Szőnyi Bartalos Mária: BARÁTSÁGOKRÓL

.
Szükségletek szülte terveik megvalósításához úgynevezett érdekbarátokat keresnek sokan napjainkban. Nem érdektársakat, mert az, egyértelműen pénzalapú. Érdekbarátságok kellenek, mert jobban hangzik, ha az érdek szó mellé a barátság szó kerül. Sőt, úgy még jobban érvényesíthető, ha az előtagot elhagyva marad egymagában a „barátság” szó. Ami egyértelműen félrevezető a másik számára, ha a másik az eredeti, igazi barátságra gondol.

Ma, nem azt jelenti a barátság fogalma, mint régebben. Jelentéstartalma megkopni látszik.

Ha valaki arra kér, hogy legyek a barátja, akkor máris egy olyan elvárást zúdít rám, amely kizárólag kötelezettségekkel jár részemről. Már önmagában az, hogy megkér vagy felszólít a barátságra azt sugallja, hogy elvárja tőlem a barátságomat.

Nekem van egy barátom. Igazi. Ritkán találkozunk. Előfordul, hogy évekig nem látjuk egymást. Nem telefonálunk egymásnak, de figyelemmel kísérjük a másik életét. Tudunk egymás gondjairól, örömeiről úgy, hogy nem beszélünk róla, mert nem találkozunk. Ez, egy gyermekkortól létező, ki nem mondott barátság. Mert a barátságot nem kell kimondani. Az vagy kialakul vagy nem. A barátságot nem kell kérni, mert az a szeretetből fakad és két ember egymás iránti tiszteletéből. Az igazi barátság nem elfogult, de érinthetetlen mások részéről. Mondhatnak bármit mások neki rólam, vagy nekem róla. Mi, szinte együtt nőttünk fel, ismerjük egymást. Tudja, hogy fontos számomra a barátsága, de én is tudom, hogy fontos számára az én barátságom. Fontos számunkra a másik létezése és a tudat, hogy nagy baj esetén van kihez fordulni.

Egyszer, amikor nagy bajban voltam, felajánlotta a segítségét és megkért, gondolkodjam el azon, hogy elfogadom-e. Megígértem, hogy átgondolom. Átgondoltam, és arra az álláspontra jutottam, hogy meg tudom oldani a problémámat, ha nehezen is, de nem teszem kockára ezt az évtizedek óta tartó tiszta, igazi, elvárások nélküli barátságot; mert ilyen csak egy adatik az ember életében, és boldog lehet az, akinek egyáltalán megadatik. Nos, számomra azt jelenti a barátság szó fogalma, hogy nem használom ki a barátomat, nincsenek elvárásaim felé, elfogadom olyannak, amilyen; a hibáival, erényeivel együtt, s ha szüksége lesz rá, megteszem, hogy segíteni fogok rajta úgy, hogy lehet, meg sem tudja, csak megérzi esetleg, hogy én voltam a „tettes”.

Ma, érdekbarátságok szövődnek, amelyek közel sem azonos emberi tartalommal bírnak, mint a számomra sokat jelentő igazi, mások részéről érinthetetlen barátság. A mai barátságnak nevezett emberi érdekkapcsolatok tele vannak egymás iránti elvárásokkal, mert a közös érdek hozta létre őket. Ezek, nem életre szóló barátságok, hanem egy intervallumra szóló érdekkapcsolatok, amit a pénzszerzés motivál, és az egymás iránti, fokozódó elvárások miatt nem lehet tartós. Az ilyen „barátságok” nyomasztóvá, teherré válhatnak mindkét fél számára. A cél elérése után könnyen felbomlanak, de sok esetben előfordul, hogy még a cél elérése előtt megszűnnek.

Az igazi barátság nem ismeri az alá-és fölérendelt emberi kapcsolatokat, amelyben a felkért „barátot” a felkérő - érdekeinek megfelelően - kihasználja és kiszolgálójává teszi ingyen. Ha egy idő után a felkért „barát” szólni mer valamiért, akkor kiderül, hogy ez a barátság egyoldalú elvárásokon alapult a kezdetektől fogva, mert a felkérő máris megszabadul tőle könnyen legyintve és mondva: „Nem is vagy a barátom mától fogva”.

Az igazi barátság nem ejti a kettős hűség csapdájába a barátokat, mert a kettős hűség: minden válság drámája.


Komárom-Szőny, 2007. július 29.