Ramallah Underground

.

Vannak olyan zenei alkotások, amelyeket kábé akkor hallgatok, ha valami különösebb okom van rá. Van így - az ember nagy szplínében csak úgy matat a világhálón. Ha ez valamelyest célirányosan történik nem oly’ nehéz kisebb kincsekre bukkanni. Az alább ismertetésre kerülő alkotó gárda ilyen élménnyel tett gazdagabbá.

A Ramallah Underground a palesztinai Ramallah városkában született. Pár kábel, egy kis villany, zenei érzék, valamint a szándék, hogy olyan körökbe is eljuthassanak palesztin fiatalok üzenetei, ahová eddig nem, megteremtett egy új műfajt.

A formációt létrehozók így csempészik a nyugati elektronikus, hip-hop, trip-hop és downtempo világába saját, helyi zenei hagyományaikat. Talán mert az arab fiatalok is élvezettel hallgatnak, és készítenek nyugati zenét, ha azt megfelelő módon formálták át a saját ízlésüknek megfelelően. És tegyük hozzá, a világ fiataljai nem csupán nyitottak palesztinai impulzusokra, de kifejezetten várják azokat!

E közösség –gyártásvezetők (producerek) és emszík (MC-k)– glóbuszunk távoli tájain (Libanon, Egyesült Királyság, Svájc, Olaszo., Egybesült Amcsi., Franciao.,…etc.) működő zenészeivel dolgoznak együtt. Felléptek többek között Ramallah, Betlehem, Bécs, London, Kairó, Lausanne, Amszterdam, Washington D.C. klubjainak deszkáin. Koncertjeik többnyire a hip-hop trekkjeiken alapulnak, a bemelegítőt elektronikus zenéikből válogatják.

Dallamviláguk és szövegeik a gyarmatosítóik elleni dacról, a miattuk elszenvedett gyötrelmeikről szólnak.

A számok ingyenesen letölthetőek honlapjukról:

http://ramallahunderground.com/

MySpace oldaluk: http://www.myspace.com/rucollective
Last.fm: http://www.last.fm/music/Ramallah+Underground

Írta: Rácz Tibor

Az a bizonyos csecsen zászló

.

Eduardónak, barátsággal

• Hogyan jutottunk idáig?

Kezébe vette a géppisztolyt és végigsimított csövén. Hatvan centiméter hosszú hűvös acél, negyven centiméter a visszacsatolható tus. Harminc töltény a tárban és újabb harminc a fordítva hozzáerősített tartalékban. Szükség esetén másfél másodperc alatt fordítod meg a tárat. És hatvan lövést adhatsz le tizenöt másodperc alatt.

Soha senki nem mérte le.

Elmosolyodott. Aszlannal nézett szembe: sápadt, szakállas arcán veríték fénylett. Valahol hátulról jajgatás hallatszott. Aszlan bólintott, majd lehunyta szemét, és hátát a falnak támasztotta.

Az ablakhoz fordult. Kinn, a négyzet alakú téren, a legázolt virágágyások között páncélozott autók álltak, körülöttük, mögöttük terepruhás katonák kerestek fedezéket.

Az ellenség.

Ismét Aszlanra nézett, aki csőre töltött, majd a fegyvert az ablakkeretre támasztva lőni kezdett. Ütemes, otthonosan kattogó zaj töltötte be a helyiséget, bakancsára üres töltényhüvelyek hullottak.

Felkapta fegyverét, és ő is az ablakhoz fordult. A géppisztoly ritmusába más, kinti fegyverek csattogása hasított bele, vakolat és üvegcserepek hullottak rá. Lövés nélkül visszahátrált a fal mögé.

Aszlan hanyatt feküdt, a kezéből kiesett fegyveren. Mögöttük a falon zsinóregyenes, kerek lyukakat ütöttek a lövedékek.

Hét egész hatvankét milliméter nagyságú lyuk tátongott Aszlan homlokán, feketére égett körvonallal. A göndör haj alól bíborvörös vértócsa terjedt a hajdan fényesre csiszolt parkettán.

Egyre nagyobb folt.

A másik ablaknál Muszil, a következőnél Ahmat. Leengedték fegyverüket, és szó nélkül nézték Aszlant.

A vakolat hullott, a golyózápor akár az óraketyegés.

Az átlőtt bajtárs feje alatt egyre nagyobb tócsa gyűlt a vérből. Sűrűn, sötéten, vörösen.

Piros.

Az épület megrendült: valamelyik emeletet aknákkal lőtték. Magához szorította fegyverét és újra az ablakhoz állott. Aztán féltérdre ereszkedett, és a géppisztoly csövét az ablakkerethez támasztotta. Aszlanra gondolt, és a kiképzésen mondottakra: fegyver, kéz, ember. A három együtt működik.

Könyökével az ablakkerethez támaszkodott, a géppisztolyt vállához szorította, és célba vette az egyik páncélautó mellett térdelő katonát. Keserű, fémes ízt érzett szájában, legyűrte a feltörő hányingert, aztán lassú mozdulattal kibiztosította a géppisztolyt.

Első a fegyver. Nem reszket. Kettő a kéz. Nem reszket. Három az ember.

Három a magyar igazság.

Irányzék, célzószeg, katona.

Meghúzta a ravaszt. A fegyver visszaütött vállára, és mintha lassítva látta volna, a páncélautó melletti katona eldőlt, kitárulkozott a következő golyóknak.

Embert öltem, gondolta. Felállt, az ablakkeretet kitöltötte teste. Végignézett a harckocsikkal tele téren, a terepruhás katonákon, majd tovább, a füstölgő városon. A hegyeken. És a hegyek fölött gomolygó, bársonyos, puha bárányfelhőkön.

Fehér.

Az eséstől magához tért. Ruszlan feküdt rajta, az ugrás lendületétől összepréselődve. Az ablakkeretből szilánkok szakadtak ki a pergőtűzben. Ruszlan feltérdelt, üvöltött valamit, aztán állánál fogva megragadta fejét és homlokon csókolta. Fegyverét újra a kezébe nyomta, és visszaállt az ablak mögé.

Valahonnan egy sisak gurult közelébe. Fejére tette, és óvatosan kilesett az ablakon. Térden állva nézett ki a térre, ahonnan tűz alá vették őket, és amely két napja otthonuk volt, börtönük és a szabadság ígérete. A teret nézte, amely valamikor egy sosemvolt ország főtere volt, és többé sosem válik azzá.

Valahol fejük fölött ott lobogott a zászló. Ezért folyt a harc, és ezért harcolt az épületet, az egykori országházat védő harminckét ember. Az elnök meghalt. Az ország elesett, és a világról már jó ideje hogy semmit nem tudtak.

Harmincketten voltak, majd harmincan, huszonkilencen, huszonnyolcan, és mintha soha nem akart volna megszűnni hátuk mögül hullani a vakolat.

• Hogyan jutottunk idáig?

Valami iszonyú erő a falhoz vágta, és süket csend ereszkedett a világra. Vörös, bíbor felhők vonultak szeme előtt, amelybe fehéren hasítottak a fájdalom csíkjai – és csend, néma csend, miközben üveg-, és faltörmelék záporozott testére.

Amikor újra felnézett, terepruhás katona állott előtte. Kezében rászegezett karabély, és arcán az otthonos, jólismert kifejezés, az álarc, amely alatt nincs könyörület és nincs kegyelem: a katonák arca, amilyet csak keleten lát az ember.

Megmozdította fejét, és noha nem hallotta, érezte a csigolyák száraz reccsenését. Megkönnyebbült, egy önkéntelen mozdulattal megemelte magát, és a falhoz támasztotta hátát.

Vele szemben mozdulatlanul állott a katona és a puskacső.

Arcán nedvességet érzett. Felemelte kezét, és végigsimított szakállán. Sűrű, sötét vért látott kezén, és ajkában érezte a sós ízt.

Szemébe nézett a katonának, majd lassan, nagyon lassan odanyúlt, ahol a derékszíjon a pisztolyának kellett lenni.

Valószínűtlenül éles fájdalom robbant át fején, és miközben végképp elernyedt teste, az ablakon át újra a hegyeket látta, és a hegyeket övező fenyveseket. A fenyőket, amelyek vigasztalóan olyanok, mint otthon.

Zöld.

(György Attila novellája)

Megjelent az Ellenkultúrában

Ágoston Dániel: Gyurcsány beszédének margójára

.


No comment...azaz mégis:

Soha életemben nem láttam szánalmasabb és dühítőbb nyálverést, mint öt perccel ezelőtt a televízióban. Én ártatlanul nézem a TV-t és morgolódom a világ dolgain a híradó után, amikor is a képembe mászott Gyurcsány Ferenc módfelett irritáló képe. Vérnyomásom rögvest kétezerre ugrott, de hirtelen - egy fél ezred másodperc erejéig - felcsillant bennem a reménykeltő gondolat: Lehet, hogy bejelenti lemondását? Naiv vagy te Dani...

Aztán kezdetét vette a közhelyes és népámító injekciózás at live.

"Kedves Honfitársaim" szólt népéhez a Securitate, amitől azonnal megduplázódott a vérnyomásom, s szemeim elé került a kép, amint a beszéd írójával azon tanakodnak, hogy miképpen csempésszék bele a beszédbe a hazafiasság manapság dívó jelenségét. Hát így. Álszent, álhazafias és végtelenül undorító negédes hangon, megértő két szemével, kissé bűntudatosan, de felelősségteljesen szólt népéhez Ferenc, honfitársnak nevezve a magyart.

Most bevallotta! Eddig is tudtuk, hogy Őszödön igazságbeszéd hangzott el, de most színt vallott és belátta: három éve elkövetett egy hibát, mert nem volt velünk őszinte.

Nyugdíjasok és bigott kommunisták, az MSZP-s kemény mag és a békeszerető csendes többség, kik életüket is adnák ezért az emberért zokogtak a TV előtt. Hőst hallani a televízióból, at live!

Gyurcsány azt mondta, hogy a válság a gazdaság betegsége. A gazdaság betegsége pedig Gyurcsány és a mögötte álló érdekszféra, bár ezt elfelejtette közölni a Bociszemű. Röpködtek a közhelyek, pufogtak az injekciós, buzdító szólamok. Mikor rövid, de annál általánosabb hülyeségei után - amiben elmagyarázta, hogy tulajdonképpen miért is jó az, ha összeszarásig húzzuk a nadrágszíjat, illetve, hogy miért jó, ha 3810-ig 400 évre emeljük a nyugdíjkorhatárt -, jámbor határozottsággal közös cselekvésre kérte a népet, hallottam, amint kitör a nyugdíjasokból az orgasztikus gyönyör. Zsebkendők repkedtek, térdek remegtek, Churchill pedig önmagán szégyenkezve tekintett alá az égből példaképére. Hó is csak azért hullik, mert az angyalok könnyei megfagynak, mire hozzánk leérnek, de ki ne értené meg Gábriel zokogását egy ilyen rétor hallatán.

"Kedves honfitársaim" - folytatta a vége felé járó beszédet, s újra vállhoz emelete a közhelyeket pufogtató gépágyúját, majd könyörtelenül tüzet nyitott. Azt mondta, hogy a kormány tudja a dolgát és kész is azt véghez vinni. Felmerül a kérdés, eddig nem tudta? Vagy, ha igen, akkor miért is tartunk itt? Vagy felmerülhet még az is, hogy EZ a kormány dolga.

De nyugdíjas fájdalom, végéhez értünk a beszédnek. Nekem fürdőkádnyi hab ömlött kifelé ajkaim közül, testem centrifugálisan remegett, ő pedig bocsánatot kért, mert megzavart. Meg sem kérdezte, hogy egyáltalán zavarhat-e... utólag pedig kifejezetten paraszt dolog megkérdezni. Házaló ügynök stílus volt ez a javából Feri, hiszen azok másznak bele az ember életébe, s mondják el tökéletesen érdektelen és hazug monológjaikat, amire még csak kérdezni sem lehet. Ilyen ember maga drága Ferenc! Belép az életembe, zavar, zaklat, rám sóz valami olyat, amit nem is akarok, majd az azzal járó hiteleket, tönkreteszi az életem, végül bocsánatot kér, szégyenkezik. Majd újra próbálkozik mindennel. És még azt sem lehet mondani, hogy "miért nem kapcsoltál el", ugyanis mindenütt ez ment. A "kapcsold ki" érv pedig kifejezetten kirekesztő számomra...

Gyurcsány Ferenc tehát elvett öt percet az egészségemből. Egész pontosan fogalmazva újabb 5 percet. Összeadva ezek a percek kemény évtizedek. De ilyen ez a Ferenc! Már az időmet is lopja. Soha nem nézem a Vacsoracsatát, de most inkább egy egész évadot végignéztem volna belőle, semmint ezt a bájgúnár, nagymama kedvencét. Előbbiben legalább főznek. Dolgoznak benne, csinálnak benne valamit és talán szórakoztató is. Ráadásul némi főzési fondorlat is ragadhat az emberre, de Ferenctől...

A zokogó többség viszont szalutálásra emelte fejét, büszkén kihúzta magát és hátterükben megjelent a trikolór lobogó, amit diadalmasan borzolt a szél, s egy emberként rázendítettek (at live):

"Egy kézfogás fölér a harcban
A honnak szóló esküvel,
S mi mind egyetértünk abban,
Nekünk a kommunizmus kell..."

Én pedig csak habzottam, habzottam csendesen, s két habzás közt megkérdeztem magamtól hangosan: Ugyan ki hisz ennek a trógernek?

Átvetél a testvér blogomból
.

Rózsa-Flores Eduardo - Ágoston Dániel: Mesék a farkasbőrbe bújt Juhászról

.

Juhász Gábor a magyar politikai élet gyöngyszeme. Talán kevés olyan politikus reprezentálja olyan jól a mai közélet sárban fetrengő moralitását, és a nép nyakán teli talppal ugrándozó politikai "elit" jólétben tobzódó egészét, mint Juhász.

Manapság könnyen zuhannak a politikai süllyesztőbe, - ama mélységesen megérdemelt helyre politikusaink -, ahonnan nehéz már visszaidézni végtelenül irritáló képeiket. Bánat, hogy nem Kuffstein mínusz tizedik szintje ez a süllyesztő, de ítélet hiányában csupán a közszerepléstől fosztják meg a politikai oligarchák ezeket a vállalhatatlan alakokat, feledésbe merítve mindent, amit elkövettek. Ki emlékszik már Molnár "Mengele" Lajos genocid tevékenységére, vagy a "Vasprefektus" Gergényi 2006-os terrorcselekményeire. Senki, vagy ha mégis, csupán szórványaiban. Azonban érdmes megőrizni ezen köztörvényesek emlékét, noha nem hálánk, vagy tiszteletünk jeléül, hanem azért, hogy az utókornak (ha netán eszébe jutna egyszer elszámoltatni ezeket a népnyúzó gengsztereket), legyen honnét előhalászni cselekedeteiket.

Ezen okoktól vezérelve kívánunk most, még életében "emléket állítani" Juhász Gábornak, jelenlegi rendészeti államtitkárnak, kinek nevét - valóban méltatlanul - már elfelejtette a Tisztelt Közvélemény, pedig jelenleg is a Magyar Köztársaság Kormányának rendészeti államtitkára!

Ha létetzik ember ezen a Glóbuszon, akinek e név hallatára beugrik valami, az talán a két leginkább visszhangos attrakcióját idézi fel Juhásznak. Egyik, mikor 2005 őszén híre ment a sajtóban, hogy a Belügyminisztérium akkori államtitkárát saját fényképész kísérgeti hivatalos, illetve kevésbé hivatalos kiruccanásain. A nárcizmus nem ismeretlen fogalom kormányzati berkeken belül, s manapság egyébként is mindenki "sztárrá" kíván avanzsálni, miért éppen Juhász lenne ez alól a kivétel. Legemlékezetesebb alakítása viszont a legutóbbi, amikor is Juhász Gábor rendészeti államtitkár, a brutálisan meggyilkolt és megbecstelenített Horák Nóri temetésének napján is arról beszélt a parlamentben, hogy Magyarországon meg kell védeni a romákat, mert rettegnek.

Ropogósan friss története pedig, hogy rendészeti államtitkár február elején sajtóbeszélgetésen ismertette az új jogszabályt, amely a tárca szerint hatékonyabb fellépést biztosít a közrendet, vagy az igazságszolgáltatási és hatósági eljárást megzavarók ellen. A február 1-jén hatályba lépett törvény olyan módosításokat tartalmaz, amelyek szigorúbb büntetési tételeket állapítanak meg "a közrendet veszélyeztetőkkel szemben", illetve új elkövetési magatartásokat is büntethetővé tesznek.

Fontos szigorítás, hogy több bűncselekménynek már az "előkészületi magatartása" is büntetendővé válik, tehát mostantól sok esetben nem is kell elkövetni a bűncselekményt, már az is elég a büntethetőséghez, ha valaki bizonyíthatóan készül arra. Vagyis, ha bárki tojással merészel hazamenni a reggeli vásárlásból egy tüntetés napján, azt gyorsított eljárásban, minimum százezer év szigorított életfogytiglani fegyházra ítélik, de hasonló büntetés jár a tömegpusztításra is alkalmas papírgalacsinok dobálásáért is.

Juhász államtitkár úr szerint azért kell ilyen szigorúra venni a szabályozást, hogy a tojásdobálás és az ahhoz hasonló cselekmények ne váljanak a közélet elfogadott részévé.

Ezzel pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a szigorítás valamennyi eleme mögött a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának szándéka áll. Ezzel pedig meg is indult Magyarország a diktatúra irányába.

A büntető törvénykönyv kommunista diktatúrákban megszokott szintjére züllesztésében tehát automatikusan előtérbe kerül Juhász Gábor rendészeti államtitkár, akivel eddig méltatlanul keveset foglalkozott a radikális sajtó. Ezen hiányosságot pótolva, alább Juhász elvtárs rövid életrajzát, illetve nemzetromboló tevékenységét olvashatják a teljesség igénye nélkül.

1963. július 14-én született Salgótarjánban. 1986 óta nős, első felesége Grósz Gabriella, második felesége Lestár Éva.

Az általános iskolát Mátranovákon, középiskolai tanulmányait Salgótarjánban végezte, 1981-ben érettségizett a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskolában. Egy évig a Ganz-Mávag mátranováki gyárában volt lakatos, majd felvételt nyert a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára, ahol 1985-ben gépész-üzemmérnöki oklevelet szerzett. Öt évig régi munkahelyén dolgozott tovább üzemmérnök, technológus, majd gépészeti irodavezető beosztásban. 1986-1987-ben Kalocsán és Rétságon letöltötte sorkatonai szolgálatát.

1987-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem áruforgalmi szakának hallgatója, 1991-ben, vagy 1992-ben közgazdászdiplomát szerzett. 1992-től kereskedelemmel, 1993-tól 1994-ig vendéglátással és gazdasági, ügyviteli szolgáltatással foglalkozó cégek ügyvezetője. 1992-1993-ban a kereskedelmi profilú Régius Kft., 1993-tól 1994-ig a vendéglátással és gazdasági, ügyviteli szolgáltatással foglalkozó Detto Kft. ügyvezető igazgatója.

Politikai pályája:

1977-től (!) megszűnéséig tagja volt a KISZ-nek, 1989-ben, a szervezet átalakításakor (Demisz) a Nógrád megyei KISZ-bizottságnak. 1982-től 1989-ig az MSZMP tagja. 1990-1992 között a Nógrád Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnöke. 1991 júliusában belépett a kommunista utódpárt salgótarjáni szervezetébe, 1991-ben a Budapesti 1997-2001 között a Nyitott Szakképzésért Közalapítvány elnöke. Az 1990. évi önkormányzati választásokon Mátranovákon a kislistás szavazáson független jelöltként tagja lett a képviselő-testületnek, négy éven át a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke volt. 1992-től 1994-ig a Baloldali Ifjúsági Társulás országos alelnöke volt. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos listáján huszadikként szerepelt, mandátumát Nógrád megye 2. sz., Pásztó központú választókerületében a második fordulóban három jelölt közül abszolút többséggel, 59,75 százalékkal szerezte.

1994-től a drog elleni eseti bizottság elnöke,1994-1998 között az ifjúsági és sportbizottság tagja, illetve a kábítószerügyi albizottság alelnöke, 1998-tól az MSZP Országos Választmányának tagja.

1994-2002 között az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi állandó bizottságában, azon belül az államháztartási és az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottságokban dolgozik. Az IPU magyar csoportja magyar-monacói és magyar-német baráti tagozatának a tagja. Az MSZP-frakció ifjúsági, sport és modernizációs munkacsoportjának előbb helyettes vezetője, majd Kiss Péter munkacsoport-vezető miniszteri kinevezése után vezetővé választották. 2002. április 21-én sorrendben harmadszor szerzett mandátumot a kerületben. 2002-2004 között az MSZP-frakció frakcióvezető helyettese, szóvivő. 2002. májustól 2004. októberéig részt vett a rendészeti bizottság munkájában. A 2004. június 21-én tartott frakció tisztújításon megerősítették szóvivői tisztségében, de posztjától megvált, miután 2004. október 4-től 2006. június 8-ig belügyminisztériumi politikai államtitkár lett. A 2006. évi országgyűlési választásokon Nógrád megye 2. választókerületében egyéni mandátumot szerzett. 2007. október 1-től az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára.

Mint fentebb említésre került, 2005 őszén nagy port vert fel, hogy a Belügyminisztérium akkori államtitkárát, Juhász Gábort is külön fényképész kísérte útjaira.

2007. márciusában hiába várták a pásztóiak, hagyta azokat, akik a választáskor bizalmat szavaztak neki! Közismert, hogy Pásztón nem egy és nem két olyan demonstráció volt, ami az ágyszámleépítések miatti kórházbezárást kívánta megakadályozni, Juhász cserben hagyta a Margit kórházat és ezzel együtt a választóit is.

Alább megtekinthető Juhász Gábor beszéde a 2007. évi bátonyterenyei majálison, ahol elhangzott az a bizonyos ,,lopnak a magyarok”, valamint a képviselő úr elmondása szerint megvalósult Petőfi nagy álma, hogy útlevél nélkül utazhassunk Erdélybe!

Megjegyzésünk csak annyi, hogy Petőfi idejében Erdély még Magyarország része volt, ezért nem kellett oda útlevél senkinek sem, tehát Petőfinek ezért nem válhatott valóra semmilyen régi álma, hogy útlevél nélkül utazhasson Erdélybe.
És ha mar útlevélnél tartunk... élő vehetné a sajátját is Juhász elvtárs, és kereshetne magának egy új országot, mert ennek a népies, szegény és esetleg ezért „lopós”, ámde mégis büszke Magyarországnak bőven elege van belőle... és a többi - nem létező - szakismeretekkel páváskodó elvtársából.

2007 őszén Juhász Gábor is megszavazta az állami vagyon eladásáról szóló indítványt, melyre a választói nem adtak felhatalmazást.

2007. december 17-én Juhász Gábor igennel szavazott az egészségbiztosítási törvényjavaslatra, a választói akaratával ellentétesen az egészségügy eladására tette voksát.

2008. március 15-én kamerák pásztázták az ünneplő magyarokat, melyre Juhász Gábor azóta is nagyon büszke.

2008. december: Juhász Gábor rendészeti államtitkár a brutálisan meggyilkolt és megbecstelenített Horák Nóri temetésének napján is arról beszélt a parlamentben, hogy meg kell védeni a romákat, mert rettegnek.

2009. január: Juhász Gábor rendészeti államtitkár szerdán ismertette azt az új törvényt, amely a tárca szerint hatékonyabb fellépést biztosít a közrendet, vagy az igazságszolgáltatási és hatósági eljárást megzavarók ellen. A február 1-jén hatályba lépett jogszabály olyan törvénymódosításokat tartalmaz, amelyek szigorúbb büntetési tételeket, illetve új elkövetési magatartásokat állapít meg a közrendet veszélyeztetőkkel szemben. Lényeges elem az is, hogy több "bűncselekmény" előkészületi magatartása is büntetendővé válik.

A törvényről bővebben ITT olvashat!

Anélkül történt meg gyülekezési jogok durva korlátozása – 2008. évi LXXIX. törvény által –, hogy erről a közvéleményt bármilyen módon érdemben tájékoztatták volna. A jogszabály létrehozza az úgynevezett központi szabálysértési nyilvántartást is. Mint arra a Nemzeti Jogvédő Szolgálat figyelmeztet, felhatalmazza továbbá a hatóságokat, hogy adatainkat kiszolgáltassák, ám az állampolgárt korlátozza abban, hogy megismerje, mely szervek számára.

Juhász Gábor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – jogi végzettséggel nem rendelkező – államtitkára többek között úgy illusztrálta, hogy az új rendelkezések szellemében egy tojás, sőt egy papírgalacsin elhajítása is büntetendő cselekménynek számíthat. Ez azt jelenti: közvádas bűncselekménynek minősül február 1-jétől, ha politikusokra és más személyekre valaki tortát vagy tojást hajít. Bár a törvény már február 1-jén életbe lépett, teljes fejetlenséget tapasztal, aki az esetleges szankciók erdejében próbál eligazodni. A jogvédők Sólyom Lászlónak benyújtott dokumentuma még Draskovics Tibor igazságügyi miniszter törvényjavaslatán alapszik.

E változat szerint a rendőrség által megtiltott tüntetésen való részvétel is büntetendő. Ha egy rendezvényen a jelen levő rendőrök úgy érzik, felhívást intéz egy demonstráció szónoka, s egy keményebb megfogalmazás abból a célból, hogy – az ő megítélésük szerint – ez garázda magtartásra szólít fel, például azt mondja: „ne engedjük, hogy minket kordonnal körülvegyenek”, ezt túlzó és önkényes jogértelmezéssel akár hivatalos személy elleni erőszak előkészületeként lehetne értelmezni. Valósággá válhat az, hogy a szónokot akár le is ráncigálják a színpadról – fogalmaz a jogvédő.

Az új jogszabály által – fejti ki Gaudi – a rendőrség esélyt kap arra, amit eddig jogszabályi felhatalmazás nélkül tett: „A tüntetéseken nem azért vannak jelen, ahogy ezt a nemzetközi egyezmények és az alkotmányos alapelvek is előírják, hogy biztosítsák a tüntetés békés, zavartalan lebonyolítását, mentesítve a demonstrációt a külső hatásoktól, hanem hogy megrendszabályozzák az ott összegyűlt embereket, és megpróbálják elrettenteni őket attól, hogy a gyülekezés céljai megvalósulhassanak”.

Juhász tehát iskolapéldája annak az állatfajnak, amelyik gyakorlatilag ülteti vissza a kommunista diktatúra módszereit, úgy, hogy közben vígan lövészgyakorlaton vesz részt, buzgón fotóztatja magát és éli a politikai maffiózók gondtalan életét. Pofátlansága és gátlástalansága határokat nem ismer, még akkor sem, mikor választói ellenében szavaz.

Lássuk be! Juhász Gábor életét érdemes megörökíteni. Nem azért, mert emlékének szép szobrot kívánunk állítani, hanem azért, hogy legyen ember ezen kerekded sárgolyón, aki nem fogja elfeledni ezen cselekedeteket, akkor, mikor végre Igazságot szolgáltatnak, és megbüntetik a bűnösöket.

Rózsa-Flores Eduardo
Ágoston Dániel

Párhuzamosan megjelent itt és az Ellenkultúrában
.