.png)
Klikk a képre
.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: croatia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: croatia. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 17., kedd
2008. december 2., kedd
Rózsa-Flores Eduardo: A Cionist-Chetnik conspiracy
.
"It’s easier to see a piece of wood in the other’s eyes than to see a timber in ours” (Few essential data of the discrete and hidden anti-Semitism of Serbs. Now days’ embracement between cionists and Serbs. Or the cooperation between the weak minded victims* of yesterday and the evil of all times.)
*euphemism: The yesterdayers disintegrate. Their descendants become businessmen.
Vinkovci is a typical Slavonian (East Croatia) city, a few kilometers from Osijek to the south. A patrol of the Croatian National Guars arrested three Serbs. One of my acquaintances gets to know from the guards barrack that I have my lunch in the city’s only decent hotel, comes to me. “Come with me quickly”-whispers to my ear, so the colleges I lunch with at the same table can’t overhear. - "We’ve captured a big trophy.” We arrived running to ‘Mehanizacija’ building in Jelacic street, where a timber company operated not so short time ego, now are the barracks located. The three prisoners lay on the ground in the company’s inner courtyard opposite to the garages. One of them is the city’s previous communist police chief. He’s been accused to have shot at the CNG watchman-site with a telescope-rifle and injured a Croatian. Substantial beatings can be seen on the bodies of the three Serbians. Blood’s oozing from the eldest mouths’. It’s raining, the water mixed with his blood gathers around his body in a puddle. He is unconscious. As I look up my eyes rest on the picture of Ante Pavelic being hang on to one of the garages’ door. The time, than, was August, 1991.
Ante Pavelic was a "Poglavnik", a leader of the Croatian Ustasi Revolutionary Movement. The Movement was established in 1929 by Pavelic himself, who was a member and a representative of the Croatian Justice Party in the Croatian Parliament (Sabor) until than. The Croatian Justice Party itself was the oldest party in Croatia; it had been established in 1861 by Ante Starcevic then in the Austro-Hungarian Empire. Today he is regarded as one of the venerated father of the country.
The word ustasa is coming from "ustati" (rebellion, insurgency). The word "ustasa" means therefore "insurgent". The movement of Pavelic copied Mussolini’s fascist movement of Italy, its tactics became “eyes for eyes tooth for tooth”, ‘for terror the answer must be terror’ precept was.
In 1932, the ustasi revolted without any success in Lika, although they were successful to kill the king of Yugoslavia, Alexander I. Karagyorgyevics in Marseille, France, later in 1934. The attempt was carried out by Macedon nationalists, who were helped and financed by their Croatian counterparts. (It is not proven even today, that the plotters were preparing themselves for the assassination attempt with the than Hungarian authorities’ knowledge and support in Jankapuszta, what lays south-west in Hungary.)
A few years earlier, on the 6th of January, 1929, the king of Yugoslavia, Alexander I. Karagyorgyevics disbanded the (Yugoslavian) Parliament, likewise suspended the Constitution and all the political parties. The king established dictatorship in Yugoslavia and at the same time used its full dictatorial powers against the Croatian resistance. The Great Depression of 1929-1933 caused tremendous havoc in the social-economic life of Yugoslavia (of what Croatia was a part since 1919) as well and brought about a total social and economic collapse in Croatia itself. The social and economic collapse thus prepared the ground, and it became a very fertile ground for the social-fascist propaganda that it pointed to Belgrade (capital of than Yugoslavia) as the originator of all of the problems that the Croatian people must endure.
We arrived to April, 1941. The Kingdom of Yugoslavia on 17th of the same month capitulates before the Axis Powers…after 11 days of armed resistance. On 10th of April the Independent Croatian State (NDH) is being proclaimed in Zagreb (capital of Croatia), one week before the capitulation of Yugoslavia. (One more data: on 11th of April when the units of the Hungarian Defense Forces marches in to Delvidek (Bacska-Banat), Yugoslavia is being ‘de jure’ in a state of non existence. Nothing more can be said about the legend of perfidy.)
It’s very clear to me that today no-one can negate that fact that the establishment of the NDH reflected the political will of the majority of the Croatian people. If we have any problems with this regime it can’t be regarded from a legal point of view. The tragedy inheres in the inflexible attitude of the "Poglavnik", in the despotism of the ‘leader’ firstly; on the other hand it lays in the unrestricted brutality that was supported by the presence of the units of the German and Italian Armies that were everywhere and had the ominous ‘overlord’ status.
Thus the situation was created for the beginning of the terror which was underlined emotionally by the revenge and anger felt generally aiming primary and essentially towards the Serbs and partly towards those of the opponents of the regime as well.
We must stop for a moment here. As I have noted earlier, there’s no doubt of the responsibility of the government of Pavelic in the killings of Serbs, Gypsies and Jews. But it would not be correct neither historically nor morally to incriminate the Croatians only. Crimes were committed by all four sides in this conflict: the Germans and the Ustasi, the Serbian chetniks and the partisans as well.
Chetniks and German soldiers posing together in a village in Nazi-occupied Serbia.
The official anti-Jewish policy of the Serbs from April, 1941 wasn’t lesser in propaganda and execution than of the Ustasi’s.
The Yugoslav official propaganda - under exclusive Serbian control - laid great emphasis on to show the victimization of the Serbians during the WW II., audaciously bringing afore the vivid symbolism of Holocaust. They falsified the final number of war victims to the utmost; for example, they put the number of victims at the Jasenovac concentration camps (Croatia) at more than 750,000 and altogether 1.7 million war victims were presented by the “authentic” Serbian sources. This latter number was presented as well in the report to the Allied Reparations Committee in Paris, in 1948. However, it happens a very interesting turn in 1963 when the Yugoslavian government admits a more authentic and final number in correspondence with the Bundes Republik of Germany (BRD). The Yugoslavian government reports 950,000 victims altogether, meanwhile the German counterpart presses for a continually verifiable numbers as to be able to pay out directly the restitution to the victims ratified by the Parisian Peace Conference. In 1964, the Yugoslav authorities make a countrywide survey; the result is not altogether 600,000 victims for the Yugoslav’s claim for restitution. The data of that survey was handled over to the German government, after that it was designated to be a state secret. Let me state here something very clear! I would not want to play tasteless games with the numbers (of victims). My goal cannot be (and is not) to mock the horrors of war. However, by 1991, the Serbian propaganda became such an over exaggerated monstrosity that what I can do in this report at least is to deploy a line of information for the truth’ sake. I believe this information is genuine, even if it’s not detailed but is definitely showing a different picture that is presented by TANJUG (the official Yugoslavian news agency) or other malicious sources. As I have stated earlier, the Serbians present themselves to be the victim of WWII. Although, they are very silent about the methodical genocide they committed against other indigenous (Hungarians, Germans, Jews etc.) peoples that had lived in the territory of Yugoslavia during (and shortly after the finish of) the war.
For furthering their own propaganda goals they adopted the Holocaust occurred in neighboring Croatia and Bosnia-Herzegovina for this cynical deception, forgetting to mention the very Holocaust they, themselves have committed. The popular conventional recollection in Serbia considers the Serbs as the main victims of the WWII and accuses Croatia of deliberate genocide against them. This same popular conventional recollection seems to forget and at the same time negate that fact that the fascist government of Milan Nedic had great military and civil power also under the German occupation; that Serbia took part of the ‘endlösung’ of the Serbian Jews; that the Serbs themselves maintained concentration camps. Those Serbian historians, who advocate such theories allege that the persecutions of Serbian Jews can be debited only to the Germans and that, had started only at the occupation of Yugoslavia by the German Army. Nevertheless, this is a very transparent lie to have the truth hidden away. Well before the occupation came afore the very anti-Semitism of Serbians in full when the Serbian dominated government of Yugoslavia made into laws the restriction of citizens of Jewish ancestry to participate in higher education and to have trading license. One year later in the occupied Belgrade opened the Great Anti-Freemasonry Exhibition which unveiled the conspiracy of the Jewish-Communist-Freemasonry’s aim to subjugate the world. The exhibition had a great effect in having the population of the capital to visit it in huge numbers. Newspapers, such as Obnova (Reviving) and the Nasa Borba (Our Struggle) stated that the Jews are the ancient enemy of the Serbs and the Serbs should not wait fort he Germans to begin with the extermination of the Jews. An article in the Obnova “Struggle for the purity of the race” pointed out that “Jews wouldn’t be pharmaciers, lawyers and judges anymore in Serbia.”
Following the German occupation of Yugoslavia, the Serbian government was led by Milan Acimovic for a temporarily period between April and August, 1941. He was then followed by general Milan Nedic, previously Secretary of Defense who cooperated closely with the Nazis. One of the ministers of the government of Nedic, Mihaljo Olcan stated: “Serbia must admit that we were the only occupied country as to having compared it to others that were able to establish law and order by using our own defense forces”. Nedic created the Serbian State Police (SSP) as part of the Serbian State Security with the approval of Nazis. SSP was put under the command of Dragomir "Dragi" Jovanovic, who worked previously for the Municipality of Belgrade. The membership of SSP accounted 20,000 as opposed with the German police force numbering 3,400, in Serbia. The invitation of recruiting to be a member of SSP stated out that ‘the blood of the potential members of SSP must not be tainted with neither Jewish nor gypsies’ blood’. The second person in the leadership of Serbs after Nedic was the fascist ideologue, Dimitrije Ljotic. Ljotic had established the Serbian Fascist Party years earlier before the German occupation. He organized the Serbian Voluntary Legions which primary aims were to hunt and arrest of Jews, gypsies and partisans for being able to execute them later on. The Serbian Orthodox Church supported openly the Nazis as well; many of its priests justified the prosecution of the Jews by using theological texts. In August, 1941 approximately 500 prominent Serbians signed a ‘Call to the Serbian Nation’ petition in which they called upon the Serbians to obey to the authority of Nazis. The first three signatures were of the Orthodox Church’s bishops. On the 20th of 1942, the provisory leader of Saint Synod of the Orthodox Serbian Church Josip metropolitan officially forbade to christianize Jews out in to orthodoxy, thus inhumanly blocked the way of saving the lives of Jews. Let’s add to it: this inhuman act on part of Josip metropolitan pleased the Nazis to the utmost.
We arrived at August, 1942, when Dr. Harald Tuner, the Chief of the Serbian Civil Service could state: "Serbia is the only country where the Jewish question has been solved.” In the very same statement Dr Turner had emphasized that “the success can be attributed to the help of Serbians!” And the numbers: 93% of the Jewish inhabitance of Belgrade and 94% of the Serbian Jewish population were exterminated with the contributing help of the Serbian government, of the Serbian Orthodox Church, of the Serbian State Police and of the Serbian people.
Let’s leave the past behind and let’s come back to the present. It is most tragic in the present that there can be found very little contrast between past and present in the Serbian history. It seems that cynicism of the Serbian propaganda is part of their traditional character. In January and February, 1992, many Jewish newspapers in the United States published a gruesome and fully detailed article from a Dr Klara Mandic, Madam Secretary of the Serbian-Jewish Friendship Association about the fate of an old Jewish woman, Ankica Konjuk, who was brutally murdered by rightwing Croatians in September, 1991. To show this “act” of brutality as prime example of the Croatian anti-Semitism, doctor Mandic had finished off her article with a question: “who is going to be next?” Nevertheless, let’s look at the essential facts!
1./ The Serbian-Jewish Friendship Association is created by the Serbian government for propaganda zeal.
2./ This organization is acknowledged by not one legitimate Jewish organization.
3./The Serbian-Jewish Friendship Association consist only a handful of Serbian Jews when at the same time its membership list has more than a thousand names.
4./ Madam Konjuk, who was introduced in the article as the first Jewish victim of the war, happened to be a 67 years old Croatian woman who was killed by the Serbs, together with an other 240 civilian victims after the poorly armed Croatian defenders left the city. Honest eyewitnesses proved our statement to be true. Within the eyewitnesses can be found the neighbouress of Madame Konjuk who took an official oath also in line with what truly happened in Petrinja city, south to Zagreb. This statement was supplemented by the declarations of the former prisoners of a detention camp under Serbian control at Petrinjacai around Glina, according which 240 persons were slaughtered and buried into mass graves after Petrinja was captured by the chetnicks and units of the Yugoslavian Defense Forces.
I guess, we can’t wonder about what Vojislav Seselj (then a member of the Serbian Parliament; today a prisoner of the International War Crimes Tribunal in Hague charged with war crimes; the leader of the terrorist band of “White Eagle”; the “vojvoda” of the chetniks and chairman of the ultranationalists Serbian Radical Party which was then the second biggest party in Serbia, after the Socialist party) declared: “We do not want to see any foreigners in our territory and shell fight for our just borders. The Croatians leave either voluntarily or they shell be exterminated.”
Seselj
Let’s go back again to those events that are already history. After WWII., the regime of Tito had pursued vigorously everything in the tiniest detail that was Croatian, including the bishop of Zagreb, Alojzie Speniac. (Alojzie Speniac was named later on, as the first bishop to Croatia by Pope Pius XII.) Alojzie Speniac got sentenced to 16 years in prison. The charge laid against him was that he had harbored many ustasies in the cellar of the Archiepiscopal Palace, in Zagreb. It was leniently “forgotten” that he had preached many times against the prosecution of Serbians and Jews from the pulpit of the Archiepiscopal Palace during the very time of Pavelic Poglavnik. He was charged himself to be an ‘ustasi’ as well. Just as more than 1000 priests who had gotten murdered during the communist purging period.
The entire Croatian people were accused for the next 46 years that they were genetically to be ‘ustasi’. This accusation was repeated openly by “vojvoda” Seselj too at a session of the Serbian Parliament in 1991.
The very days of the Holocaust have begun to recede in the distance just as the days of summer and autumn of 1991. Today, like the fungus opening out from the soil, more and more interestingly named and subtled structures are being organized in the Western world. Ultra rightist cionists and Serbian organizations are being established in the United States, in Canada and in many more Western-European states for one goal: to install fear into the public by vehemently pointing to the danger of the spread of Islam. The top of the Turkish “spear” would be Kosova and Bosnia-Herzegovina. Supposedly, there, the fanaticized jihad fighters gather who, as in the times of pharaohs or Herodias would cut off the heads of the unlucky European babies of Serbians and Jews. And, as always, the Serbians view themselves as who shall have to save the world – from the enemy of the Serbs. If one must cooperate with the “most repulsive race” (D. Ljotic), well, why not; and business is business, thinks the cionists from his side. And the murderers of yesterday and the political dialers of today shake hands.
Although, who will imagine what will be the consequences of this marriage of Frankenstein magnitude?
Follow the links:
SERBIAN ANTI-MASONIC (ANTI-JEWISH)
EXHIBITION IN BELGRADE OF 1941-42
http://greatersurbiton.wordpress.com/
.
"It’s easier to see a piece of wood in the other’s eyes than to see a timber in ours” (Few essential data of the discrete and hidden anti-Semitism of Serbs. Now days’ embracement between cionists and Serbs. Or the cooperation between the weak minded victims* of yesterday and the evil of all times.)
*euphemism: The yesterdayers disintegrate. Their descendants become businessmen.
Vinkovci is a typical Slavonian (East Croatia) city, a few kilometers from Osijek to the south. A patrol of the Croatian National Guars arrested three Serbs. One of my acquaintances gets to know from the guards barrack that I have my lunch in the city’s only decent hotel, comes to me. “Come with me quickly”-whispers to my ear, so the colleges I lunch with at the same table can’t overhear. - "We’ve captured a big trophy.” We arrived running to ‘Mehanizacija’ building in Jelacic street, where a timber company operated not so short time ego, now are the barracks located. The three prisoners lay on the ground in the company’s inner courtyard opposite to the garages. One of them is the city’s previous communist police chief. He’s been accused to have shot at the CNG watchman-site with a telescope-rifle and injured a Croatian. Substantial beatings can be seen on the bodies of the three Serbians. Blood’s oozing from the eldest mouths’. It’s raining, the water mixed with his blood gathers around his body in a puddle. He is unconscious. As I look up my eyes rest on the picture of Ante Pavelic being hang on to one of the garages’ door. The time, than, was August, 1991.
Ante Pavelic was a "Poglavnik", a leader of the Croatian Ustasi Revolutionary Movement. The Movement was established in 1929 by Pavelic himself, who was a member and a representative of the Croatian Justice Party in the Croatian Parliament (Sabor) until than. The Croatian Justice Party itself was the oldest party in Croatia; it had been established in 1861 by Ante Starcevic then in the Austro-Hungarian Empire. Today he is regarded as one of the venerated father of the country.
The word ustasa is coming from "ustati" (rebellion, insurgency). The word "ustasa" means therefore "insurgent". The movement of Pavelic copied Mussolini’s fascist movement of Italy, its tactics became “eyes for eyes tooth for tooth”, ‘for terror the answer must be terror’ precept was.
In 1932, the ustasi revolted without any success in Lika, although they were successful to kill the king of Yugoslavia, Alexander I. Karagyorgyevics in Marseille, France, later in 1934. The attempt was carried out by Macedon nationalists, who were helped and financed by their Croatian counterparts. (It is not proven even today, that the plotters were preparing themselves for the assassination attempt with the than Hungarian authorities’ knowledge and support in Jankapuszta, what lays south-west in Hungary.)
A few years earlier, on the 6th of January, 1929, the king of Yugoslavia, Alexander I. Karagyorgyevics disbanded the (Yugoslavian) Parliament, likewise suspended the Constitution and all the political parties. The king established dictatorship in Yugoslavia and at the same time used its full dictatorial powers against the Croatian resistance. The Great Depression of 1929-1933 caused tremendous havoc in the social-economic life of Yugoslavia (of what Croatia was a part since 1919) as well and brought about a total social and economic collapse in Croatia itself. The social and economic collapse thus prepared the ground, and it became a very fertile ground for the social-fascist propaganda that it pointed to Belgrade (capital of than Yugoslavia) as the originator of all of the problems that the Croatian people must endure.
We arrived to April, 1941. The Kingdom of Yugoslavia on 17th of the same month capitulates before the Axis Powers…after 11 days of armed resistance. On 10th of April the Independent Croatian State (NDH) is being proclaimed in Zagreb (capital of Croatia), one week before the capitulation of Yugoslavia. (One more data: on 11th of April when the units of the Hungarian Defense Forces marches in to Delvidek (Bacska-Banat), Yugoslavia is being ‘de jure’ in a state of non existence. Nothing more can be said about the legend of perfidy.)
It’s very clear to me that today no-one can negate that fact that the establishment of the NDH reflected the political will of the majority of the Croatian people. If we have any problems with this regime it can’t be regarded from a legal point of view. The tragedy inheres in the inflexible attitude of the "Poglavnik", in the despotism of the ‘leader’ firstly; on the other hand it lays in the unrestricted brutality that was supported by the presence of the units of the German and Italian Armies that were everywhere and had the ominous ‘overlord’ status.
Thus the situation was created for the beginning of the terror which was underlined emotionally by the revenge and anger felt generally aiming primary and essentially towards the Serbs and partly towards those of the opponents of the regime as well.
We must stop for a moment here. As I have noted earlier, there’s no doubt of the responsibility of the government of Pavelic in the killings of Serbs, Gypsies and Jews. But it would not be correct neither historically nor morally to incriminate the Croatians only. Crimes were committed by all four sides in this conflict: the Germans and the Ustasi, the Serbian chetniks and the partisans as well.
Chetniks and German soldiers posing together in a village in Nazi-occupied Serbia.The official anti-Jewish policy of the Serbs from April, 1941 wasn’t lesser in propaganda and execution than of the Ustasi’s.
The Yugoslav official propaganda - under exclusive Serbian control - laid great emphasis on to show the victimization of the Serbians during the WW II., audaciously bringing afore the vivid symbolism of Holocaust. They falsified the final number of war victims to the utmost; for example, they put the number of victims at the Jasenovac concentration camps (Croatia) at more than 750,000 and altogether 1.7 million war victims were presented by the “authentic” Serbian sources. This latter number was presented as well in the report to the Allied Reparations Committee in Paris, in 1948. However, it happens a very interesting turn in 1963 when the Yugoslavian government admits a more authentic and final number in correspondence with the Bundes Republik of Germany (BRD). The Yugoslavian government reports 950,000 victims altogether, meanwhile the German counterpart presses for a continually verifiable numbers as to be able to pay out directly the restitution to the victims ratified by the Parisian Peace Conference. In 1964, the Yugoslav authorities make a countrywide survey; the result is not altogether 600,000 victims for the Yugoslav’s claim for restitution. The data of that survey was handled over to the German government, after that it was designated to be a state secret. Let me state here something very clear! I would not want to play tasteless games with the numbers (of victims). My goal cannot be (and is not) to mock the horrors of war. However, by 1991, the Serbian propaganda became such an over exaggerated monstrosity that what I can do in this report at least is to deploy a line of information for the truth’ sake. I believe this information is genuine, even if it’s not detailed but is definitely showing a different picture that is presented by TANJUG (the official Yugoslavian news agency) or other malicious sources. As I have stated earlier, the Serbians present themselves to be the victim of WWII. Although, they are very silent about the methodical genocide they committed against other indigenous (Hungarians, Germans, Jews etc.) peoples that had lived in the territory of Yugoslavia during (and shortly after the finish of) the war.
For furthering their own propaganda goals they adopted the Holocaust occurred in neighboring Croatia and Bosnia-Herzegovina for this cynical deception, forgetting to mention the very Holocaust they, themselves have committed. The popular conventional recollection in Serbia considers the Serbs as the main victims of the WWII and accuses Croatia of deliberate genocide against them. This same popular conventional recollection seems to forget and at the same time negate that fact that the fascist government of Milan Nedic had great military and civil power also under the German occupation; that Serbia took part of the ‘endlösung’ of the Serbian Jews; that the Serbs themselves maintained concentration camps. Those Serbian historians, who advocate such theories allege that the persecutions of Serbian Jews can be debited only to the Germans and that, had started only at the occupation of Yugoslavia by the German Army. Nevertheless, this is a very transparent lie to have the truth hidden away. Well before the occupation came afore the very anti-Semitism of Serbians in full when the Serbian dominated government of Yugoslavia made into laws the restriction of citizens of Jewish ancestry to participate in higher education and to have trading license. One year later in the occupied Belgrade opened the Great Anti-Freemasonry Exhibition which unveiled the conspiracy of the Jewish-Communist-Freemasonry’s aim to subjugate the world. The exhibition had a great effect in having the population of the capital to visit it in huge numbers. Newspapers, such as Obnova (Reviving) and the Nasa Borba (Our Struggle) stated that the Jews are the ancient enemy of the Serbs and the Serbs should not wait fort he Germans to begin with the extermination of the Jews. An article in the Obnova “Struggle for the purity of the race” pointed out that “Jews wouldn’t be pharmaciers, lawyers and judges anymore in Serbia.”
Following the German occupation of Yugoslavia, the Serbian government was led by Milan Acimovic for a temporarily period between April and August, 1941. He was then followed by general Milan Nedic, previously Secretary of Defense who cooperated closely with the Nazis. One of the ministers of the government of Nedic, Mihaljo Olcan stated: “Serbia must admit that we were the only occupied country as to having compared it to others that were able to establish law and order by using our own defense forces”. Nedic created the Serbian State Police (SSP) as part of the Serbian State Security with the approval of Nazis. SSP was put under the command of Dragomir "Dragi" Jovanovic, who worked previously for the Municipality of Belgrade. The membership of SSP accounted 20,000 as opposed with the German police force numbering 3,400, in Serbia. The invitation of recruiting to be a member of SSP stated out that ‘the blood of the potential members of SSP must not be tainted with neither Jewish nor gypsies’ blood’. The second person in the leadership of Serbs after Nedic was the fascist ideologue, Dimitrije Ljotic. Ljotic had established the Serbian Fascist Party years earlier before the German occupation. He organized the Serbian Voluntary Legions which primary aims were to hunt and arrest of Jews, gypsies and partisans for being able to execute them later on. The Serbian Orthodox Church supported openly the Nazis as well; many of its priests justified the prosecution of the Jews by using theological texts. In August, 1941 approximately 500 prominent Serbians signed a ‘Call to the Serbian Nation’ petition in which they called upon the Serbians to obey to the authority of Nazis. The first three signatures were of the Orthodox Church’s bishops. On the 20th of 1942, the provisory leader of Saint Synod of the Orthodox Serbian Church Josip metropolitan officially forbade to christianize Jews out in to orthodoxy, thus inhumanly blocked the way of saving the lives of Jews. Let’s add to it: this inhuman act on part of Josip metropolitan pleased the Nazis to the utmost.We arrived at August, 1942, when Dr. Harald Tuner, the Chief of the Serbian Civil Service could state: "Serbia is the only country where the Jewish question has been solved.” In the very same statement Dr Turner had emphasized that “the success can be attributed to the help of Serbians!” And the numbers: 93% of the Jewish inhabitance of Belgrade and 94% of the Serbian Jewish population were exterminated with the contributing help of the Serbian government, of the Serbian Orthodox Church, of the Serbian State Police and of the Serbian people.
Let’s leave the past behind and let’s come back to the present. It is most tragic in the present that there can be found very little contrast between past and present in the Serbian history. It seems that cynicism of the Serbian propaganda is part of their traditional character. In January and February, 1992, many Jewish newspapers in the United States published a gruesome and fully detailed article from a Dr Klara Mandic, Madam Secretary of the Serbian-Jewish Friendship Association about the fate of an old Jewish woman, Ankica Konjuk, who was brutally murdered by rightwing Croatians in September, 1991. To show this “act” of brutality as prime example of the Croatian anti-Semitism, doctor Mandic had finished off her article with a question: “who is going to be next?” Nevertheless, let’s look at the essential facts!1./ The Serbian-Jewish Friendship Association is created by the Serbian government for propaganda zeal.
2./ This organization is acknowledged by not one legitimate Jewish organization.
3./The Serbian-Jewish Friendship Association consist only a handful of Serbian Jews when at the same time its membership list has more than a thousand names.
4./ Madam Konjuk, who was introduced in the article as the first Jewish victim of the war, happened to be a 67 years old Croatian woman who was killed by the Serbs, together with an other 240 civilian victims after the poorly armed Croatian defenders left the city. Honest eyewitnesses proved our statement to be true. Within the eyewitnesses can be found the neighbouress of Madame Konjuk who took an official oath also in line with what truly happened in Petrinja city, south to Zagreb. This statement was supplemented by the declarations of the former prisoners of a detention camp under Serbian control at Petrinjacai around Glina, according which 240 persons were slaughtered and buried into mass graves after Petrinja was captured by the chetnicks and units of the Yugoslavian Defense Forces.
I guess, we can’t wonder about what Vojislav Seselj (then a member of the Serbian Parliament; today a prisoner of the International War Crimes Tribunal in Hague charged with war crimes; the leader of the terrorist band of “White Eagle”; the “vojvoda” of the chetniks and chairman of the ultranationalists Serbian Radical Party which was then the second biggest party in Serbia, after the Socialist party) declared: “We do not want to see any foreigners in our territory and shell fight for our just borders. The Croatians leave either voluntarily or they shell be exterminated.”
SeseljThe entire Croatian people were accused for the next 46 years that they were genetically to be ‘ustasi’. This accusation was repeated openly by “vojvoda” Seselj too at a session of the Serbian Parliament in 1991.
The very days of the Holocaust have begun to recede in the distance just as the days of summer and autumn of 1991. Today, like the fungus opening out from the soil, more and more interestingly named and subtled structures are being organized in the Western world. Ultra rightist cionists and Serbian organizations are being established in the United States, in Canada and in many more Western-European states for one goal: to install fear into the public by vehemently pointing to the danger of the spread of Islam. The top of the Turkish “spear” would be Kosova and Bosnia-Herzegovina. Supposedly, there, the fanaticized jihad fighters gather who, as in the times of pharaohs or Herodias would cut off the heads of the unlucky European babies of Serbians and Jews. And, as always, the Serbians view themselves as who shall have to save the world – from the enemy of the Serbs. If one must cooperate with the “most repulsive race” (D. Ljotic), well, why not; and business is business, thinks the cionists from his side. And the murderers of yesterday and the political dialers of today shake hands.
Although, who will imagine what will be the consequences of this marriage of Frankenstein magnitude?
Follow the links:
SERBIAN ANTI-MASONIC (ANTI-JEWISH)
EXHIBITION IN BELGRADE OF 1941-42
http://greatersurbiton.wordpress.com/
.
2008. november 23., vasárnap
2008. november 14., péntek
Segítsünk Szentlászlón, Isten is megsegit!
.
PLAKÁT DOC
Kedves Barátaink!
Október 20-án a mellékelt levelet juttattam el minden címzetthez.
Remélem Mindenkihez eljutott.
A napokban kaptam, Kettős Attila Tiszteletes Úr levelét, melyben közli a Szentlászlói (Laslovo) - Horvátország, Református Gyülekezet számlaszámát.
Kérek Mindenkit, lehetősége szerint támogassa szándékunkat, segítsen a közös imádság és gyűjtés megvalósításában.
Mellékelem a Tiszteletes Úr által küldött számlaszámot, amelyre az összegyűjtött adományokat el lehet juttatni.
REFORMATORSKA-REFORMATSKA CRKVENA
OPCINA LASLOVO
ERSTE&STEIRMÄRKISCHE BANK
d.d. Jadranski trg, 3a
51000 Rijeka
ESBCHR22 HR 4224020061100486679
PLAKÁT DOC
Szentlászló - Laslovo
temploma
A templombelső még felújításra vár.
2008. november 23-án
gyűjtsünk a templombelső felújítására
és
imádkozzunk azokért,
akik 1991-ben, életüket áldozták
a horvátországi Szentlászló védelmében folyt harcok során.
2008. november 13., csütörtök
Rózsa-Flores Eduardo: Menjünk Thompson koncertre Szombathelyre vagy sem?
.
Thompson nem mellesleg az egyik kedvencem, minden lemeze megvan, és mint ember, mint a Horvát Honvédő Háború egyik hos önkéntesét tisztelem és becsülöm. Mélységesen felháborít az a természetellenes hajcihő mely Thompson kőrül és ellen folyik.
De tisztázzunk: nem Thompson a célpont, nem csak a Horvátországi Honvédő Háborút próbáljak egyesek demonizálni és relativizálni a horvát nép ellen a szerbek által 1991-ben elkövetett agresszióját, hanem ez egy támadás, egy összehangolt támadás az emberiséget meghatározó hagyományos értekéi ellen. Olyan értékek ellen mint a hűség és a becsület Nem lehetsz hazafi, és hű a hazádhoz, a hagyományaidhoz mert azonnal demonizálnak, és minimum kikiáltanak nacinak, fasisztának, terroristának, stb..
Thompson olyan értékek véd és képvisel melyek a jelenlegi kultúrmajmok, amelyeknek sem Istenük sem Hazájuk nincsen, tűzzel vassal próbáljak kitépni a meg egészséges emberek gondolkodásából, magatartásából.
Ismerem Thompsont 1991-óta, mikor a frontvonalon, két csata között előszór hallhattuk a Bojna Cavoglavet és más azóta horvát nemzeti “slagere” vált nótáját. Akkor ezek a dalok nekünk erőt adtak a hihetetlen túlerővel támadó agresszor elleni harchoz. Erőt adnak most is, mikor szemelyiség, identitás nélküli masszává, tömeggé akarjak lesilányítani nemzeteinket.
Thompson amellett, hogy jó, nagyon jó zenét csinál, a magasban tartja most is, minden ellenszel ellenére a horvát –de ez, mivel a jelenség a magyarokat és minden közép-európait nemzetet is veszélyezteti- nemzet büszkeség zászlaját. Hogy vannak olyanok, a horvátok között is, akiket ez, azaz Thompson zenéje, nem mozgatja, nem indítja meg, legyen az o szégyenük. A Honvédő Háború idején is voltak szép számmal, akik reszt vállalhattak volna a védelmi feladatokból e helyett gyáván megfutamodtak és a környező országokban kivártak hogy jöjjenek el a könnyebbik idők, hogy mások vérezzenek el érettük is a küzdelemben. Most, háború nélkül is ugyan ilyen magatartásoknak, hozzállásnak lehettünk tanúi, mint mikor Ausztriában lehetetlenné tettek Thompson fellépését. Legyen ez az o szégyenük. A győzelem okozta gyönyört, élvezetet nem ismerhetik. Az a mienk marad. Es mindörökké.
Gratulálok bátor, és egyenes gerincű Gradiscei barátaimnak hogy sikerült tető ala hozni ezt a koncertet. Ez egy óriási eredmény. Biztos vagyok abban, hogy -, és fentebb azt írtam hogy eseménynék tekintem Tompson koncertjét Szombathelyen- rengetegen lesznek jelen, akik nem lehettek ott Ausztriában, magyarok akik élőben meg nem hallhattak Thompsont. Ez egy esemény, a hazafiság, a bátorságról, a hűségről fognak szólni ezek a dalok, erre fog tombolni és tapsolni a közönség. Akkor amikor nem erről szol a világ, neme z a “trendi”… Ezert esemény, ezert óriási az eredmény.
Innen a messzi Z-bol üzenem Thompsonnak: Hajra és Uvjek Vjerni!, Gradiscei drága barátaimnak viszont tapsolok teljes erőmmel. Köszönet az állhatatosságért. Elesett hőseink –mindannyian hősei, megérdemlik ezt!
A politikusok meg mehetnek …valahova…most, és előbb utóbb a történelem szemétdombjára kerülnek.
Thompson dalait akkor is hallani, és énekelni fogjuk. Mert ez így van rendjen!
.
Thompson, mi, a kultúrmajmok, háború és béke, és a szabadság
Nem rég hallottam, hogy Thompsonak koncertje lesz Szombathelyen, előszór Gradiscei barátaim értesítettek róla, valamint hívták a koncertre, majd a múlt heti HG-ban olvashattam egy nagyon jó cikket erről a közeledő eseményről. Sajnos nem tudok ott lenni, mert jó néhány kilométerre vagyok Szombathelyről. Konkrétabban X-ben, egy humanitárius missziót vezetek jelenleg itt, és néhány hónapig távol maradok Magyarországról.Thompson nem mellesleg az egyik kedvencem, minden lemeze megvan, és mint ember, mint a Horvát Honvédő Háború egyik hos önkéntesét tisztelem és becsülöm. Mélységesen felháborít az a természetellenes hajcihő mely Thompson kőrül és ellen folyik.
De tisztázzunk: nem Thompson a célpont, nem csak a Horvátországi Honvédő Háborút próbáljak egyesek demonizálni és relativizálni a horvát nép ellen a szerbek által 1991-ben elkövetett agresszióját, hanem ez egy támadás, egy összehangolt támadás az emberiséget meghatározó hagyományos értekéi ellen. Olyan értékek ellen mint a hűség és a becsület Nem lehetsz hazafi, és hű a hazádhoz, a hagyományaidhoz mert azonnal demonizálnak, és minimum kikiáltanak nacinak, fasisztának, terroristának, stb..Thompson olyan értékek véd és képvisel melyek a jelenlegi kultúrmajmok, amelyeknek sem Istenük sem Hazájuk nincsen, tűzzel vassal próbáljak kitépni a meg egészséges emberek gondolkodásából, magatartásából.
Ismerem Thompsont 1991-óta, mikor a frontvonalon, két csata között előszór hallhattuk a Bojna Cavoglavet és más azóta horvát nemzeti “slagere” vált nótáját. Akkor ezek a dalok nekünk erőt adtak a hihetetlen túlerővel támadó agresszor elleni harchoz. Erőt adnak most is, mikor szemelyiség, identitás nélküli masszává, tömeggé akarjak lesilányítani nemzeteinket.
Thompson amellett, hogy jó, nagyon jó zenét csinál, a magasban tartja most is, minden ellenszel ellenére a horvát –de ez, mivel a jelenség a magyarokat és minden közép-európait nemzetet is veszélyezteti- nemzet büszkeség zászlaját. Hogy vannak olyanok, a horvátok között is, akiket ez, azaz Thompson zenéje, nem mozgatja, nem indítja meg, legyen az o szégyenük. A Honvédő Háború idején is voltak szép számmal, akik reszt vállalhattak volna a védelmi feladatokból e helyett gyáván megfutamodtak és a környező országokban kivártak hogy jöjjenek el a könnyebbik idők, hogy mások vérezzenek el érettük is a küzdelemben. Most, háború nélkül is ugyan ilyen magatartásoknak, hozzállásnak lehettünk tanúi, mint mikor Ausztriában lehetetlenné tettek Thompson fellépését. Legyen ez az o szégyenük. A győzelem okozta gyönyört, élvezetet nem ismerhetik. Az a mienk marad. Es mindörökké.
Gratulálok bátor, és egyenes gerincű Gradiscei barátaimnak hogy sikerült tető ala hozni ezt a koncertet. Ez egy óriási eredmény. Biztos vagyok abban, hogy -, és fentebb azt írtam hogy eseménynék tekintem Tompson koncertjét Szombathelyen- rengetegen lesznek jelen, akik nem lehettek ott Ausztriában, magyarok akik élőben meg nem hallhattak Thompsont. Ez egy esemény, a hazafiság, a bátorságról, a hűségről fognak szólni ezek a dalok, erre fog tombolni és tapsolni a közönség. Akkor amikor nem erről szol a világ, neme z a “trendi”… Ezert esemény, ezert óriási az eredmény.Innen a messzi Z-bol üzenem Thompsonnak: Hajra és Uvjek Vjerni!, Gradiscei drága barátaimnak viszont tapsolok teljes erőmmel. Köszönet az állhatatosságért. Elesett hőseink –mindannyian hősei, megérdemlik ezt!
A politikusok meg mehetnek …valahova…most, és előbb utóbb a történelem szemétdombjára kerülnek.
Thompson dalait akkor is hallani, és énekelni fogjuk. Mert ez így van rendjen!
.
.... o predvidjenomThompsonovom koncertu u Sambotelu
.
Rajmund Filipović, predsjednik DGMU-a o Glasu Gradišća i predvidjenom Thompsonovom koncertu u Sambotelu
Pred kratkim je bila po treći put organizirana u Hrvatskom Židanu jedna od najvećih priredab Društva gradišćanskohrvatske mladine u Ugarskoj, Glas Gradišća. O novi spoznaji, iskustvi, uspjehi je ovako govorio predsjednik DGMU-a, Petrovišćan Rajmund Filipović.
- Moremo opet reći da uspješno smo organizirali ovu manifestaciju. U neki stvari smo dosta dobro napredovali, a u neki stvari ni korak nismo dalje išli, morebit smo i najzad stali. Medjutim, ako gledamo cijeli program, moremo biti svakako gizdavi. Kvaliteta muzike i tehnike, ovput je bila na profesionalnom nivou jer imali smo samo jedan bend, koji bend je bio odgovoran za sve jačke i za svakoga jačkara. Oni su maksimalno napravili svoj posao. To je bila jedna takova točka, ku natirati na još veći nivo, bilo bi jako teško. O tom i nadalje sanjamo da vankoraknemo iz Hrvatskoga Židana, ne zbog toga da nam ovo selo nije dobro mjesto, suprot toga, mislim da je to najbolja lokacija za ovakove festivale u Gradišću, nek da Glas Gradišće bude jedan „show“. U tom smislu show i jedna bogata predstava da dobiješ dvi ure, imaš malo muzike, imaš talente ki jaču, imaš jedan žiri, i to bi bilo najbolje u jednom kazališću prirediti u Sambotelu ili u Kisegu. Dojduće ljeto moramo to napraviti, i u potpunosti staviti u novo ruho cijelu priredbu. Tri put smo napravili ovako, lipo je bilo, dobro je bilo, ali sad bi morali nešto novo izmisliti.
Kako si zadovoljan s brojem naticateljev i sastavom stručne komisije?
- Ljetos smo dosta rano počeli pripreme, tako već u juniju, juliju smo poslali sve informacije. Odgovoran je bio za muziku Petrovišćan, Robert Harangozo. On je kot član grupe Pinkice za sve skrbio, na čelu jednoga benda, u kom su svirali glazbeniki iz Mlade generacije, Čungama i Pinkice. A svoju zadaću su profesionalno obavili. Sve jačke su naučili, napravili su vlašći aranžman, sve probe su organizirali za jačkare i jačkarice. Sve skupa smo imali 18 jačkarov i jačkaric. Jedno oko mi se smije, a jedno oko mi se plače, kad imali smo zaistinu skoro iz svakoga sela naticatelja, jedino iz Petrovoga Sela ne. Ne znam zašto si ne moremo najti jednoga ili jednu izvodjačicu, malo mi je bilo žao, da naši mladi nisu došli na ovo naticanje. Gornji Četar je velesila u tom pogledu, pokidob je još i pet naticateljev poslao. Hvala Bogu, ljetos nam je tako ispalo da med naticatelji smo imali, ne kot lani jednoga, nek još i tri jačkare. Što naliže izvedenih pjesam, ja sam jako veseo bio kad sam vidio izbor jačak. Lani su bile najpopularnije pjesme od Thompsona i Severine, a ljetos smo imali jako čuda novih jačkov iz Radijskih festivalov, npr. od Gibonnia, Antonije Šole, Minee, Maje Šuput i Vesne Pisarović. Imali smo četveročlani žiri, med njimi su poznati obrazi bili od lani. Andraš Handler iz Petrovoga Sela, tekstopisac i član grupe Pinka-band, a sam sebe je predstavio kot glazbeni kritičar Gradišća, nadalje Nenad Breka, kot glazbeni menedžer i producer iz Zagreba. Uza nje smo imali i dva nove obraze, jedan je bio Tome Janković iz Hrvatskoga Jandrofa iz Slovačke, a živi u Mjenovi, ali je član skoro svake druge gradišćanske grupe, to su Zetori, Tambećari, Pax u Austriji. Nije samo tekstopisac, aranžer, nek i na neki način i stručnjak u našoj glazbi, a četvrti član je bio Jurica Popović novinar i urednik radijskih programov iz Zagreba.
Što moremo reći za pobjednike, ako znamo da lani iz publike nisu svi bili oduševljeni s odlukom žirija, gdo je dobio titulu Glasa Gradišća?
Ljetos i ja sam tako mislio kot i žiri, dakle na prvo mjesto je svakako morala dospiti Krisztina Szőke, ona je zaista najbolja izvodjačica bila na ovom festivalu. Eva Erdősi je došla iz Koljnofa po drugo mjesto, a moje najveće veselje i presenećenje je bio Ištvan Radak iz Bizonje. Oni su dobili s pravom glavne nagrade.
Sad ste prik još jedne velike manifestacije, ali kako se šuška i kako se je proširila vist u minuli dani ovde u Gradišću, DGMU se pripravlja na još jednu neobičnu atrakciju u Sambotelu, a to će biti koncert Marka Perkovića Thompsona iz Hrvatske. Moreš potvrditi tu informaciju?
-Da, to će biti 12. decembra, petak u Sambotelu u športskoj areni Savaria. Koncert Thompsona se je već ljeta dugo čekao u našoj regiji, morem reći, i sad skupa s par ljudi koji su omogućili organiziranje ovoga nastupa, jako smo srićni da će se to i dogoditi. Trenutačno tako izgleda, da krajem ovoga tajedna ćemo potpisati službene papire da Thompson i dospene prvi put u Ugarsku, uprav u Gradišće. Za njegov nastup u Sambotelu i zato smo se odlučili jer gledajući njegove turneje širom svita „Bilo jednom u Hrvatskoj“ on je najiskaniji, najpopularniji izvodjač u Hrvatskoj.
Pokidob znamo da lani prilikom Dana mladine ovde u Petrovom Selu bila su i natezanja med Gradišćanskimi Hrvatimi na tu temu, vi kot organizatori ne bojite se od toga da će se sad prah opet zdignut i pomišati?
- Teško je reći nešto spametnoga, sad moram i ja oprezno odgovoriti na ovo pitanje. O tom nema diskusije da mi organiziramo u Sambotelu koncert najpopularnijega pjevača u matičnoj zemlji, i ne organiziramo nikakov politički miting. I to mi ne priredjujemo samo za sebe, za cijelu regiju, nek i za cijelu Ugarsku, a takaj i za Hrvate u Austriji i Slovačkoj. To je jedan koncert koji će za nas puno više značiti nek bilo kade u Hrvatskoj. Ja se ufam da održavanje ovakovoga koncerta kod nas ne smi biti problem, a i neće stvarati nikakovih problemov. Uvjeren sam u to da jako puno ljudi će dojti od Budimpešte prik Bratislave do Beča, čak i od Hrvatske da budemo mogli reći da nismo zaman organizirali spravišće s Thompsonom i da će biti zaistinu vridno dojti.
Još jednoč ćemo ponoviti termin, koncert je predvidjen 12. decembra, a komu je konkretnije naminjen ov glazbeni spektakl prvi put u Ugarskoj?
- Dosta ljudi je već i dosad pitalo, kada, kako, i koliko će stati ulaznice. Mislim da Thompsona svaki Hrvat zna u Ugarskoj, to već nije ni pitanje. Šalno bi mogao reći od male dice do zrelijih ljudi svakoga čekamo, gdo voli hrvatsku muziku, voli Thompsona i voli te jačke ke se pjevaju za prijatelje, domovinu i za Božju istinu.
Razgovarala : Timea Horvat
3.11.2008 Hrvatski Glasnik
Rajmund Filipović, predsjednik DGMU-a o Glasu Gradišća i predvidjenom Thompsonovom koncertu u Sambotelu
Pred kratkim je bila po treći put organizirana u Hrvatskom Židanu jedna od najvećih priredab Društva gradišćanskohrvatske mladine u Ugarskoj, Glas Gradišća. O novi spoznaji, iskustvi, uspjehi je ovako govorio predsjednik DGMU-a, Petrovišćan Rajmund Filipović.
- Moremo opet reći da uspješno smo organizirali ovu manifestaciju. U neki stvari smo dosta dobro napredovali, a u neki stvari ni korak nismo dalje išli, morebit smo i najzad stali. Medjutim, ako gledamo cijeli program, moremo biti svakako gizdavi. Kvaliteta muzike i tehnike, ovput je bila na profesionalnom nivou jer imali smo samo jedan bend, koji bend je bio odgovoran za sve jačke i za svakoga jačkara. Oni su maksimalno napravili svoj posao. To je bila jedna takova točka, ku natirati na još veći nivo, bilo bi jako teško. O tom i nadalje sanjamo da vankoraknemo iz Hrvatskoga Židana, ne zbog toga da nam ovo selo nije dobro mjesto, suprot toga, mislim da je to najbolja lokacija za ovakove festivale u Gradišću, nek da Glas Gradišće bude jedan „show“. U tom smislu show i jedna bogata predstava da dobiješ dvi ure, imaš malo muzike, imaš talente ki jaču, imaš jedan žiri, i to bi bilo najbolje u jednom kazališću prirediti u Sambotelu ili u Kisegu. Dojduće ljeto moramo to napraviti, i u potpunosti staviti u novo ruho cijelu priredbu. Tri put smo napravili ovako, lipo je bilo, dobro je bilo, ali sad bi morali nešto novo izmisliti.
Kako si zadovoljan s brojem naticateljev i sastavom stručne komisije?
- Ljetos smo dosta rano počeli pripreme, tako već u juniju, juliju smo poslali sve informacije. Odgovoran je bio za muziku Petrovišćan, Robert Harangozo. On je kot član grupe Pinkice za sve skrbio, na čelu jednoga benda, u kom su svirali glazbeniki iz Mlade generacije, Čungama i Pinkice. A svoju zadaću su profesionalno obavili. Sve jačke su naučili, napravili su vlašći aranžman, sve probe su organizirali za jačkare i jačkarice. Sve skupa smo imali 18 jačkarov i jačkaric. Jedno oko mi se smije, a jedno oko mi se plače, kad imali smo zaistinu skoro iz svakoga sela naticatelja, jedino iz Petrovoga Sela ne. Ne znam zašto si ne moremo najti jednoga ili jednu izvodjačicu, malo mi je bilo žao, da naši mladi nisu došli na ovo naticanje. Gornji Četar je velesila u tom pogledu, pokidob je još i pet naticateljev poslao. Hvala Bogu, ljetos nam je tako ispalo da med naticatelji smo imali, ne kot lani jednoga, nek još i tri jačkare. Što naliže izvedenih pjesam, ja sam jako veseo bio kad sam vidio izbor jačak. Lani su bile najpopularnije pjesme od Thompsona i Severine, a ljetos smo imali jako čuda novih jačkov iz Radijskih festivalov, npr. od Gibonnia, Antonije Šole, Minee, Maje Šuput i Vesne Pisarović. Imali smo četveročlani žiri, med njimi su poznati obrazi bili od lani. Andraš Handler iz Petrovoga Sela, tekstopisac i član grupe Pinka-band, a sam sebe je predstavio kot glazbeni kritičar Gradišća, nadalje Nenad Breka, kot glazbeni menedžer i producer iz Zagreba. Uza nje smo imali i dva nove obraze, jedan je bio Tome Janković iz Hrvatskoga Jandrofa iz Slovačke, a živi u Mjenovi, ali je član skoro svake druge gradišćanske grupe, to su Zetori, Tambećari, Pax u Austriji. Nije samo tekstopisac, aranžer, nek i na neki način i stručnjak u našoj glazbi, a četvrti član je bio Jurica Popović novinar i urednik radijskih programov iz Zagreba.
Što moremo reći za pobjednike, ako znamo da lani iz publike nisu svi bili oduševljeni s odlukom žirija, gdo je dobio titulu Glasa Gradišća?
Ljetos i ja sam tako mislio kot i žiri, dakle na prvo mjesto je svakako morala dospiti Krisztina Szőke, ona je zaista najbolja izvodjačica bila na ovom festivalu. Eva Erdősi je došla iz Koljnofa po drugo mjesto, a moje najveće veselje i presenećenje je bio Ištvan Radak iz Bizonje. Oni su dobili s pravom glavne nagrade.
Sad ste prik još jedne velike manifestacije, ali kako se šuška i kako se je proširila vist u minuli dani ovde u Gradišću, DGMU se pripravlja na još jednu neobičnu atrakciju u Sambotelu, a to će biti koncert Marka Perkovića Thompsona iz Hrvatske. Moreš potvrditi tu informaciju?-Da, to će biti 12. decembra, petak u Sambotelu u športskoj areni Savaria. Koncert Thompsona se je već ljeta dugo čekao u našoj regiji, morem reći, i sad skupa s par ljudi koji su omogućili organiziranje ovoga nastupa, jako smo srićni da će se to i dogoditi. Trenutačno tako izgleda, da krajem ovoga tajedna ćemo potpisati službene papire da Thompson i dospene prvi put u Ugarsku, uprav u Gradišće. Za njegov nastup u Sambotelu i zato smo se odlučili jer gledajući njegove turneje širom svita „Bilo jednom u Hrvatskoj“ on je najiskaniji, najpopularniji izvodjač u Hrvatskoj.
Pokidob znamo da lani prilikom Dana mladine ovde u Petrovom Selu bila su i natezanja med Gradišćanskimi Hrvatimi na tu temu, vi kot organizatori ne bojite se od toga da će se sad prah opet zdignut i pomišati?
- Teško je reći nešto spametnoga, sad moram i ja oprezno odgovoriti na ovo pitanje. O tom nema diskusije da mi organiziramo u Sambotelu koncert najpopularnijega pjevača u matičnoj zemlji, i ne organiziramo nikakov politički miting. I to mi ne priredjujemo samo za sebe, za cijelu regiju, nek i za cijelu Ugarsku, a takaj i za Hrvate u Austriji i Slovačkoj. To je jedan koncert koji će za nas puno više značiti nek bilo kade u Hrvatskoj. Ja se ufam da održavanje ovakovoga koncerta kod nas ne smi biti problem, a i neće stvarati nikakovih problemov. Uvjeren sam u to da jako puno ljudi će dojti od Budimpešte prik Bratislave do Beča, čak i od Hrvatske da budemo mogli reći da nismo zaman organizirali spravišće s Thompsonom i da će biti zaistinu vridno dojti.
Još jednoč ćemo ponoviti termin, koncert je predvidjen 12. decembra, a komu je konkretnije naminjen ov glazbeni spektakl prvi put u Ugarskoj?
- Dosta ljudi je već i dosad pitalo, kada, kako, i koliko će stati ulaznice. Mislim da Thompsona svaki Hrvat zna u Ugarskoj, to već nije ni pitanje. Šalno bi mogao reći od male dice do zrelijih ljudi svakoga čekamo, gdo voli hrvatsku muziku, voli Thompsona i voli te jačke ke se pjevaju za prijatelje, domovinu i za Božju istinu.
Razgovarala : Timea Horvat
3.11.2008 Hrvatski Glasnik
2008. szeptember 17., szerda
"I liked the Croatians from the beginning..."
.
Megjegyzés: Néha, jól esik ha dicsérnek...és nincsen okom nem büszkének lenni.
Hrvatska - Domovinski rat
Gospodine Eduardo, dobru večer vam želim.
I will continue writing in English because I don't know when was the last time you were in Croatia, and how good is your Croatian by that matter. During the last few days I wanted to write you a letter but I didn't know what to write, what to say...so many thoughts came to my mind.
First of all, I would like to thank you from my heart for coming here when we needed help the most, in 1991. Thank you for fighting on the Croatian side, I'm very proud and honored that we had someone like you in those difficult days. I watched your movie and I must say, I was very touched, in fact, I watched it 2x. I wanted to be sure I didn't miss any details.The movie is very emotional, I liked the way you opened your soul to the viewer. Not many people do that. The retrospective approach, a unique one, you want us to completely understand who you are, what you went through before all of that happened and in the end, why you did the things you did (joined the ZNG -Croatian National Guard- and other).
You and me share this line, we like to explain to people what happened before so they can understand us today, but usually I have the feeling that they won't, or maybe, can't perceive all that. But I doesn't break my spirit, on a few occasions I noticed that someone was actually paying attention and it made me very happy.
Why am I saying this to you? I wanted you to know that I payed attention to what you were saying and it made me respect you even more :)
One sentence remained in my mind: "I liked the Croatians from the beginning, I liked the way they held each other's arms...I saw that no where in Europe, not even in Hungary!"
I remember in the movie, how it was hard for you on that plane, when you were leaving, and someone said: we are internationalists. I felt like this :'(
I also remember the way you presented yourself and other volunteers of your squad; like normal people, who came to fight for freedom of a nation, and were from all over the world. I expected someone from Zagreb, Zagi in our case, though I was surprised to see the 2 Hungarians (brothers) from Vojvodina.
You didn't Americanize the movie, like all Rambos, armed to the teeth, killing what ever gets in front of them, unstoppable, bla bla bla. You so accurately showed the mentality at the time, the fear, the expectation of a better tomorrow, faith in final victory. Respect for that.
I assume the plot is based in village of Laslovo (not far from Osijek). I know that lots of Hungarians live there. I remember in the movie, whey you came across 2 old men, and they said "good day" in Croatian (dobar dan), and you said good day back in Hungarian. They were so pleased, the said "our lads are coming back" :)
When I saw that, I felt such pride, and I thought, that is true loyalty to your country, disregarding the nationality. I heard that the Hungarians who live in Osijek-Baranja county are true gentlemen/ladies, they will always assume you are Croatian and they will start speaking to you in Croatian, they will never impose their language and culture upon you (like it was the case with the Serbs). For all I heard, I heard only the best about the Hungarians in Croatia.
And I assume you know that Hungary and Croatia are very good neighbours, and have no unresolved issues. If only all neighbours were like Hungary, we'd be better off than Switzerland :)
When thinking about your movie, it is really an excellent one. It left a permanent mark on me. Eduardo, Chico, thank you once again.
I wanted to ask you, could we continue our conversation on icq or msn?
If it's not too much trouble for you, I will not take too much of your time, I promise.
I will also tell you about the torrent that I've created about Homeland war (28 GB collection).
I apologize for writing this much to you, but as you could see, I wanted to tell you so much :)
What ever you decide, let me know.
Thank you.
Maksimir5 (Hrvatska)
Megjegyzés: Néha, jól esik ha dicsérnek...és nincsen okom nem büszkének lenni.
Hrvatska - Domovinski rat
Gospodine Eduardo, dobru večer vam želim.
I will continue writing in English because I don't know when was the last time you were in Croatia, and how good is your Croatian by that matter. During the last few days I wanted to write you a letter but I didn't know what to write, what to say...so many thoughts came to my mind.
First of all, I would like to thank you from my heart for coming here when we needed help the most, in 1991. Thank you for fighting on the Croatian side, I'm very proud and honored that we had someone like you in those difficult days. I watched your movie and I must say, I was very touched, in fact, I watched it 2x. I wanted to be sure I didn't miss any details.The movie is very emotional, I liked the way you opened your soul to the viewer. Not many people do that. The retrospective approach, a unique one, you want us to completely understand who you are, what you went through before all of that happened and in the end, why you did the things you did (joined the ZNG -Croatian National Guard- and other).
You and me share this line, we like to explain to people what happened before so they can understand us today, but usually I have the feeling that they won't, or maybe, can't perceive all that. But I doesn't break my spirit, on a few occasions I noticed that someone was actually paying attention and it made me very happy.
Why am I saying this to you? I wanted you to know that I payed attention to what you were saying and it made me respect you even more :)
One sentence remained in my mind: "I liked the Croatians from the beginning, I liked the way they held each other's arms...I saw that no where in Europe, not even in Hungary!"
I remember in the movie, how it was hard for you on that plane, when you were leaving, and someone said: we are internationalists. I felt like this :'(
I also remember the way you presented yourself and other volunteers of your squad; like normal people, who came to fight for freedom of a nation, and were from all over the world. I expected someone from Zagreb, Zagi in our case, though I was surprised to see the 2 Hungarians (brothers) from Vojvodina.
You didn't Americanize the movie, like all Rambos, armed to the teeth, killing what ever gets in front of them, unstoppable, bla bla bla. You so accurately showed the mentality at the time, the fear, the expectation of a better tomorrow, faith in final victory. Respect for that.
I assume the plot is based in village of Laslovo (not far from Osijek). I know that lots of Hungarians live there. I remember in the movie, whey you came across 2 old men, and they said "good day" in Croatian (dobar dan), and you said good day back in Hungarian. They were so pleased, the said "our lads are coming back" :)
When I saw that, I felt such pride, and I thought, that is true loyalty to your country, disregarding the nationality. I heard that the Hungarians who live in Osijek-Baranja county are true gentlemen/ladies, they will always assume you are Croatian and they will start speaking to you in Croatian, they will never impose their language and culture upon you (like it was the case with the Serbs). For all I heard, I heard only the best about the Hungarians in Croatia.
And I assume you know that Hungary and Croatia are very good neighbours, and have no unresolved issues. If only all neighbours were like Hungary, we'd be better off than Switzerland :)
When thinking about your movie, it is really an excellent one. It left a permanent mark on me. Eduardo, Chico, thank you once again.
I wanted to ask you, could we continue our conversation on icq or msn?
If it's not too much trouble for you, I will not take too much of your time, I promise.
I will also tell you about the torrent that I've created about Homeland war (28 GB collection).
I apologize for writing this much to you, but as you could see, I wanted to tell you so much :)
What ever you decide, let me know.
Thank you.
Maksimir5 (Hrvatska)
2008. augusztus 15., péntek
BOTRÁNY! Média háború Oroszország ellen - Média etika hova lettél?
.
Media war against Russia - Reuters manipulate war scene!
Már megint a tiszteletre méltó Reuters a ludas. Mint 91-93-ban a horvátok és a bosnyákok elleni szerb agresszió idején. Nagyhatalmi koncepció és megrendelés van, ők pedig szállítják a képeket. Fene erős egy gyomra van ezeknek a "kollégáknak"!
Reuters is playing dirty games again. Just like during the serbian agression against Croatia and Bosnia in 1991-93
Ezen a képen láthatunk egy nyilvánvaló halott személyt -a fekvő alak kockás ingben. A másik testet egészségügyi személyzet vonszolja, mintha halott volna ez is, de világosan észrevehető, hogy valakinek a keze kapaszkodik a nővér karjába. Végül, minden teljesen hibátlan és szép volna, ha nem állna ott az a feketébe öltözött fickó aki mintha megrökönyödve, nézi a jelenetet.
For instance on this picture you can see one obviously dead body of a person in a checkered shirt. The other body is carried by medics, carried as if it was a dead body, but you can notice that the hand of a person is holding a woman medic's sleeve. Well so far everything looks pretty real, except maybe for one guy in black who doesn't look anyhow concerned.
Most, ezen a képen, síró férfit láthatunk, egy testtel a karjai között. De, nézzék meg jó közelről: ugyanaz a kockás ing, ugyanaz a nadrág és cipő, ugyanaz a személy. Csak nem odébb cipeltek a "holttestet", hogy jobban komponálható legyen a kép? Így a holttest -amennyiben az- csak még egy eleme a Reuters-shownak. És, ha még egyszer, és jó közelről -kinagyítva- megnézi a képet a kedves blog látogató, láthatja egyértelműen, hogy a síró alak nem más mint korábbi ismerősünk az első képről...
Now on this picture we see a crying man and a body in his hands. But look closely! This is the same checkered shirt, same trousers and shoes, the same person. So does it mean that the crying man took the body brought it some place else? Hardly so, this is just one of the participants of the show. And again if you look close enough you can notice that the guy crying is the person in black from the previous picture.
És itt van a média-sztár, régi barátunk megint, egyedül, más öltözetben, nyílván a gyors átöltözés a titok..
Now here he is again, alone still with some clothes on, or may be he got changed.
És ezek a szarháziak -elnézést az olvasóimtól- újságírónak merészelik magukat nevezni?
A bejegyzés elején szerepel egy link (http://www.bosnia.org.uk/bosrep/report_format.cfm?articleid=966&reportid=157) egy angol nyelvű anyaghoz amely leleplezi a Reuters egyik "történelmi" baklövését a 91-es Vukovári csata idejéből.
Az alábbi videóban szerb "újságírók" elismerik, hogyan tették lóvá a nagy múltú, már nem annyira "tiszteletre méltó" hírügynökséget (a videó szerb és horvát nyelvű!).
.
Media war against Russia - Reuters manipulate war scene!
Már megint a tiszteletre méltó Reuters a ludas. Mint 91-93-ban a horvátok és a bosnyákok elleni szerb agresszió idején. Nagyhatalmi koncepció és megrendelés van, ők pedig szállítják a képeket. Fene erős egy gyomra van ezeknek a "kollégáknak"!
Reuters is playing dirty games again. Just like during the serbian agression against Croatia and Bosnia in 1991-93
Ezen a képen láthatunk egy nyilvánvaló halott személyt -a fekvő alak kockás ingben. A másik testet egészségügyi személyzet vonszolja, mintha halott volna ez is, de világosan észrevehető, hogy valakinek a keze kapaszkodik a nővér karjába. Végül, minden teljesen hibátlan és szép volna, ha nem állna ott az a feketébe öltözött fickó aki mintha megrökönyödve, nézi a jelenetet.For instance on this picture you can see one obviously dead body of a person in a checkered shirt. The other body is carried by medics, carried as if it was a dead body, but you can notice that the hand of a person is holding a woman medic's sleeve. Well so far everything looks pretty real, except maybe for one guy in black who doesn't look anyhow concerned.
Most, ezen a képen, síró férfit láthatunk, egy testtel a karjai között. De, nézzék meg jó közelről: ugyanaz a kockás ing, ugyanaz a nadrág és cipő, ugyanaz a személy. Csak nem odébb cipeltek a "holttestet", hogy jobban komponálható legyen a kép? Így a holttest -amennyiben az- csak még egy eleme a Reuters-shownak. És, ha még egyszer, és jó közelről -kinagyítva- megnézi a képet a kedves blog látogató, láthatja egyértelműen, hogy a síró alak nem más mint korábbi ismerősünk az első képről...Now on this picture we see a crying man and a body in his hands. But look closely! This is the same checkered shirt, same trousers and shoes, the same person. So does it mean that the crying man took the body brought it some place else? Hardly so, this is just one of the participants of the show. And again if you look close enough you can notice that the guy crying is the person in black from the previous picture.
És itt van a média-sztár, régi barátunk megint, egyedül, más öltözetben, nyílván a gyors átöltözés a titok..Now here he is again, alone still with some clothes on, or may be he got changed.
És ezek a szarháziak -elnézést az olvasóimtól- újságírónak merészelik magukat nevezni?
A bejegyzés elején szerepel egy link (http://www.bosnia.org.uk/bosrep/report_format.cfm?articleid=966&reportid=157) egy angol nyelvű anyaghoz amely leleplezi a Reuters egyik "történelmi" baklövését a 91-es Vukovári csata idejéből.
Az alábbi videóban szerb "újságírók" elismerik, hogyan tették lóvá a nagy múltú, már nem annyira "tiszteletre méltó" hírügynökséget (a videó szerb és horvát nyelvű!).
.
2008. július 22., kedd
Kik hiányoznak meg? - Who are missing?
.
Az "égi" szerb nemzet (nebeski narod) dicsőséges fiai
Ratko Mladic
a boszniai szerb hadsereg parancsnoka,
Srebrenica mészárosa,
több mint 200 ezer bosnyák civil haláláért közvetlen felelősség terheli
(megosztva, az örült pszichiáter R. Karadziccsal) .
Parancsot adott nők elrablásához és megerőszakolására (több mint 50 ezer, az ENSZ által dokumentált eset!!!)
Hős, bátor holland (európai) katonák ölbe tett kézzel: a szemük láttára történt a Srebrenicai szörnyűség
A Srebrenicai mészárlás
Goran Hadzic
Az "égi" szerb nemzet (nebeski narod) dicsőséges fiai
Ratko Mladica boszniai szerb hadsereg parancsnoka,
Srebrenica mészárosa,
több mint 200 ezer bosnyák civil haláláért közvetlen felelősség terheli
(megosztva, az örült pszichiáter R. Karadziccsal) .
Parancsot adott nők elrablásához és megerőszakolására (több mint 50 ezer, az ENSZ által dokumentált eset!!!)
Hős, bátor holland (európai) katonák ölbe tett kézzel: a szemük láttára történt a Srebrenicai szörnyűségA Srebrenicai mészárlás
Goran Hadzic az un. kelet-Szlavónia-Baranya és nyugat-Szeremségi Szerb Autonóm Terület (SAO) vezére, majd a Republika Srpska Krajina (Krajinai Szerb Köztársaság) "miniszterelnöke".
Felelős Horvátország keleti területein a horvátok, magyarok és mások kárára elkövetett atrocitásokért, a Vukovárot elkövetett szörnyűségekért (1991 ősz)
Goran Hadzic in the Wikipedia
Egy áldozat. Pár kilométer és kivégzik...
Ovcara-i tömegsír, Vukovártól pár kilométerre
az egyik rác gyilkos martalóc
Felelős Horvátország keleti területein a horvátok, magyarok és mások kárára elkövetett atrocitásokért, a Vukovárot elkövetett szörnyűségekért (1991 ősz)
Goran Hadzic in the Wikipedia
Egy áldozat. Pár kilométer és kivégzik...
Ovcara-i tömegsír, Vukovártól pár kilométerre
az egyik rác gyilkos martalóc2008. június 4., szerda
Szomorú hír: Rózsa-Flores Eduardo meghalt! - egyesek szerint
Kisért a mult...
Egy nagyon kedves barátom, bajtársam a Horvát Honvédő Háborúban, összeállítót egy - egyeseknek biztosan elképesztő - anyagot. Összegyűjtött néhány cikket és egyebek a világhálón melyek többek között rólam is szólnak.Két olyan van közöttük melyekben közhírre tetetett állítólagos halálom...
Sajnos, személyesen nem tudom közölni az illető író-újságírókkal a szomorú hírt, miszerint igen is élek és jól érzem magam -a csonka-Magyarországi állapotok ellenére is.
Elnézést kérek a sem angolul sem spanyolul nem tudó olvasóimtól, de az anyag terjedelmes volta miatt nem vállalkozhattam a teljes lefordításához. Ahol tudtam, beírtam pár sorban, azokat vastagon szedve olvashatók, hogy körülbelül mi a tartalma az inkriminált résznek.
Lassan megyek aludni -remélem nem lesznek rémálmaim... saját magamtól.
Ma beszédet kell mondanom a Nógrádi Nagybátonyban.
Június 4 van. Trianon 88. évfordulója.
Diarios de Zanzíbar
Lo que al principio en los claustros no era más que un imperceptible gemido de dolor provocado por la férrea opresión, poco a poco se iba convirtiendo en una consigna. Y cada vez más alto, primero en las aulas y más tarde en las calles, se escuchaban las palabras mágicas que han amartillado a tantas tiranías: libertad y revolución!
Imágenes de la Bastilla y del Che acudían a mi mente constantemente, y aunque me creía testigo neutral, algo dentro de mi gritaba !LIBERTAD! haciéndome partícipe de aquella rebelión.
Sin embargo pronto acudieron a mi, nefastos recuerdos de la historia reciente de periodismo de guerra espanol. Recordé la suerte que corrió el corresponsal espanol Eduardo Flores. Este periodista del periódico “La Vanguardia”, afín a la secta Católica Opus Dei, cubría durante 1991 el conflicto de Yugoslavia.
En Croacia, en la ciudad de Osijiek al ver el enfrentamiento entre los Católicos Croatas y los Servios Ortodoxos apoyados por el ejercito nacional yugoslavo, Eduardo Flores decidió dejar la pluma, tomar las armas para participar activamente en aquella estúpida guerra.
En una declaración a su periódico y sus propios colegas, comunicó que no podía seguir siendo simplemente un espectador y que debía luchar para defender los ideales cristianos.
Creyéndose un cruzado del siglo XX, este iluminado, formó un ejercito con cientos de voluntarios extranjeros y mercenarios que sin duda no hicieron más que sembrar la muerte y semilla del odio y el racismo. Al tiempo, se le asoció con el asesinato de un corresponsal suizo y tuvo que abandonar la zona de los Balcanes.
Paradójicamente, Eduardo Flores no sufrió ninguna herida de guerra, sin embargo apareció muerto en extranas circunstancias en un apartamento de alguna tranquila ciudad europea.
Eduardo Flores nem szenvedett háborús sérülést, ennek ellenére, holtan találtak, gyanús körülmények között, egy lakásban, egy nyugodt európai városban.
Estos recuerdos, amainaron la tormenta revolucionaria que me enviaba a las barricadas con el puno en alto, así que decidí apartarme del tumulto y dejar al pueblo que viviera su propia revolución.
The Zanzibar Chest
A Story of Life, Love, and Death in Foreign Lands
by Aidan Hartley
Published in 2003 by Atlantic Monthly Press
and 2004 by Penguin Group USA
About the book:
Journalist Aidan Hartley's epic narrative combines the literary reportage of Ryszard Kapuscinski with a historical love story reminiscent of Michael Ondaatje's The English Patient. Hartley is the inheritor of a colonial legacy that stretches back over 150 years. After the ravages he experiences in Ethiopia, Somalia (where three of his friends are torn to pieces by an angry mob), Rwanda, and the Congo, Aidan retreats to his family's house in Kenya where he discovers the Zanzibar chest his father left him. The chest contains the diaries of his father's best friend, Peter Davey, an Englishman who died mysteriously fifty years earlier. Papers in hand, Hartley embarks on a journey to remote southern Arabia to unlock the secrets not only of Davey's life, but of his own. An enthralling narrative of men and women meddling with, embracing, and ultimately being transformed by other cultures, The Zanzibar Chest is one of the most important examinations of colonialism ever written.An incident famous among journalists ocurred in 1991, during the early months of Croatia's desperate war for independence from Belgrade. In the town of Osijek, Eduardo Flores, a correspondent for the Spanish paper La Vanguardia an a follower of the Catholic sect Opus Dei, called his colleagues to his own press conference. At the event, he announced that he could no longer be merely a spectator in the war that pitted Catholic Croatians against the Serb Orthodox-dominated Yugoslav National Army. From that day onward he, Eduardo Flores, would throw away the pen in order to take up the gun. An International Brigade of some one hundred foreign volunteers was formed. Being a mercenary went to Flores's head and when he migrated from covering the story to becoming the story himself, he didn't like it. In Croatia he was suspected of being behind the murder of a Swiss correspondent. Flores got sucked into the Balkan conflict and who knows what else. Some time later, he was found dead in mysterious circumstances, not on the battlefield but in an apartment on some nameless street.
Egy idő mulva, gyanús körülmények között, holtan találtak -Florest-, nem a csatatéren, hanem egy lakásban, egy névnélküli utcában...
Flores volt az a férfi aki átlépte a vonalat és "beszállt", oly mértékben amilyenben egyikünk nem álmodhat soha...
Flores was a man who crossed the line and became more involved than any of us would ever hope. I often fantasized aboput crossing the line from being a journalist to being a participant. Yet I always thought that to become an activist would be "unprofessional"....
GUERRA EN YUGOSLAVIA
Paseo por los campos de la muerte
...Uno de los fantasmas del pasado, que algunos creíamos muerto y reapareció en este viaje, es Eduardo Flores, (A múlt egyik szelleme, akit halottnak gondoltuk, előkerült az utazásunk alatt, Eduardo Flores ő...) aquel macizo y achaparrado corresponsal de La Vanguardia que un buen día, tras, ser tiroteado por los paramilitares serbios, decidió colgar la pluma y las cámaras y empunar el fusil.
Flores, hijo de un viejo militante comunista, políglota y algo alocado, terminó mandando, con puno de hierro y decisión suicida, una banda de exaltados extranjeros que se conocía como la Brigada Extranjera. Su lugarteniente era el espanol Alejandro Hernández Moro, alias Alex, quien alardeaba de haber desfilado con la Legión Extranjera.
Sobre ellos pesa todavía la acusación de haber asesinado a un periodista y a dos muchachos que se aproximaron al grupo para investigar sus actividades. Flores lo niega y en estos días, algo más gordo, bastante más viejo y mucho más cansado, resurge de sus cenizas
És még egy...ez nem halálhír - sajnos. Már kezdtem élvezni a dolgot. Alábbi cikk szerint én lettem volna a kapcsolata a Valenciai (Spanyolország) ultráknak, azaz a neo-náciknak, akik - állítólag - hozzám járták Horvátországba kiképzésre....
"...CONEXIONES INTERNACIONALES
En un reportaje de investigación del semanario El Temps, publicado en 1993 se ponían de manifiesto las conexiones internacionales de la extrema derecha en Valencia. La trama consistía en enviar jóvenes ultras con preparación militar o dispuestos a alistarse en las tropas croatas durante la guerra de la ex Yugoslavia. Dicha brigada internacional, organizada por el periodista Eduardo Flores (que se alistó en la Guardia Nacional croata en agosto de 1991), tenía como lugar de enlace una tienda de material militar y deportivo, M&M Aventura y Supervivencia, en Valencia, donde los jóvenes reclutados pasaban a dejar sus datos, que se reenviaban directamente al Consejo de Guerra Croata de Zagreb. Los miembros de Acción Radical participaron en frecuentes viajes a Croacia para instruirse."
Következzen egy ENSZ hivatalos feljegyzés többek között arról, hogy tömegmészárlásokat hajtottam volna végre a Horvát Nemzeközi Brigád élén a szegény szerbek ellen kelet-Szlávóniai falvakban (Divos, Ernestinovo, Tenjski Antunovac és másut), megjegyzem -nem semmi!- a hivatalos feljegyzést a Jugoszláv Föderatív Köztársaság állandó ENSZ képviselete nyújtotta be 1994 február 10-én az ENSZ Ember Jogi Bizottságának az elnökének.A feljegyzés ügyirat száma E/CN.4/1994/116 1994 február 14.
"...A fines de 1991, la zona de operaciones de Osijek del Ejército croata contaba con una brigada internacional creada por Eduardo Rosses Flores, el corresponsal del periódico catalán "La Vanguardia" en Zagreb. La brigada estaba compuesta de ex combatientes de la Legión francesa y mercenarios de las guerras en el Oriente Medio y América Latina. Solía operar por propia iniciativa en la región de Eslavonia oriental y participó en matanzas de civiles serbios en las aldeas de Divos, Ernestinovo, Tenjski Antunovac y otras..."
A horvát külügyminister Mate Granic válaszából:
"Nincs semmilyen bizonyíték arra vonatkozólag , hogy az említett helységekben "tömegmészárlást" követett volna el a "Nemzetközi Brigád"... E.J.R.F úr a Nemzetközi Brigád parancsnoka horvát állampolgár."
Tárgyálta az ENSZ közgyülese, a főtitkár fölvezetése után. Ügyirat szám: A/49/362 6 Szeptember 1994
On 1 February 1994, the Vice Prime Minister and the Minister for Foreign Affairs of the Republic of Croatia, Mr. Mate Granic, sent the following communication to the Special Rapporteur in response to his request for information:
"The initial statement of the annex under the heading 'Foreigners in Military and Paramilitary Forces in Croatia and Bosnia-Herzegovina', reading "Since the outset of the armed conflict in Yugoslavia, Croatia has recruited a considerable number of foreign mercenaries, instructors and various experts for its armed units", has not been corroborated further on in the text, nor any of the allegations (43 altogether) substantiated.
"(Eighth allegation: At the end of 1991, the Osijek operations zone of the Croatian Army had an international brigade established by Eduardo Roses Flores, the Zagreb-based correspondent of the Catalonian paper 'La Vanguardia'. The brigade was composed of former French Legion combatants and mercenaries from the wars in the Middle East and Latin America. It often operated on its own in the region of Eastern Slavonia and committed massacres against Serbian civilians in the villages of Divos, Ernestinovo, Tenjski Antunovac and others.)
"In respect of the eighth allegation about 'an international brigade', in fact it concerns the volunteers. There are no data to support the claim that they committed massacres. Their commanding officer, Mr. Eduardo Jorge Roses Flores, born in 1960, is a Croatian citizen.)"
Nem kívánom kommentálni fenti bejegyzéseket.
Élek, mint már írtam. És remélem még nagyon sokaig törhetem a borsot az általam arra édemesek orra alá.
Jó éjszakát!
2008. június 1., vasárnap
Zágráb védőinek napja
A 2008-as Zágráb város védőinek napját koncert zárta Horvátország szívében, a trg bana Josipa Jelačića-ban, a Jelačić téren. Több mint 150.000 ember jött el Marko Perković "Thompson" koncertjeré. Az a Marko Perković aki ellen a nemzetközi cionista lobby hajtóvadászatot indított, vádolván őt fasiszta, neonáci eszmék terjesztésével. Egy dolog biztos: Marko honvédő volt, mint mi, hazafiasságát nem rejti véka alá, mint mi, és mint ahogyan már sokszor mondtuk, ha a barátaink fasiszták és neo-nácik akkor természetszerűleg mi is azok vagyunk. A koncert napja egybe esett Mirko Norac hős horvát tábornok elleni igaztalan ítélet hirdetésével.A téren feltűnően sok fiatal és fiatalkorút lehetett látni. A horvát zászlótengerrel szemben csak pár degenerált próbált demonstrálni Tito-arcképes illetve vörös csillagos kitűzővel. Incidensre nem került sor. A bátor neo-partizánok és jugo-nosztalgikusok ahogyan jötték el is mentek, a kitűzők helyben maradtak, valamilyen kukában...
Ajánlom, Thompson-nal és a "jelenséggel" kapcsolatos korábbi anyagomat
Cionisták Horvátország ellen
Rózsa-Flores Eduardo: Cionista nácik támadása a Szent Korona nemzete ellen - A horvátok a cionnácik össztüze alatt
Képek a zágrábi 2008-as koncertről:
Pár klip:Bojna Cavoglave - A Cavoglave-i zászloalj
Miroslav Skoro & Thompson -
Sude Mi - Itélkeznek fölöttem
Prijatelji -Barátok
Miroslav Skoro & Thompson -
Sude Mi - Itélkeznek fölöttem
Prijatelji -Barátok
2008. május 30., péntek
Még hét év börtön Mirko Norac, hős horvát tábornoknak
Hát...nem szoktam, de most: a k..a anyját az un. "új" európai jogrendnek!
Hét év börtönre ítélte egy horvát bíróság -a volt kommunista országok bíróságainak "függetlenségéről" ugye nem kell külön anyagot írnom?- ma pénteken Mirko Norac horvát tábornokot koholt vádak alapján, a 90-es évek elején, a Horvát Honvédő és Függetlenségi Háborúban (a "magyar" távirati íróda szépen leegyszerűsíti "szerb-horvát háborúnak". Biztos sok elvtárs, az MTI-nél is, visszasírja,-de miért is?- a vörös csillagos Jugoszláviát) állítólag elkövetett bűntettekért. Vádlott-társát, Rahim Ademi hős -albán nemzetiségű- horvát tábornokot felmentette a bíróság. A vád szerint Norac nem akadályozta meg, hogy katonái erőszakot alkalmazzanak szerb foglyok kihallgatásánál (miért is tette volna?) amikor egy 1993. szeptemberi hadművelet során benyomultak egy szerb bűnözök és tömeggyilkosok-cuki "lázadók"a degenerált mti-s szerkesztő szerint- által megszállt területbe. Egy másik vádpont szerint parancsot adtak a tüzérségnek, hogy lőjenek két szerb falut- már megint az mti-s varangy! Szerb falu? Max. "falu amelyben rácok laktak" miután 1991-ben több mint 250 ezer horvátot űzték el a majdani -rövid életű- Krajina területéből. Összesen 23 civil és öt hadifogoly halt meg, 300 lakást pedig kifosztottak és felégettek -így a szolgalelkű"bíróság".
Mindkét igaztalanul meghurcolt tábornok ártatlannak vallotta magát.
Ademit azért mentették fel, mert ebben az esetben csak korlátozott hatáskörrel bírt. A bíró külön hangsúlyozta, hogy Norac tábornok nem büntette meg embereit, amikor tudomást szerzett az elkövetett bűncselekményekről. -Részemről nem büntetés hanem kitüntetés jár a feladatukat briliánsan végrehajtó katonáknak akik kitakarították a barbár rác söpredéktől az un Medacki Dep-et! - Ademi és Norac ügye volt az elő, amelyet a délszláv (imádom az eufemizmusokat, "délszláv"? annyira nem létező valami, alkalmazva a horvát-szerb viszonyra mint a finn-ugor testvériség, de az mti- szutyoktól ne várjunk túl sokat) háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék átadott Zágrábnak. A tavaly júniusban kezdődött pert nagy figyelem övezte Brüsszelben amiatt, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni készülő Horvátország bírái megfelelően és pártatlanul tudnak-e eljárni az ügyben. Magyarul: hogy megfelelőképpen végre tudják-e hajtani azt az intézményes benyalást mely az EU hatalmi központ elvár a horvát hatoságoktól, amely egyik feltétele ahhoz, hogy Horvátország tovább tudja folytatni rohamát a nemzeti öngyilkossággal felérő EU-s tagság felé. Mi magyarok, hála regnáló politikai elitünknek és népünk ostobaságának már rég túl vagyunk ezen, isszuk is rendesen az európai lét keserű levét.
Norac hős tábornok egy másik ügyben már elítélték 12 év börtönre "háborús bűncselekményért".
Záró megjegyzés: 1991-1995-között Horvátország foggal-körömmel védekezett Európa
negyedik legnagyobb hadserege, a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb bűnöző bandák együttes támadásaival szemben. Később, talpraállva, a hős Horvát Hadsereg felszabadította a rácok által megszállt országrészeit. Ennek a hadseregnek, mely vérét hullatta a horvát nemzet függetlensége és szabadságáért, parancsnokai voltak többek között Mirko Norac, Ante Gotovina és mások.
Hogy a gyengébbek is megértésék felháborodásom okát - a párhuzam adott: ez pontosan olyan, mint mikor szétverve a nemzet, a Magyar Honvédsereg 1849-es világosi fegyverletétele után, az egyik labanc törpe-lelkű "banditának" és "bűnözőknek" nevezte a hős magyar (és nem magyar!) honvéd parancsnokokat. Aradról már nem is kell szólnom, gondolom:
Visszhangzanak fejemben most is -mikor rájuk gondolom- a kivégző osztag sortüzei...
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid gróf, Kiss Ernő, Knezić Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő lovag, Schweidel József , Török Ignác, Vécsey Károly gróf...
És hálát kell adnunk a sorsnak - és a liberális süppedt mellű széplelkűeknek-, hogy törölve van a halálbüntetés, ellenkező esetben már állnának a bitófák, és akasztanák az utolsó, tiszta, európai szabadságharc és függetlenségi háború vívmányait, és vele együtt mindannyiunk álma -akik nem adjuk fel nemzeti öntudatunkat- az új ébredésről, egy új hajnalról.
Örök dicsőség az elesetteknek, tántoríthatatlan tisztelet az élő hősöknek!
Dalok Mirko Norac tábornokról:
http://lelkiismeret88.hu
Hét év börtönre ítélte egy horvát bíróság -a volt kommunista országok bíróságainak "függetlenségéről" ugye nem kell külön anyagot írnom?- ma pénteken Mirko Norac horvát tábornokot koholt vádak alapján, a 90-es évek elején, a Horvát Honvédő és Függetlenségi Háborúban (a "magyar" távirati íróda szépen leegyszerűsíti "szerb-horvát háborúnak". Biztos sok elvtárs, az MTI-nél is, visszasírja,-de miért is?- a vörös csillagos Jugoszláviát) állítólag elkövetett bűntettekért. Vádlott-társát, Rahim Ademi hős -albán nemzetiségű- horvát tábornokot felmentette a bíróság. A vád szerint Norac nem akadályozta meg, hogy katonái erőszakot alkalmazzanak szerb foglyok kihallgatásánál (miért is tette volna?) amikor egy 1993. szeptemberi hadművelet során benyomultak egy szerb bűnözök és tömeggyilkosok-cuki "lázadók"a degenerált mti-s szerkesztő szerint- által megszállt területbe. Egy másik vádpont szerint parancsot adtak a tüzérségnek, hogy lőjenek két szerb falut- már megint az mti-s varangy! Szerb falu? Max. "falu amelyben rácok laktak" miután 1991-ben több mint 250 ezer horvátot űzték el a majdani -rövid életű- Krajina területéből. Összesen 23 civil és öt hadifogoly halt meg, 300 lakást pedig kifosztottak és felégettek -így a szolgalelkű"bíróság".
Mindkét igaztalanul meghurcolt tábornok ártatlannak vallotta magát.
Ademit azért mentették fel, mert ebben az esetben csak korlátozott hatáskörrel bírt. A bíró külön hangsúlyozta, hogy Norac tábornok nem büntette meg embereit, amikor tudomást szerzett az elkövetett bűncselekményekről. -Részemről nem büntetés hanem kitüntetés jár a feladatukat briliánsan végrehajtó katonáknak akik kitakarították a barbár rác söpredéktől az un Medacki Dep-et! - Ademi és Norac ügye volt az elő, amelyet a délszláv (imádom az eufemizmusokat, "délszláv"? annyira nem létező valami, alkalmazva a horvát-szerb viszonyra mint a finn-ugor testvériség, de az mti- szutyoktól ne várjunk túl sokat) háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék átadott Zágrábnak. A tavaly júniusban kezdődött pert nagy figyelem övezte Brüsszelben amiatt, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni készülő Horvátország bírái megfelelően és pártatlanul tudnak-e eljárni az ügyben. Magyarul: hogy megfelelőképpen végre tudják-e hajtani azt az intézményes benyalást mely az EU hatalmi központ elvár a horvát hatoságoktól, amely egyik feltétele ahhoz, hogy Horvátország tovább tudja folytatni rohamát a nemzeti öngyilkossággal felérő EU-s tagság felé. Mi magyarok, hála regnáló politikai elitünknek és népünk ostobaságának már rég túl vagyunk ezen, isszuk is rendesen az európai lét keserű levét.Norac hős tábornok egy másik ügyben már elítélték 12 év börtönre "háborús bűncselekményért".
Záró megjegyzés: 1991-1995-között Horvátország foggal-körömmel védekezett Európa
negyedik legnagyobb hadserege, a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb bűnöző bandák együttes támadásaival szemben. Később, talpraállva, a hős Horvát Hadsereg felszabadította a rácok által megszállt országrészeit. Ennek a hadseregnek, mely vérét hullatta a horvát nemzet függetlensége és szabadságáért, parancsnokai voltak többek között Mirko Norac, Ante Gotovina és mások.Hogy a gyengébbek is megértésék felháborodásom okát - a párhuzam adott: ez pontosan olyan, mint mikor szétverve a nemzet, a Magyar Honvédsereg 1849-es világosi fegyverletétele után, az egyik labanc törpe-lelkű "banditának" és "bűnözőknek" nevezte a hős magyar (és nem magyar!) honvéd parancsnokokat. Aradról már nem is kell szólnom, gondolom:
Visszhangzanak fejemben most is -mikor rájuk gondolom- a kivégző osztag sortüzei...
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid gróf, Kiss Ernő, Knezić Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő lovag, Schweidel József , Török Ignác, Vécsey Károly gróf...
És hálát kell adnunk a sorsnak - és a liberális süppedt mellű széplelkűeknek-, hogy törölve van a halálbüntetés, ellenkező esetben már állnának a bitófák, és akasztanák az utolsó, tiszta, európai szabadságharc és függetlenségi háború vívmányait, és vele együtt mindannyiunk álma -akik nem adjuk fel nemzeti öntudatunkat- az új ébredésről, egy új hajnalról.Örök dicsőség az elesetteknek, tántoríthatatlan tisztelet az élő hősöknek!
Dalok Mirko Norac tábornokról:
http://lelkiismeret88.hu
2008. május 9., péntek
2008. április 22., kedd
Fresh Croatian Clips - Friss horvát klipek
So, some time, people need to take a rest...a pause...Here you have four songs (in fact they are three..:) ) really fresh from the sunshined Croatia...
Szóval, néha szükség van egy kis pihenésre...egy szünetre...Ajánlom alábbi négy (valójában három :)) -igazán friss- dal a napos Horvátországból...
Marko Tolja
Rijeka - Hrvatska
Putujem
Marko Tolja
Moja prva ljubav
T.B.F.
Smak Svita
T.B.F.
BUSH
Szóval, néha szükség van egy kis pihenésre...egy szünetre...Ajánlom alábbi négy (valójában három :)) -igazán friss- dal a napos Horvátországból...
Marko Tolja
Rijeka - Hrvatska
Putujem
Marko Tolja
Moja prva ljubav
T.B.F.
Smak Svita
T.B.F.
BUSH
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)