Oh, those old god days...
Ó, azok a régi szép idők...
(a kép: Oliver Twist c. filmből)
Huszonegyen haltak meg csak az év eleje óta. A gyilkosok és áldozataik mind ugyanabba a fiatal korosztályba tartoznak. Az angol fővárosban a késes bandák és a halál őrülete lett úrrá. Bár a hivatalos bűnügyi statisztikák a különböző bűneseteknél csökkenő irányt mutatnak, a fegyveres galerik késes támadásainak száma egyre nagyobb, ezen új probléma megoldása egyre sürgetőbb, mert minden társadalmi réteget érint.
Egy nemrég közzétett brit kriminológiai felmérés negyvenhétezer megkérdezettjének válasza nem ad egyértelmű képet a valódi helyzetről. Az Egyesült Királyságban elkövetett fegyveres támadások száma elérheti a 130.000-et is és többségük a fiatal, serdülőkorosztályt érinti.
Tegnap temérdek virágcsokor borította be a londoni Guilford Road aszfaltját. Frederick Moody mindössze 18 esztendős volt, a Kingston Főiskola leendő hallgatója. Freddie- mert mindenki csak így hívta- éppen elhagyta sorházi lakásukat a negyedben ahol elsősorban ghánai származású családok laknak. Mit sem sejtett arról, hogy valaki vagy valakik várnak rá a sötétben. Még csak este hét óra volt, az utca pedig tele emberekkel, ám mint utóbb kiderült, mégis veszélyes volt egyedül elmennie hazulról. Nyolcfős, kapucnis pulóvert viselő banda állta útját, a bandatagok egy része kerékpáron ült. Nem tudni, hogy Freddie ismerte-e a galeri tagjait, ám később egy szemtanú elmondása szerint hangos veszekedés zajlott az áldozat és támadói között. Sharon Smith 23 esztendős kismama nem messze tartózkodott az eseményektől. Kiabálást hallott, egyből a zajongók irányába rohant: „Mire odaértem, már sok vért vesztett- emlékezik. A sebére szorítottam egy törülközőt és tartottam a fejét…”
Dr. Balaz főorvos, aki épp arra járt rögtön orvosi segítséget nyújtott Freddie-nek, megpróbálta életben tartani. Sharon erre így emlékezik: „Mindent megtettek az orvosok, hogy életben maradjon a srác. Amikor ott feküdt, valamit suttogott is még, de nem volt érthető és a szemei ekkor már csukva voltak. Később az is kiderült: a gyilkosok a távolból végignézték áldozatuk haláltusáját és kiabáltak a segítséget nyújtóknak: „Hagyjátok megdögleni”.
Végül este tízkor halt meg a kórházban. Édesanyja –akit munka közben értesítettek a fiával történtekről- végig mellette volt a kórházban, szinte önkívületi állapotban. A család egy barátja később újságírók előtt kifakadt: „Most már igazán tenni kell valamit, mert ez így nem mehet tovább…”.
Tettek is. Másnap kora reggel egy közeli negyedben, Brixtonban –ami egykor a feketék gettója, negyede volt, ám mára középosztálybeliek lakják- őrizetbe vettek egy 16 éves gyanúsitottat, a nevét még nem közölték. A másik hét lehetséges elkövetőt a mai napig keresik.
A gyilkosság helyszínétől nem messze lakik a konzervatív párti igazságügy-miniszter, Edward Garnier, aki így kommentálta a halálesetet: „ Szégyenletes és elképesztő, hogy ilyen esetek történnek ezen a környéken, vagy bárhol másutt. De már lassan alig van olyan utca Londonban, amely védett lenne a bűnözéstől”.
Pedig nem nevezhető szegénynegyednek a Guilford Road. Ahogyan nem volt az az elegáns kerületnek mondható Islington utca sem. Itt lakott Tony Blair is, még miniszterelnöksége előtt.
Ez meghalt
És itt késelték halálra június 29-én Ben Kinsellát. 16 éves volt, egy sörözőben ünnepelte az iskolaszezon végét. Onnan lépett ki, amikor egy banda üldözőbe vette. Megkéselték és hagyták a földön fekve meghalni. A gyilkossággal egy 18 és egy 19 éves fiút gyanúsítanak. Tegnap volt Ben temetése. Nővére Brooke- aki egy népszerű tévésorozat színésznője- sírva könyörgött a nyilvánosság felé: „Azonnal tenni kell valamit, hogy soha többé ne történhessen meg ilyesmi a testvéreddel, a fiaddal vagy a legjobb barátoddal !…”
Sid Cup-ban, Kent előkelő külvárosában májusban gyilkolták meg a 18 éves Rob Knox-ot, a Harry Potter utolsó részének egyik szereplőjét. Ő is jó családból származott. És kitűnő áldozat volt annak a huszonéves fiatalnak, aki Rob mobiltelefonjáért nem vonakodott előrántani kését és leszúrni őt. Rob volt egyik első áldozata a késes őrületnek. A helyzet mára drámaivá fajult. Gordon Brown miniszterelnökre és kormányára minden oldalról nyomást gyakorolnak, hogy mihamarabb találjanak megoldást a helyzetre, egyebek mellett az egykori First Lady, Cherie Blair is megszólalt és csak annyit mondott: aggódik a saját gyerekei életéért. Simon McKay a Times napilap publicistája szerint: „Ezidáig egyetlen értelmes megoldási javaslatot sem hallhattunk, egyelőre egyik politikai oldal sem tud komoly választ adni az egyre súlyosbodó kérdésre”.
Kezdetnek Gordon Brown miniszterelnök, kamerák kereszttüzében ellátogatott az egyik olyan negyedbe, ahol sok „késes” banda van és megpróbált szót érteni, elbeszélgetni velük. Újabban olyan törvény kidolgozását helyezte kilátásba, amely kötelezi a kocsmák, bárok tulajdonosait, hogy a betérő fiatalok ruházatát ellenőrizhessék.
Anglia egyes részein a rendőrök engedélyt kaptak, hogy a kapucnis pulóvert viselő fiatalokról levetethessék a csuklyát, hogy ezáltal a térfigyelő kamerákkal felismerhetőek legyenek. A rendőrök létszámát is emelni szeretnék, ám érdekes módon a költségvetésben az erre vonatkozó rész éppen csökkenést irányoz elő. Egyre kevesebb a tapasztalt, barátságos rendőr, ahol mégis vannak ilyenek, ott sem szívlelik őket: egyik este egy 30 fős galeri két Bobby-ra támadt, amiért azok segítséget nyújtottak egy megtámadott fiatal lánynak.
Az új jelszó a „zéró tolerancia a késekkel szemben”. „Ha kést hordasz magadnál, tisztában kell lenned vele, hogy üldözni fogunk- mondta a miniszterelnök. Csak a birtoklásáért is börtönbe vagy közmunkára juthatsz, ennek az üzenetnek mindenkihez el kell jutnia.”
A közvélemény természetesen ezt még nagyon kevésnek találja. A „Youth Crime Plan” (a fiatalkori bűnözés térképe) nyolcvannégy oldalnyi megoldást dolgozott ki. Ez fontos és hasznos előírásokat, betartandó javaslatokat, követelményeket is tartalmaz a szülők irányába is. Arra kérik őket, maximálisan legyenek felelősséggel a gyermekükért és segítsék a rendőrség munkáját, még ha az azzal is járhat, hogy gyermekük esetleg börtönbe juthat. Ahogy a belügyminiszter, Jaqui Smith is elismerte: „Ezt a súlyosbodó jelenséget csak közös erővel tudjuk megoldani. A kormány, a rendőrség, a helyi közösségek, a családok és persze maguk, a fiatalok.
A média és a szakemberek közben arra keresik a magyarázatot, miért csak a fiatalok mászkálnak késsel a zsebükben, miért alakulhatott ki az erőszaknak és a bandaéletnek ez az új
Ez is egy bandita és meghalt. Az un. Money Squad tagja volt
kultúrája. Kevin Stenson, a Middlesex Egyetem professzora így vélekedett: „A kés a zsebben egy státusz, egy szimbólum. A macsóság, keménység kifejezése. Vagy ahogy maguk a galeritagok megfogalmazzák: egy késsel a zsebedben és egy banda tagjaként védve vagy, biztonságban érzed magad. Kés nélkül olyan vagy, mint egy katona a háborúban fegyver nélkül.”
Sok fiatal úgy érzi, a galerik maradtak csupán, melyek biztonságot nyújtanak a számukra. Csak Londonban 170 körüli az ismert bandák száma. Van olyan negyede a városnak ahol 22 banda is működik. Csoportonként a tagok száma változó, általában harminc fő körüliek, de néhánynak a tagsága a százat is meghaladja (A galerik részletezése keretes írásunkban- H.Á.). Származás szerint is elkülönülhetnek, előfordul, Kelet-Londonban például a fekete utcagyerekek bandái harcolnak a pakisztáni utcagyerekek bandáival.
Arcok
Stephan szerint, aki szociális önkéntesként Hackney kerületben dolgozik az ő „gyerekeinek”, ezeknek a bandázó srácoknak gyakorlatilag nincs apjuk. Az anyjuk soha nincs otthon, hogy vigyázzon rájuk, nevelje őket. A nagybácsik és a nagynénik legfeljebb azzal foglalkoznak, hogy a szociális segélyeket felvegyék. A bandák maradtak tehát, amelyek átvették a család szerepét.
Barbara Willding kriminológus hasonlóan látja: „a galerikultúrában találták meg a családjukat ezek a fiatalok. A bandavezér szinte pótolja a hiányzó apát A tekintélye az, amit ezek a fiúk keresnek. A bandákat pedig szinte elfogadják családjuknak”
„A helyzet jelen állás szerint még rosszabb lesz, mint eddig volt, úgyhogy a megoldást nem lehet halogatni”- tette hozzá Pau Wilies a kormány statisztikai hivatalának a vezetője.
Addig viszont nap mint nap ugyanaz fog történni, mint eddig: vérbe fagyott fiatalok az utcán fekve, majd a zárt koporsóban.
Cinzia Sasso
(Megjelent a La Repubblica olasz napilapban, fordítás: H.Á.)
Néhány ismert londoni galeri
Feketék bandái
Nigériából vagy más afrikai országból származnak. Dél-London Peckham nevű negyedében működnek, néhány csoportjuk száma a százat is meghaladhatja. Életkor szerinti hierarchia érvényes náluk, Mountain Bike kerékpárokon közlekednek és mindenféle fegyvert használnak.
A jamaikaiak
A város délkeleti részét, azon belül is Lewisham negyedet foglalták el. Az egyik nagyobb galeri közülük a Crack nevű kábítószer elosztását felügyeli a városban. Késeik és automata fegyvereik vannak.
Az Arsenal-szurkolók
Az északkeleti Islington-negyed az övék. Terrorizálják a francia tulajdonban levő éttermeket és butikokat. Ötvenen lehetnek, különböző nemzetiségűek, mindannyian az arsenal futballklubnak szurkolnak és a csapat internetes fórumain kommunikálnak.
A törökök
A turkocipriótákat (Ciprusi törökök) a török maffia védi és felügyeli. Ők ellenőrzik és végzik a Heroin elosztását. Északon működnek, védjegyük a „PKK” rövidítés, amely tökéletes gyilkosokat jelent.
A bangladesiek
Nagyon fiatalok, „Baby Gang”-nek nevezik őket és százas létszámú csoportjuk is van. Mindannyian bangladesi bevándorlók. Elegáns márkákban -mint például a Versace és Moschino- öltözködnek és divatos a hajviseletük. Csak szúrófegyvereket használnak.
A fegyvertípusok:
Rugóskés:
Zárt kés, amiből egy gomb megnyomására előugrik a pengéje, éles és hegyes pengéje van. Az egyik leggyakrabban használt fegyver.
Konyhakés
A legkönnyebben beszerezhető fegyver. Hosszú pengéje miatt szeretik használni, ez eléri a belső szerveket is és gyorsan halált okozhat.
Multifunkcionális kés
Ennek a késnek sokrétű a használata, dugóhúzó, olló és csavarhúzó is van rajta. A pengéje kicsi, de szúrása könnyen halált okozhat.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése