2008. június 11., szerda

Hűha! Én vagyok a mumus :)))

Tessenek reszketni...
Sajnálom, hogy csak most teszem ide ezt a linket, de most szólt valaki, hogy valakinek fáj, hogy nekem fáj, hogy tönkretették Hazámat, hogy tönkreteszik az életünket....
Szóval most, egyeseknek, úgy tűnik én vagyok a mumus, és tőlem kell félni, bár még valami reménysugár mintha volna... legalábbis ezt olvastam ki a szövegből, és a hozzászólásokból.
No mindegy. Ha valaki akarja, olvassa el. Amit engem illet, továbbra is zavarni fognak a csúztatások, mint mindig, és a kettős beszéd...
A "másik oldallal" nem tárgyalok.
Nem miattam-miattunk, szűnt meg a "kommunikáció".
A háborút -ezt a háborút biztosan- nem én, nem mi indítottuk el...
A link a népszabadság egyik blogjához:
http://kalimpa.nolblog.hu

"Kalimpa" írt nekem:

kalimpa 2008-06-11 09:08:44
Edu! csak jelzem olvastalak és jönnek a kommentek hozzám, hogy húzzak el innen Palesztinába. Erről beszéltem, többek között.
Szerinted nem vagyok elég magyar? Mond meg a társaidnak, de úgy hogy én is halljam vagy lássam a beírást szerinted magyar vagyok-e vagy nem.

Én ezt válaszoltam:

Üdv „kalimpa”, kedves öreg barátném, szép jó napot!
A válaszom, és, hogy a "tieid" is tudják, mit olvastál a blogomon:

"Hűha! Én vagyok a mumus :)))

Tessenek reszketni...
Sajnálom, hogy csak most teszem ide ezt a linket, de most szólt valaki, hogy valakinek fáj, hogy nekem fáj, hogy tönkretették Hazámat, hogy tönkreteszik az életünket....
Szóval most, egyeseknek, úgy tűnik én vagyok a mumus, és tőlem kell félni, bár még valami reménysugár mintha volna... legalábbis ezt olvastam ki a szövegből, és a hozzászólásokból.
No mindegy. Ha valaki akarja, olvassa el. Amit engem illet, továbbra is zavarni fognak a csúztatások, mint mindig, és a kettős beszéd...
A "másik oldallal" nem tárgyalok.
Nem miattam-miattunk, szűnt meg a "kommunikáció".
A háborút -ezt a háborút biztosan- nem én, nem mi indítottuk el...
Hogy ki a magyar? Igazából nem tudok erre egy egzakt választ adni, de az is lehet, csak nem akarom fárasztani magamat ezzel, csak annyit: én annak tartom magam, szeretem ezt az országot és már nagyon rég csak ide tartozom - és neki tartozom, az Magyar Nemzetnek- és nem értem kik a "tieid", vagy kik azok "enyémek", ámde sejtésem van mire gondolsz. Egy dolog biztos, én senkinek nem írtam felszólító leveleket, különösen nem nyilvánosan, hogy ha ide mész vagy oda nem mész, akkor mi és ki vagy, és hogy tedd ezt vagy azt...
Most én kérdezem: Veled mi történt?
Szerinted, ez normális, mármint, amit Te írtál?
Hívtalak egy verseskötet bemutatóra, nem jöttél, azt íród „félsz”. Mitől? Attól, hogy a "barbár" muszlim testvéreim túszul ejtenek vagy netán beléd haraptak volna?
Per pillanat, ebben a Magyarországnak nevezett helyen, félni valója csak nekünk van: a nemzeti szimbólumainkat gyalázzák, a nemzeti ünnepeinket gyalázzák, kokárdás kislányt pofoznák fel a Nemzeti Múzeum előtt - emlékszel erre? Felszólítottad a "tiédet" - bocs, ezt tőled vettem kölcsön-, hogy "Hé, fiúk: ilyet nem lehet tenni, nem illik csinálni, nem szabad!". Per pillanat - demokráciában élünk, állítólag- demonstráció jogukkal élő, magyar zászlókkal vonuló embereket agyba-főbe vernek - rahedli bírósági ítélet született már ezekben az ügyekben, tehát ezért is ne nyissunk vitát erről... És hadd ne soroljam. Magyarul, kérdés következik: akkor kinek van itt most félnivalója?
Hónapokkal ezelőtt, még a Hollan Ernői utcai bohóckodás előtt - amelyen nem vettem részt, sem "ezen" sem "azon" az oldalon (egy afrikai országba induló humanitárius akció megszervezésével voltam elfoglalva)- többször, itt, a blogodon, nekem szenteltél több beírást, ezeket most megköszönöm szépen. Én a sajátomon, ma tettem fel egyet, mert felháborítót, amit írtál.
Befejezésül, a záró bekezdés a mai beírásomból, megismétlem:
"Amit engem illet, továbbra is zavarni fognak a csúztatások, mint mindig, és a kettős beszéd...
A "másik oldallal" nem tárgyalok. Nem miattam-miattunk, szűnt meg a "kommunikáció".
A háborút -ezt a háborút biztosan- nem én, nem mi indítottuk el..."
Édesapáddal nekem semmi bajom, nem is lehet. Most is tisztelem és szeretem. A te "rohamosztagos" stílusodat nem értem és igen is zavar. És többé -ha nem foglalkozol velem, nincs szándékomban betérni a blogodba. Neked ajánlom, látogasd az enyémet, hátha tanulsz egy kicsit...
További szép napot!
Szeretettel
Eduardo
(Ja, nekem szokásom aláírni mindent amit írók, bárhol is jelenjen meg az, mert zaklatások, rendőrattak, támfás lerohanás, lovasrendőr roham, kardlapozás, gumibotozás és egyebek ellenére én nem félek!)

Kiegészítés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar és http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarok

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Edu, nem vagyok olyan öreg, nA!! :)
Kedves EDU! ÉLREÉRTETTÉL, ÉN NEM ATTÓL FÉLTEM, HOGY TÁRSAID ENGEM, OTT, VELED BÁNTANI FOGNAK MAJD. tŐLED FÉLTEM, HOGY HOGYAN BESZLKÜNK, ÉS MIT FOGSZ MONDANI NEKEM,

elnézést a caps lockkal nekem mindg bajom van, szóval ettől féltem. Nem írtam ilyet, hogy enyéim, nincsenek ilyenek, vannak olyanok ekikkel ebben-abban egyetértek és vannak másvalakik, akikkel meg másban értek egyet, sőt van harmadik és ezredik csoport is, akikkel meg megint mással.
AnNyit írtam, hogy ha melleted, társaid közül valaki, dobálna vagy ilyesmi, gondolj rám, és fogd le a kezüket. Én mindenkinek lefogom a kezét, aki bántani akar bárkit, bármiért. Ismersz.
Mégis, látod, én vagyok a nem magyar, kétszer is mondták a barátaid, menjek palesztinába. Nem értem, miért kellene odamennem. Nem csúsztatok őszintén beszélek, és nem zárok ki senkit a párbeszédből, sem téged, sem másokat.
KALIMPA

Névtelen írta...

NEM TALÁLOM A ROHAMOSZTAGOS részt a blogomban, ha ilyet írtam volna, az marhaság lett olna, de tuti ezt a szót le sem írtam
Ezer éve ismersz, magyar vagyok szerinted vagy nem.

Eduardo Rózsa-Flores írta...

Ezt én írtam:
"A te "rohamosztagos" stílusodat nem értem és igen is zavar"
És az ismételt kérdésedre "magyar vagyok-e" a válaszomat megírtam. Mankónak ott van a wikipédia két linkje...Döntsd el te. Én mondjam meg? Na ne hülyéskedj. Ki vagyok én, hogy másokról, mások helyet eldöntsem, meghatározzam "ki a magyar?"
Ajánlom a következő versemet:

/…/

Hasznot hajtó volnék, tudom,
Ámde semmiképpen sem kedves.
Miként a csalán a kertben.

Hazámat eddig hiába kértem,
És titeket is, hogy
Szeressetek!

Rájöttem. Már nem muszáj.

Nemzetem, és benne ti, a
Szűkkeblűek, szürkék és álmosítók,
Addig létezel, míg én
Megírlak-szeretlek.

Eduardo