2009. március 17., kedd

Mansfeld Péter 1941.05.10 - 1959.03.21

.
Részlet Kósa Csaba : Tizenhárom perc c. interjúkönyvéből.

(A megszólaltatott : Mansfeld László az 50 éve kivégzett ifjú forradalmár testvéröccse)

"(...)
- László! Szeretnék megkérdezni valamit...
- Kérdezze!
- Nem akarok a hegedő sebhez nyúlni...
- Kérdezzen nyugodtan!
- Mióta beszélgetünk, többször említette azt a tizenhárom percet...
- Igen! Kilenc óra huszonkettő, kilenc óra harmincöt. A kivégzést kilenc
huszonkettőkor kezdték, Péter szíve kilenc harmincötkor állt meg.
- A szavaiból úgy vettem ki, hogy ezt a tizenhárom percet Péter haláltusájának tartja...
- Így áll a jegyzőkönyvben.
- Ilyenkor csak egy-két pillanat... A szív még dobog, de a test már nem érez...
- Igen - bólint Mansfeld László. - Ha az ítéletvégrehajtó eltöri a nyakcsigolyát. Ez azonnali eszméletvesztés. De az ötvenhatosok kivégzésénél ... mindenre képesek voltak. Voltak, akik az akasztófa alatt, az utolsó pillanatban belerúgtak valamelyik kínzójukba. Vagy elkiáltották, amit megfogadtak ... Ilyenkor nem törtek csigolyát ... a
fulladásra bízták. A bátyám a bíróságon is bátran odavágta, hogy akik ítélkeznek, gyilkosok.
- Azzal a tudattal él, hogy azt a tizenhárom percet ...?
- Ezek végigcsináltatták Péterrel. Utolsó bosszúként."


.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia.

Ma ezt olvastam, azt hiszem ide vág...

http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/6245

Ha akkor lett volna morál.... /a Marx-it kivéve/