormányzást a régi rezsim összeomlása után... Azt kellett volna mondjuk a háborúért és szerencsétlen következményeiért felelős államférfiainknak, tessék, folytassátok a kormányzást! Tessék, élvezzétek előbbi működéstek minden gyümölcsét, kössetek békét ellenségeinkkel és az ország bolsevizált tömegével... ilyen próba után a demokráciának jobb kilátásai lettek volna..."
Megfontolandó. Ha a mai helyzetre vetítjük…
De ha az a célunk, hogy megszabaduljunk az élősdi, tizennyolc éve regnáló politikai elittől, akkor nem kell nekik ismerniük ezt az idézetet sem… Vegyék csak át a „hatalmat", fulladjanak csak bele.
Előbb-utóbb majd jön az istenadta nép.
Vagy sem...
[…]
Nemzeti anarchizmus – a nemzet szellem
A nemzet szellem, és a szellem nem bírja a korlátokat.
A nemzet intézményei nem védik a nemzetet, hanem épp a nemzet szellemi megvalósulását korlátozzák. Az intézmények a nemzet önféltéséből kifolyólag születtek. Vajon nem érvényesek a nemzet esetében is Jézus szavai, amit az emberről mint egyénről mondott, hogy aki meg akarja menteni életét, az elveszíti; amúgy ez minden nagy misztika lényege, a taoizmusban is ez a lényeg. Azt hiszem, hogy a nemzet tagjai minél jobban féltik a nemzetet, annál jobban elveszítik önön nemzeti, szellemi lényegüket. A nemzet gyilkosa nem is annyira a külső ellenség, hanem önmaga féltése. Ugye, a nagy kínai mesterek azt tanították a kormányzásról, hogy minél kevésbé kormányoznak egy országot, annál nagyobb a jólét, szellemiekben annál gazdagabb a nép. A kínai mesterek „nem kormányzása" lényegében annak felel meg, amit Jézus tanított a „nem aggodalmaskodásról". A kínai mesterek belátták, hogy a nemzeti szellemnek a sok törvény árt, az intézmények ártanak, minél kevesebb az intézmény, annál boldogabb a nép. Hihetetlen, de igaz, ha a nemzet önnön szellemi energiáira hagyatkozik, az még a külső ellenségtől is megóvja; akik ezt tagadják, azok nem ismerik a szellem erejét, ami végtelen.
Fenti rövid írás a bevezetője az újonnan indított tematikus blogomnak: (http://national-anarchism
Végre egy olyan tavasz, amikor csak mandinerből esnek be hozzám a külvilág hírei, és ugyanavval a lendülettel röpülnek ablakomon kifelé, a Zagyva völgye irányába…
Na ja!
Megjelent a KAPU 2008 májusi számában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése