Hagyomány és szabadság

Mishima Yukio

A cselekvés folyója

"A test folyója természetes módon a cselekvés folyójába ömlött. Elkerülhetetlen volt. Egy női testtel ez nem történhetett meg. A férfit örökletes természete és rendeltetése miatt teste a cselekvés folyója felé kényszeríti, ami a dzsungel legveszélyesebb folyója. Alligátorok és piranják hemzsegnek vizeiben. Mérgezett nyilakat lőnek ki az ellenséges táborokból. Ez a folyó szemben áll az írás folyójával. Gyakran hallottam a következő mottót: 'A toll és a kard útja egybe torkollik.' De igazából csak a halál pillanatában egyesülhetnek. A cselekvés folyója könnyeket, vért és izzadtságot hoz nekem, amit az írás folyójában sohasem találnék meg. Ebben az új folyóban a lélek a lélekkel találkozik, anélkül, hogy szavakkal kellene törődni. Ez az összes folyó közül a legpusztítóbb, és teljesen meg tudom érteni, hogy miért ilyen kevés ember közeledik csak hozzá. Ez a folyó nem bőkezű a gazdálkodónak; nem hoz se gazdagságot, se békét, még nyugalmat sem. Csak ezt hadd mondjam el: én, aki férfinak születtem és férfiként élek, nem tudok ellenállni annak a kísértésnek, hogy kövessem ennek a folyónak a sodrását."

Misima Jukio - a Tóbu kiállítás katalógusából

A szamuráj hagyomány és a Ronin
A középkori Japánban a szamuráj harcosok felesküdtek, hogy urukat életük árán is megvédik. Óriási szégyen volt ezért rájuk nézve, ha gazdájukat mégis megölték. A gazdátlan szamurájok kóboroltak az országban, zsoldosnak szegődtek, vagy útonállásból próbáltak tengődni. Az ilyen harcosokat többé nem hívták szamurájoknak. Az lett a nevük: Ronin...

Tadamori úr egy démonnal harcol

Ronin Tsuyonoshi shogun

Yorimasa

Ronin a királynál

6 ronin a 47-ből

A 47 ronin

A 47 ronin sírja Tokióban

Szamuráj

Misima

1970. november 25-én Misima Jukio, az egyik legtehetségesebbnek tartott modern japán író magánhadserege négy katonájával túszul ejtette a Dzsieitai (Japán Honvédelmi Erők) hadseregtábornokát, majd az összehívatott katonákat felkelésre, a császári hatalom visszaállítására buzdította. Sikertelen kísérlete után legközelebbi tanítványával együtt szeppukut (rituális hasfelmetszés) követett el.

Halála - és annak nem mindennapos módja - sokakat megdöbbentett, holott műveiben már a kezdetektől fogva számos jel utalt életének tragikus végére. Misima tudatosan készült a halálra; annak "főpróbája" egyik kései novellája, a Hazafiság, melyet meg is filmesített, és a becsületét szeppukuval tisztázó hadnagy főszerepét is ő alakította.

Misima Jukio (1925-1970) a modern japán irodalom kiemelkedő tehetsége, író, drámaíró, filmszínész, harcművész és politikai kommentátor.
Hiraoka Kimitake néven született egy felső-középosztálybeli családban. A második világháború után elvégezte a Tokiói Egyetem jogi karát, és egy rövid ideig a Pénzügyminisztériumban dolgozott. Írói pályafutását az 1949-ben megjelent önéletrajzi műve, az Egy maszk vallomása alapozta meg.
Alkotókorszakaiban a legjelentősebb fordulatot az 1960-as zavargások hozták. Érdeklődése a régi japán hagyományok és a császárság intézménye felé fordult. 1967-ben létrehozta a Tatenokait ('A Pajzs Társasága'), saját gárdáját. Innentől tudatosan készült arra, hogy tragikus halálával felrázza a japán társadalmat és felébressze a régi harci szellemet.
Életműve több mint száz regényt, drámát, novellát tartalmaz. Legkiemelkedőbb alkotásai a Hullámok sűrűjében (1954), Az Aranytemplom (1956) és a négykötetes A termékenység tengere (1968-70).

STOKES: MISIMA JUKIO ÉLETE ÉS HALÁLA

...

Pontosan délben maga Misima jelent meg az erkélyen. A Tatenokai sárga-barna egyenruháját viselő alacsony alak előre ment az erkély korlátjához.
Az alatta álló emberek csak a fejét látták, mely köré hacsimakit kötött; homlokának közepén a Felkelő Nap jelképe látszott.
Felmászott a mellvédre. Kicsi, szikár alakja most már teljesen láthatóvá vált. Egyenruhájának gombjai fényesen csillogtak a novemberi napsütésben. Fehér kesztyűt viselt, melyen vérfoltok látszódtak.
Kihúzta magát, vállát hátra feszítette, keze a csípőjén támaszkodott.

Tennó heika banzai!

- Hitvány helyzet - kezdte Misima -, hogy a Dzsieitai embereihez ilyen körülmények között kell beszélnem.
A helikopterek hatalmas zajt csaptak.
- Azt hittem - folytatta -, hogy a Dzsieitai Nippon utolsó reménye, a japán szellem utolsó védőbástyája.
Szavait elnyomta a helikopterek zaja.
- De ... ... ... a japán emberek ma a pénzre gondolnak, csak a pénzre. Hol van ma már a nemzeti szellemiség? A politikusokat cseppet sem érdekli Japán. Csak a hatalomra vágynak.
- A Dzsieitainak - folytatta - kell Nippon szellemének lennie. A katonáknak! A hadseregnek!
- De ... ... ... minket elárult a Dzsieitai!
Kiáltások hallatszottak a tömegből.
- Fogd be a szád azonnal!
- Bakajaró! (Ez egy lefordíthatatlan japán káromkodás.)
- Segglyuk!
Misima izgatottabb lett.
- Figyeljetek! Figyeljetek! Hallgassatok meg! Figyeljetek! Figyeljetek! Figyeljetek rám!
Így folytatta: - Azt hittük, hogy a Dzsieitai a nemzeti becsületünk lelke!
Kiabálások hallatszottak.
- Gyere le onnan!
- Nem értünk egyet veled!
Misima tovább folytatta: - A nemzetnek nincs semmi szellemi alapja. Ezért nem értetek egyet velem. Nem értitek Japánt. A Dzsieitainak kell helyre tennie a dolgokat.
Hangos kifütyülés volt a válasz.
- Figyeljetek! - kiabálta. - Maradjatok csendben, jó? Figyeljetek!
- Bakajaró!
Misima megpróbálta folytatni.
- Nyald ki! - kiáltotta lent egy katona.
- Nem halljátok? - kiabálta Misima. - Arra kérlek titeket, hogy maradjatok csendben! Figyeljetek! Hallgassatok meg!
- Ne játszd itt a hőst! - zavarták meg újra szónoklatát.
- Csak figyeljetek rám! - vágott vissza Misima. - Mi történt tavaly? Október 21-én? Volt egy tüntetés, egy háború ellenes tüntetés. Tavaly október 21-én, a Sindzsukuban. És a rendőrség verte le. A rendőrség! Ezek után nem volt, és nem is lesz lehetőség arra, hogy módosítsuk az alkotmányt.
- És akkor mi van?
- És akkor a Dzsimintó (a Liberális Demokrata Párt), a politikusok úgy döntöttek, hogy csak a rendőrséget vetik be. A tüntetéssel a rendőrség foglalkozott. Hát nem értitek?
- Hurrá! Hívjátok a rendőrséget! Valaki tárcsázza már a 110-et!
Misima tovább küzdött. - Nézzétek! A kormány nem a Dzsieitait hívta. A fegyveres erők a laktanyákban maradtak. Az Alkotmány most már örökre így marad. Nincs esély arra, hogy megváltoztassuk. Értitek?
- Nem, nem! Egyáltalán nem!
- Nem, nem értjük.
- Nem!
- Rendben - mondta Misima. - Figyeljetek! Tavaly október 21-e óta, ti védelmezitek az Alkotmányt. A Dzsieitai védelmezi az Alkotmányt. Nem lesz esély arra, hogy módosítsuk. Még húsz évig semmi esély! A Dzsieitai könnyes szemmel várt erre az esélyre. És most túl késő.
- Japánban béke van!
Misima az órájára nézett. Kevesebb, mint öt perce beszélt.
- Miért nem értitek? Gondoljatok tavaly október 21-ére! Azóta csak arra várok, hogy a Dzsieitai cselekedjen. Mikor fog a Dzsieitai végre észhez térni? Vártam. Nem lesz több esély az Alkotmány megváltoztatására!
A Dzsieitaiból sohasem lesz hadsereg. Nincs létalapja, nincs központja! A Dzsieitainak fel kell lázadnia. Hogy miért? - folytatta.
- Gyere le! Gyere le!
- Azért, hogy megvédje Japánt! Nektek kell védelmeznetek Japánt! Megvédenetek Japánt! Igen, védelmezni Japánt! A japán hagyományt! Történelmünket! Kultúránkat! A császárt!
A közönségből kiáltások és gúnyolódások hallatszottak.
- Figyeljetek! Figyeljetek! Figyeljetek! Figyeljetek!
- Egy férfi szól hozzátok! Egy férfi! Erre tettem fel az életemet! Halljátok? Értetek? Ha nem lázadtok fel velem együtt, ha a Dzsieitai nem fog fellázadni, akkor az Alkotmányt sohasem fogják módosítani! - szünetet tartott. - Amerikai zsoldosok lesztek. Egy amerikai hadsereg!
- Bakajaró!
- Hagyd abba a beszédet!
- Gyere le!
A zaj miatt Misima alig tudta elérni, hogy hallják.
- Négy éve várok! Igen, négy éve! Azt akartam, hogy a Dzsieitai fellázadjon! Négy éve!
- Most érkezett el az utolsó harminc perc - mondta. - Igen, az utolsó harminc perc. Várok. Azt akarom...
Szavai elvesztek a helikopterek zajában.
- Busik vagytok? Férfiak vagytok? Katonák vagytok! Akkor miért álltok ki az Alkotmány mellett? Azt az Alkotmányt támogatjátok, ami saját létezéseteket tagadja!
Gúnyos segélykiáltások hallatszottak a tömegből.
- Akkor nincsen jövőtök! - ordított Misima. - Semmi sem menthet meg titeket! Itt a vég. Az Alkotmány így marad örökre. Végetek van!
A lényegre mutatott rá. - Alkotmányellenesek vagytok! Figyeljetek! Alkotmányellenesek vagytok! A Dzsieitai alkotmányellenes! Alkotmányellenesek vagytok!
A tömeg erre nem reagált.
- Nem értitek? Nem értitek, mi történik itt? Nem értitek, hogy ti védelmezitek az Alkotmányt? Miért nem? Miért nem értitek? Rátok vártam. Miért nem ébredtek fel? A saját pici világotokban léteztek. Nem tesztek semmit Nipponért!
- Ezért sebesítetted meg embereinket?
- Ellenállást tanúsítottak.
- Ne légy hülye. Mit értesz azon, hogy ellenállás? Misima újra kérést intézett az emberekhez. - Fellázadtok velem együtt? - tíz másodpercet várt.
- Bakajaró!
- Ki lázadna fel veled együtt?
- Őrült!
- Senki? - kérdezte Misima.
- Férfiak vagytok?
- Ezt csak mondjátok! Tanulmányoztátok a but (a harcosok erkölcstanát)? Értitek, mit jelent a kard útja? Mit jelent egy japánnak a kard? ... Titeket kérdezlek. Férfiak vagytok? Busik vagytok?
Misima hangja nyugodtabb lett. - Már látom, hogy nem vagytok azok. Nem fogtok fellázadni. Semmit sem fogtok tenni. Az Alkotmány semmit sem jelent nektek. Nem érdekel titeket.
- A Dzsieitaiba vetett álmom szertefoszlott - tette hozzá.
- Gyere le!
- Szedjétek le onnan!
- Miért nem állítja meg senki?
- Bakajaró!
A tömeg nagyja csendben nézte végig, miközben a szórványos heccelődések folytatódtak.
- Tennó heika banzai! Tennó heika banzai! Tennó heika banzai!
Miközben a hagyományos köszöntést - 'Sokáig éljen a császár! Sokáig éljen a császár! Sokáig éljen a császár!' - kiáltotta, Morita, aki mögötte állt - a lent álló emberek csak a fejét láthatták - csatlakozott hozzá. A kiáltások közben a két Tatenokai vezető háromszor felemelte a kezét.
- Lőjétek le!
- LŐJÉTEK LE!
Misima a mögötte álló erkélyre ugrott le a korlátról. Nyomában Moritával visszaindult a tábornok irodájába. Görnyedten bemászott az alacsony ablakon és belépett a szobába, ahová már nem láttak be a TV kamerák. Azután Morita is eltűnt. Az ablak becsukódott.

A magányos Ronin

További képek (Katana, Oshigata,Tsuka, Yoroi, Kabuto, stb.)

W. D. JENNINGS: A RÓNIN (részlet)
A szerencse fehér ökle