Mansfeld Péter kivégzésének 50-ik évfordulóján 1959 - 2009

.

Mansfeld Péter:

18 év

Sokaság gyűlik össze a téren,
mi fiatalok állunk középen.
Zivatar áztatja bő csizmánkat,
de Isten meghallgatja imánkat.

A nagyhatalmak csak hazudoznak,
de mi nem hagyjuk többé magunkat.
„Szabadság!” - kiáltom mély torkomból,
„Szabadság!” – üvölt a nép, s tombol.

Újból szólásra nyitnám ajkamat,
valaki rángatja kabátomat.
Jeges fuvallat járja át lelkem,
hideg vasbilincs kattan kezemen.

Együtt nézzen szemünk a kék égre,
sohase kényszeríthetnek térdre.
„Szabadság!” – szólok hozzájuk végül,
tarkón vágnak s minden, elsötétül.

Lassan visszanyerem eszméletem,
mintegy faág nem mozdul bal kezem.
Fáj mindenem, kiváltképp a lelkem,
de a reményt soha el nem vesztem.

Szűk cellámban rácsos ablak sincsen,
én szívemben őrzöm minden kincsem.
Édesanyám sokszor meglátogat,
ügyvéd intézi tárgyalásomat.

Az ősz tudatlan bíró kegyetlen,
halálra ítélte szabad lelkem.
Bátor szívemmel példát mutatok,
s hurokkal a nyakamon meghalok.

.