2008. június 4., szerda

Szomorú hír: Rózsa-Flores Eduardo meghalt! - egyesek szerint


Kisért a mult...

Egy nagyon kedves barátom, bajtársam a Horvát Honvédő Háborúban, összeállítót egy - egyeseknek biztosan elképesztő - anyagot. Összegyűjtött néhány cikket és egyebek a világhálón melyek többek között rólam is szólnak.
Két olyan van közöttük melyekben közhírre tetetett állítólagos halálom...
Sajnos, személyesen nem tudom közölni az illető író-újságírókkal a szomorú hírt, miszerint igen is élek és jól érzem magam -a csonka-Magyarországi állapotok ellenére is.
Elnézést kérek a sem angolul sem spanyolul nem tudó olvasóimtól, de az anyag terjedelmes volta miatt nem vállalkozhattam a teljes lefordításához. Ahol tudtam, beírtam pár sorban, azokat vastagon szedve olvashatók, hogy körülbelül mi a tartalma az inkriminált résznek.
Lassan megyek aludni -remélem nem lesznek rémálmaim... saját magamtól.
Ma beszédet kell mondanom a Nógrádi Nagybátonyban.
Június 4 van. Trianon 88. évfordulója.

Diarios de Zanzíbar
Lo que al principio en los claustros no era más que un imperceptible gemido de dolor provocado por la férrea opresión, poco a poco se iba convirtiendo en una consigna. Y cada vez más alto, primero en las aulas y más tarde en las calles, se escuchaban las palabras mágicas que han amartillado a tantas tiranías: libertad y revolución!
Imágenes de la Bastilla y del Che acudían a mi mente constantemente, y aunque me creía testigo neutral, algo dentro de mi gritaba !LIBERTAD! haciéndome partícipe de aquella rebelión.
Sin embargo pronto acudieron a mi, nefastos recuerdos de la historia reciente de periodismo de guerra espanol. Recordé la suerte que corrió el corresponsal espanol Eduardo Flores. Este periodista del periódico “La Vanguardia”, afín a la secta Católica Opus Dei, cubría durante 1991 el conflicto de Yugoslavia.
En Croacia, en la ciudad de Osijiek al ver el enfrentamiento entre los Católicos Croatas y los Servios Ortodoxos apoyados por el ejercito nacional yugoslavo, Eduardo Flores decidió dejar la pluma, tomar las armas para participar activamente en aquella estúpida guerra.
En una declaración a su periódico y sus propios colegas, comunicó que no podía seguir siendo simplemente un espectador y que debía luchar para defender los ideales cristianos.
Creyéndose un cruzado del siglo XX, este iluminado, formó un ejercito con cientos de voluntarios extranjeros y mercenarios que sin duda no hicieron más que sembrar la muerte y semilla del odio y el racismo. Al tiempo, se le asoció con el asesinato de un corresponsal suizo y tuvo que abandonar la zona de los Balcanes.
Paradójicamente, Eduardo Flores no sufrió ninguna herida de guerra, sin embargo apareció muerto en extranas circunstancias en un apartamento de alguna tranquila ciudad europea.
Eduardo Flores nem szenvedett háborús sérülést, ennek ellenére, holtan találtak, gyanús körülmények között, egy lakásban, egy nyugodt európai városban.
Estos recuerdos, amainaron la tormenta revolucionaria que me enviaba a las barricadas con el puno en alto, así que decidí apartarme del tumulto y dejar al pueblo que viviera su propia revolución.

The Zanzibar Chest
A Story of Life, Love, and Death in Foreign Lands
by Aidan Hartley
Published in 2003 by Atlantic Monthly Press
and 2004 by Penguin Group USA
About the book:
Journalist Aidan Hartley's epic narrative combines the literary reportage of Ryszard Kapuscinski with a historical love story reminiscent of Michael Ondaatje's The English Patient. Hartley is the inheritor of a colonial legacy that stretches back over 150 years. After the ravages he experiences in Ethiopia, Somalia (where three of his friends are torn to pieces by an angry mob), Rwanda, and the Congo, Aidan retreats to his family's house in Kenya where he discovers the Zanzibar chest his father left him. The chest contains the diaries of his father's best friend, Peter Davey, an Englishman who died mysteriously fifty years earlier. Papers in hand, Hartley embarks on a journey to remote southern Arabia to unlock the secrets not only of Davey's life, but of his own. An enthralling narrative of men and women meddling with, embracing, and ultimately being transformed by other cultures, The Zanzibar Chest is one of the most important examinations of colonialism ever written.

An incident famous among journalists ocurred in 1991, during the early months of Croatia's desperate war for independence from Belgrade. In the town of Osijek, Eduardo Flores, a correspondent for the Spanish paper La Vanguardia an a follower of the Catholic sect Opus Dei, called his colleagues to his own press conference. At the event, he announced that he could no longer be merely a spectator in the war that pitted Catholic Croatians against the Serb Orthodox-dominated Yugoslav National Army. From that day onward he, Eduardo Flores, would throw away the pen in order to take up the gun. An International Brigade of some one hundred foreign volunteers was formed. Being a mercenary went to Flores's head and when he migrated from covering the story to becoming the story himself, he didn't like it. In Croatia he was suspected of being behind the murder of a Swiss correspondent. Flores got sucked into the Balkan conflict and who knows what else. Some time later, he was found dead in mysterious circumstances, not on the battlefield but in an apartment on some nameless street.
Egy idő mulva, gyanús körülmények között, holtan találtak -Florest-, nem a csatatéren, hanem egy lakásban, egy névnélküli utcában...
Flores volt az a férfi aki átlépte a vonalat és "beszállt", oly mértékben amilyenben egyikünk nem álmodhat soha...

Flores was a man who crossed the line and became more involved than any of us would ever hope.
I often fantasized aboput crossing the line from being a journalist to being a participant. Yet I always thought that to become an activist would be "unprofessional"....

GUERRA EN YUGOSLAVIA
Paseo por los campos de la muerte

...Uno de los fantasmas del pasado, que algunos creíamos muerto y reapareció en este viaje, es Eduardo Flores, (A múlt egyik szelleme, akit halottnak gondoltuk, előkerült az utazásunk alatt, Eduardo Flores ő...) aquel macizo y achaparrado corresponsal de La Vanguardia que un buen día, tras, ser tiroteado por los paramilitares serbios, decidió colgar la pluma y las cámaras y empunar el fusil.

Flores, hijo de un viejo militante comunista, políglota y algo alocado, terminó mandando, con puno de hierro y decisión suicida, una banda de exaltados extranjeros que se conocía como la Brigada Extranjera. Su lugarteniente era el espanol Alejandro Hernández Moro, alias Alex, quien alardeaba de haber desfilado con la Legión Extranjera.

Sobre ellos pesa todavía la acusación de haber asesinado a un periodista y a dos muchachos que se aproximaron al grupo para investigar sus actividades. Flores lo niega y en estos días, algo más gordo, bastante más viejo y mucho más cansado, resurge de sus cenizas

És még egy...ez nem halálhír - sajnos. Már kezdtem élvezni a dolgot. Alábbi cikk szerint én lettem volna a kapcsolata a Valenciai (Spanyolország) ultráknak, azaz a neo-náciknak, akik - állítólag - hozzám járták Horvátországba kiképzésre....

"...CONEXIONES INTERNACIONALES

En un reportaje de investigación del semanario El Temps, publicado en 1993 se ponían de manifiesto las conexiones internacionales de la extrema derecha en Valencia. La trama consistía en enviar jóvenes ultras con preparación militar o dispuestos a alistarse en las tropas croatas durante la guerra de la ex Yugoslavia. Dicha brigada internacional, organizada por el periodista Eduardo Flores (que se alistó en la Guardia Nacional croata en agosto de 1991), tenía como lugar de enlace una tienda de material militar y deportivo, M&M Aventura y Supervivencia, en Valencia, donde los jóvenes reclutados pasaban a dejar sus datos, que se reenviaban directamente al Consejo de Guerra Croata de Zagreb. Los miembros de Acción Radical participaron en frecuentes viajes a Croacia para instruirse."

Következzen egy ENSZ hivatalos feljegyzés többek között arról, hogy tömegmészárlásokat hajtottam volna végre a Horvát Nemzeközi Brigád élén a szegény szerbek ellen kelet-Szlávóniai falvakban (Divos, Ernestinovo, Tenjski Antunovac és másut), megjegyzem -nem semmi!- a hivatalos feljegyzést a Jugoszláv Föderatív Köztársaság állandó ENSZ képviselete nyújtotta be 1994 február 10-én az ENSZ Ember Jogi Bizottságának az elnökének.
A feljegyzés ügyirat száma E/CN.4/1994/116 1994 február 14.

"...A fines de 1991, la zona de operaciones de Osijek del Ejército croata contaba con una brigada internacional creada por Eduardo Rosses Flores, el corresponsal del periódico catalán "La Vanguardia" en Zagreb. La brigada estaba compuesta de ex combatientes de la Legión francesa y mercenarios de las guerras en el Oriente Medio y América Latina. Solía operar por propia iniciativa en la región de Eslavonia oriental y participó en matanzas de civiles serbios en las aldeas de Divos, Ernestinovo, Tenjski Antunovac y otras..."

A horvát külügyminister Mate Granic válaszából:


"Nincs semmilyen bizonyíték arra vonatkozólag , hogy az említett helységekben "tömegmészárlást" követett volna el a "Nemzetközi Brigád"... E.J.R.F úr a Nemzetközi Brigád parancsnoka horvát állampolgár."

Tárgyálta az ENSZ közgyülese, a főtitkár fölvezetése után. Ügyirat szám: A/49/362 6 Szeptember 1994

On 1 February 1994, the Vice Prime Minister and the Minister for Foreign Affairs of the Republic of Croatia, Mr. Mate Granic, sent the following communication to the Special Rapporteur in response to his request for information:

"The initial statement of the annex under the heading 'Foreigners in Military and Paramilitary Forces in Croatia and Bosnia-Herzegovina', reading "Since the outset of the armed conflict in Yugoslavia, Croatia has recruited a considerable number of foreign mercenaries, instructors and various experts for its armed units", has not been corroborated further on in the text, nor any of the allegations (43 altogether) substantiated.
"(Eighth allegation: At the end of 1991, the Osijek operations zone of the Croatian Army had an international brigade established by Eduardo Roses Flores, the Zagreb-based correspondent of the Catalonian paper 'La Vanguardia'. The brigade was composed of former French Legion combatants and mercenaries from the wars in the Middle East and Latin America. It often operated on its own in the region of Eastern Slavonia and committed massacres against Serbian civilians in the villages of Divos, Ernestinovo, Tenjski Antunovac and others.)

"In respect of the eighth allegation about 'an international brigade', in fact it concerns the volunteers. There are no data to support the claim that they committed massacres. Their commanding officer, Mr. Eduardo Jorge Roses Flores, born in 1960, is a Croatian citizen.)"


Nem kívánom kommentálni fenti bejegyzéseket.
Élek, mint már írtam. És remélem még nagyon sokaig törhetem a borsot az általam arra édemesek orra alá.
Jó éjszakát!

1 megjegyzés:

photosniper írta...

Kinek halálhírét költik, a sokáig... khm... segít nekünk?! :D

Na mindegy... Örülök hogy élsz! :D Csak így tovább!