333 éve született felsővadászi II. Rákóczi Ferenc a német - római birodalom hercege, a Nagyságos Fejedelem

.

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Rákóczi hercegségben a felvidéki Borsiban született ahonnét üstökösként indul el élete - nemzeti történelmünk legfényesebb csillaga -, hogy a későbbi Magyarországnak és a világnak ragyogjon önfeláldozó hazaszeretete. Édesapját I. Rákóczi Ferencet korai halála miatt nem ismerhette meg. A Nagy Magyar Szabadságharc vezére és legkiválóbb egyénisége apai ágon régi nemesi magyar család, az Árpád-kori Bogát - Radván nemzetségből származott. A másik az anyai ág kiváló ősei a híres, nagy történelmi múlttal rendelkező Zrínyi család. Híres felmenője gróf Zrínyi Miklós Szigetvár hős védője, aki a török elleni és a hazát oltalmazó szabadságküzdelmek mártírja lett. A leghíresebb, gróf Zrínyi Miklós a politikus, költő és hadvezér a nagyapa testvére. Zrínyi Ilona hercegnő - fejedelemasszony, Munkács várának hős védője csodálatos asszonyként vívta “Dávid és Góliát” küzdelmét, három évig ellenállva a Habsburg támadásoknak. Miután elárulták a hős védőt, a császár Bécsbe hurcoltatta Zrínyi Ilonát, akitől örökre elszakították kisgyermekét “Ferkó” 1688. március 27-én, tizenkettedik születésnapján került Bécsbe, ahonnét azonnal a jezsuiták neuhaus-i rendházába vitték. Kiváló középiskolai eredményeit elérve egyetemi tanulmányait Prágában végezte. Idegen hatalmak örökre elszakították az anyát a fiától. A tragikus sorsú fejedelemasszony soha többé nem látta gyermekét, az imádott “kis Herceget”.

Felnőttként hazatérve kiáltványban szólította harcba Magyarország minden “nemes és nemtelen” lakosát. Esze Tamásnak átadta a “Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istennel a Hazáért és a Szabadságért) feliratú piros selyemzászlókat. II. Rákóczi Ferenc herceg 1703. június 16-án - mindössze 27 évesen - lépte át jelképesen a Vereckei-hágónál a magyar határt. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc.

Külföldi kortársa így írt róla: “A legjobban csodálható méltóságteljes megjelenése, okossága, ötletessége, előkelő modora és erénye. Nemzetéhez hű, vallásában igen hívő, igazmondó, szép termetű, igen tudós, vitéz ember.”

Adja meg az Isten a magyar nemzetnek, hogy mielőbb a Nagyságos Fejedelemhez hasonló, tisztalelkű, hívő és igazságkereső államférfi álljon a szegény meggyötört Hazánk élére.

Magyar - Osztrák - Bajor Társaság

II. Rákóczi Ferenc lovassági zászlója
“Iustam causam Deus non derelinquet"
Isten az igaz ügyet nem hagyja el.

www.nemzetihirhalo.hu

Recep Tayyip Erdogan, a török miniszterelnök néhány szava simon perezhez+videó

.
Mély, nagyon mély a csend a magyar sajtóban arról a megdöbbentő pillanatról, amikor Recep Tayyip Erdogan, a török miniszterelnök felszólalt a davosi Világgazdasági Konferencián. Tessék csak rákeresni: Magyarországon szinte senki sem hozta le, mit mondott ez a derék török úriember a mellette ülő Simon Peresznek, Izrael elnökének. Egy moderált televíziós vita során, miután Peresznek lehetősége volt hosszan ömlengeni gázai "béketeremtésük" nagyszerűségéről, Erdogan úrnál elfogyott a cérna, levette fejéről a tolmácsgépet, és a következőt mondta:

- Peresz úr, Ön idősebb nálam. A hangja pedig túl erős. Tudom is, miért olyan hangos maga. Ez a maga egyik pszichológiai bűncselekménye. Az én hangom nem lesz olyan erős. De amit mondok, jól tudja. Amikor gyilkolásra kerül sor, maga nagyon jól végzi a dolgát. Tudjuk, hogyan lövetett és gyilkoltatott gyermekeket a tengerparton. A maga elnöksége alatt országának két miniszterelnöke is tett ilyet. Ők mondták ezeket a mondatokat is: "Boldogság tölt el bennünket, amikor tankjainkon, fegyverrel a kézben megyünk Palesztinába." És maga itt számokat sorolt. Én a neveket is tudom, ha valakit érdekel. Elítélem, aki tapsol ennek a kegyetlenségnek, azoknak, akik megölték ezeket a gyermekeket. Azok, akik tapsolnak ezeknek a gyilkosoknak, ugyanolyan emberiségellenes bűnösök. Az imént jegyzeteltem, de itt nincs lehetőségem, hogy kifejtsem ezeket... Kérem, ne szakítsanak félbe, amikor beszélek! Az Ótestamentum hatodik parancsolata így szól...

- Már ideje elengednünk az embereket vacsorázni - szól közbe a moderátor.

- Ne ölj embert! Ön pedig embereket öl! Még egy érdekesség. Gillart Asmanomin mondotta: "Izrael barbársága messze túlmutat az egyszerű gonoszságon." Avi Chalem, aki az izraeli hadseregben szolgált, s jelenleg az oxfordi egyetem professzora, külpolitikai szakértő, a Guardian brit napilapnak azt mondta: "Izrael az emberek szemében egy banditaállam."

És aki látni kívánja:

Könyv Kemal Ata Türkről

.

Kerekesházy József

AZ IGAZI KEMÁL

EGY KÖZTÁRSASÁG SZÜLETÉSE

Első kiadás: Pantheon, Budapest, 1943
Második kiadás: Terebess Kiadó, Budapest, 2000

1686 szeptemberén

Tameşvarlı Gazi Âşık Hasan

Ne énekelj fülemüle

Ne énekelj fülemüle, tavasz lett,
Vidám hangú dalolásod megsebzett,
Rózsavásár idejére érkezett.
Elvette a német ékes Budánkat.

Forrásoknál fürdeni már nem lehet,
A dzsámikban imádkozni sem lehet,
Pusztaság lett sok-sok népes terület.
Elvette a német ékes Budánkat.

Városunknak hosszú lett a bajárja,
Fő helyen áll Mehmed szultán szent háza,
Szent Kábához hasonlít a formája.
Elvette a német ékes Budánkat.

Löportorony gyúlt ki s eszünk vesztettük,
A szultáni dzsámik égtek felettünk,
Sok kisgyerek tüzbeveszett mellettünk.
Elvette a német ékes Budánkat.

Végvárak közt mindig első volt Buda,
Vérrel volt a földje, köve átgyúrva,
Cserkész zászlótartó a fő tanúja.
Elvette a német ékes Budánkat.

Három ágyú dörgött, ahogy lehetett,
Csütörtökre szinte minden odalett,
Pénteki nap volt, hogy Buda elesett.
Elvette a német ékes Budánkat.


"Legend of Budapest"
of Tamesvarli Gazi Asik Hasan,
a poet of XVII th Century

Legend of Budin

Don’t sing Nightingale, don’t sing, the summer returned to Spring
The laments of Nightingale pierced my breast
It is now the time buying and selling roses
Germans captured our beloved Budapest.

Now muslims don’t washing for prayers by her fountains
Nobody is praying in her mosques
The inhabited all ruined
Germans captured our beloved Budapest

The long market of Budapest
And The mosque of Sultan Ahmet at the centre.
Looks like the Kaba of Mecca
Germans captured our beloved Budapest.

I am the daughter of Pasha of Budapest
I am the dearest two eyes of my parents
I am a lamp in a cage
Germans captured our beloved Budapest

Suddenly the arsenal exploded we all surprised
All the mosques with six minarets burned and fired
All the young innocent children fell into fire.
Germans captured our beloved Budapest.

Budapest is the capital of all Turkish Frontiers
All her stones and earth kreated with blood
The Banner- bearer the Circassian leads the Mythts
Germans captured our beloved Budapest

From the South three guns shotted
It was thustday and solar eclipsed
On Friday Budapest falled
Germans captured our beloved Budapest.

Tameşvarlı Gazi Âşık Hasan

És a fennmaradt török nyelvű eredetiből három változat

BUDİN TÜRKÜSÜ

Ötme bülbül ötme, yaz bahar oldu,
Bülbülün figanı bağrımı deldi,
Gül alıp satmanın zamanı geldi,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i .

Çeşmelerde abdest alınmaz oldu,
Camilerde namaz kılınmaz oldu,
Mamur olan yerler hep harap oldu,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i .

Budin’in içinde uzun çarşısı,
Orta yerinde Sultan Ahmet Camisi,
Kâbe suretine benzer yapısı,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i .

Budin’in içinde serdar kızıyım,
Anamın, babmın iki gözüyüm,
Kafeste besli kınalı kuzuyum,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i .

Cephane tutuştu, aklımız şaştı,
Selâtiyn camiler yandı, tutuştu,
Hep sabi sıbyanlar ateşe düştü,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i.

Serhatlar içinde Budin’dir başı,
Kan ile yoğrulmuş toprağı taşı,
Çerkez Alemdar şehitler başı
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i.

Kıble tarafından üç top atıldı,
Perşembe günüydü, güneş tutuldu,
Cuma günü idi, Budin alındı,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i.

***
Karpat dağından doğdu bir yıldız
Deftere yazıldık on iki bin kız
Duyun kardeşlerim gitti ırzımız
Geldi Nemçe aldı güzel Budini

Üç kız idik bir derede tuttular
Sacımızdan bilekceler yaprılar
Esir deyü şol kâfire sattılar
Geldi Nemçe aldı güzel Budini

Sabah olur kilisesine götürür
Türlü türlü pularını öptürür
Akşam olur karşısına çıkarır
Geldi Nemçe aldı güzel Budini

Budinin içinde müftü kızıyım
Anamın babamın iki gözüyüm
Altın kafeslerde besli kuzuyum
Geldi Nemçe aldı güzel Budini

Sabah namazında indim varoşa
Ne mutlular olsun kurtulan başa
Yaşa binler Genç Ali Paşa
Ali Paşa bizi ilden alasın
Türk erinde gayret çoktur bilesin.

és még egy...

BUDİN TÜRKÜSÜ
(Anonim)

Budin dedikleri Aksuyun başı,
Kan ile yoğrulmuş toprağı taşı,
Çerkez Bayraktardır şehitler başı,
Geldi kâfirler geçti bedeni
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i

Cephane tutuştu aklımız şaştı,
Selâtin camiler havaya uçtu,
Askerin yarısı hep şehit düştü,
Aman Padişahım imdat umarız,
İmdat etmez isen nâre yanarız.

Budin’in üstüne doğdu bir yıldız,
Aldı hain küffar on iki bin kız
Kimi kadı, kimi müftü, müderris,
Geldi kâfirleri geçti bedeni,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i

Budin dedikleri çep çevre meşe,
Kurdunu, kuşunu doyurduk leşe,
Hüngür hüngür ağlar Genç Ali Paşa,
Aman Padişahım imdat umarız,
İmdat etmez isen nâre yanarız.

Budin’in içinde biz üç kız idik,
Altın kafeslerde besli kuzuyduk,
Küffarın eline lâyık mı idik,
Geldi kâfirleri geçti bedeni,
Aldı Nemçe bizim nazlı Budin’i.

Szolidáritás a PKK terror ellen küdő Törökországgal!

.

Magyar-Török Barátság

Türk-Macar Dostluğu

Közlemény

A mai napon, 2008. Július 23.-án elindul a Magyar Iszlám Közösség szervezésében, a Rákóczi Szövetség segítségével a Szurdokpüspöki Község által adományozott Kopjafa Mikes Kelemen emlékére a törökországi Rodostóba.

A Közösség tavaly kezdeményezte az akciót.

Időközben bekapcsolódott Szurdokpüspöki Község is, mivel a Közösség évek óta több alkalommal támogatta gyermekjátékokkal, élelmiszerrel a település lakosságát a katolikus plébánián keresztül.

A szurdokpüspöki illetőségű Rózsa Zoltán-Márton.faragta meg székely mintákkal a kopjafát, melyet a helyi római katolikus plébánián Július 20.-án felszenteltek.

Július 25.-én Rodostóban a Rákóczi Emlékházban lesz a Kopjafa felavatva Mikes Kelemen emlékére.

A Magyar Iszlám Közösség, mint eddig mindenkor, most is híd kíván lenni a magyarság, Magyarország és az Iszlám Világ között!

Őrizni kívánjuk nemzeti értékeinket ugyanúgy, mint önként választott vallásunkat, az Iszlámot!

Akciónkkal a békességet, a megértést, a toleranciát és a párbeszédet kívánjuk elősegíteni különböző vallások és népek között!


Tisztelettel: a Magyar Iszlám Közösség

Az MTI-ben

Elkészült Zágoni Mikes Kelemen kopjafája

.
Rózsa-Flores Eduardo: Kopjafa Szurdokpüspökiből Rodostóba (3)

Az együttműködés és a szeretet gyümölcse
Elkészült a jeles Mikes Kelemen kopjafája!

Vasárnap, július 20-án, Bátor napján, reggel negyed kilenckor (8:15) a Nógrád megyei Szurdokpüspökiben, a Szentkereszt templomban, felszentelik a község által adományozott, és a helyi fafaragómester Rózsa Zoltán-Márton által készített Mikes Kelemen kopjafát.

A kopjafa 22-én indul el Törökországba, Rodostóba, ahol e hónap 25-jen felállításra kerül. Az akció kezdeményezője a Magyar Iszlám Közösség amelyhez csatlakozott a Rákóczi Szövetség is.

A kopjafa avatási ünnepségre Törökországba utazik a Magyar Iszlám Közösség elnöke Bolek Zoltán és Rózsa Flores Eduardo alelnök, valamint Iski Csaba, az elnökség tagja. Képviselteti magát a Rákóczi Szövetség és jelen lesz a Marosvásárhelyi születésű, szurdokpüspöki lakos Rózsa Márton-Zoltán fafaragó mester.

Az eseményről -az utazásról, a kopjafa készítésének különböző fázisairól valamint a felállítási ünnepségről- tudósít majd az Európai Krónikában a Hír Televízió.

Az utolsó munkanapok

Elkészült a faragás

Előzmények:
http://eduardorozsaflores.blogspot.com/2008/07/rzsa-flores-eduardo-kopjafa.html

Rózsa-Flores Eduardo: Kopjafa Szurdokpüspökiből Rodostóba (2)

Az együttműködés és a szeretet gyümölcse

Készül a jeles Mikes Kelemen kopjafája, elkészülte után e-hónap végén kerül felállításra Rodostón, Törökországban a Magyar iszlám Közösség és a Rákóczi Szövetség jóvoltából. A Kopjafa avatási ünnepségre Törökországba utazik a Magyar Iszlám Közösség elnöke Bolek Zoltán és Rózsa Flores Eduardo alelnök, valamint Iski Csaba, az elnökség tagja. Képviselteti magát a Rákóczi Szövetség és jelen lesz a Marosvásárhelyi születésű, szurdokpüspöki lakos Rózsa Márton-Zoltán fafaragó mester. (Szurdokpüspöki lakosok adományozták a csér-tölgyfa gerendát és Rózsa Zoltán-Márton társadalmi munkában készíti el a kopjafát)

Korábbi jelentésünk a kezdeményezésről

Pár sor Mikes Kelemenről

(a Wikipédiából)

II Rákóczi Ferenc, a "jóságos fejedelem", „belső inasa” (apródja), majd „bejáróvá”. Mikes Kelemen a Szabadságharc bukása után puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára.

Mikes Pál és Torma Éva fia; atyja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki őt Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt.

1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott, és Mikes puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-tól 1717. szeptember 15-ig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki a francia kultúrával és irodalommal megismerkednie. Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-től szeptember 21-ig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.

Mikes Kelemen szobra a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúria kertjében

Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly halála után folyamodott az új királyhoz, Mária Teréziához hazatérhetésért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.

Ekkor szövődött Mikes életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba, hogy a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zay Zsimonddal Foksánig folytatta; szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett; itt lázzal küzdve sínylette át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayval, június 21-én érkeztek meg.

A Mikes Kelemen-emlékszoba a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúriában. Ebben a szobában tartották Mikes Kelemen keresztelőjét

Mikor az 1741. évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait, míg 1758. október 22-től, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (1759–61) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.

PAX ISLAMICA

Fontos elemzés a török-kurd-iraki helyzetről.

Terrorista szervezet-e a marxista gyökerű Kurd Munkáspárt (PKK)?

Törökország álláspontja kibékíthetetlen Massoud Barzani a Kurd Regionális Kormány elnökének (a bagdadi -amerikai bábkormány- kormányzó tanács tagja közvetlenül az imperialista invázió után, majd volt feje) álláspontjával aki nem hajlandó terrorista szervezetnek nyilvánítani a PKK-t. Mi a helyzet a Török Hadsereg terrorista-ellenes intenzív hadműveleteinek tavalyi elindítása utan?
Turkey and Iraqi Kurds Agree to Disagree on PKK’s Terrorist Status

In an interview with Italian newspaper Il Tempo, Kurdistan Regional Government (KRG) President Massoud Barzani stated that “the PKK [Kurdistan Workers’ Party] is not a terrorist organization.” Barzani also added that “if the PKK rejects Turkey’s commitment to hold talks with it, the PKK can be then considered as terrorist” (Il Tempo, June 21).

Peyamner, the official media organ of Barzani’s political party (the Kurdistan Democratic Party—KDP), did not report on his statements, although the other main Iraqi Kurdish political party (the Patriotic Union of Kurdistan—PUK) did post a story containing the interview (PUKMedia, June 22). Naturally, Turkish media immediately picked up on Barzani’s statement (Hurriyet, June 23; Today’s Zaman, June 24; Milliyet, June 24).

This was not the first time that KRG President Barzani refused to characterize the PKK as a terrorist group. As recently as October 2007, Turkish newspapers reported on an interview Barzani gave to CNN in which he made almost identical statements, emphasizing that he did not see the PKK as a terrorist organization, but “if in order to solve the [Kurdish] problem Turkey proposed a peaceful path and the PKK rejected this, then I would agree that the PKK is a terrorist organization. At the moment, however, this is not the case” (Radikal, October 22, 2007).

Universally agreed upon definitions of “terrorist” remain elusive. Officials from Turkey’s Ministry of Foreign Affairs told Jamestown that in their view, a non-state actor challenging a state’s monopoly on the use of force is a terrorist organization (Author’s interview, May 21). The label of “terrorist group” also remains important for Ankara’s attempts to deny any legitimacy to the PKK and its stated goals of Kurdish autonomy and minority rights. Turkish officials use the terrorist label to rule out the possibility of any negotiations or discourse between Ankara and the PKK, since governments cannot be expected to negotiate with terrorists. Barzani’s view that the PKK should not be viewed as a terrorist organization because of its willingness to peacefully negotiate a solution with Ankara thus appears lost on Turkish officials, given their refusal to recognize much less negotiate with terrorists. Turkey’s willingness to meet with officials of groups such as Hamas and the Kosovo Liberation Army appears to contradict its stance on the PKK, however, or at least force Ankara to engage in a number of rhetorical gyrations to justify the apparent double standard.

For Iraqi Kurds, labeling the PKK a terrorist organization would be akin to Arab governments designating Hizbullah, Hamas or the PLO as terrorists. In the same way that Arab states such as Jordan harbor little affinity for Hizbullah, Hamas or the various groups that make up the PLO, the Kurdistan Regional Government tends to view the PKK negatively. Popular sympathy for the PKK’s “national liberation struggle,” however, discourages Iraqi Kurdish leaders from using the terrorist label or taking military action against the PKK. If the PKK were to begin challenging Iraqi Kurdish political parties for control of Iraqi Kurdistan, as it did briefly in the early 1990s, one could expect harsher rhetoric from the KRG and even a return to the fighting that occurred between Iraqi Kurds and the PKK in the 1990s.

The parallel for such a scenario might be King Hussein’s September 1970 military campaign against Palestinian groups in Jordan, when these groups progressed from raids on Israel to threatening to overthrow the Jordanian government. Even after the events of “Black September,” however, Jordan’s leaders would not label Palestinian groups terrorists. The Jordanian government did nonetheless manage, after 1970, to prevent Palestinian guerrillas from using Jordanian territory to launch attacks against Israel, which in turn put an end to punishing Israeli counterattacks on Jordanian territory. Should Iraqi Kurds wish to see an end to Turkish incursions into KRG territory, they will have to either contain the PKK better or mediate an end to the conflict between the PKK and Ankara.

For its part, the PKK has tried to shed its terrorist image and designation. The PKK claims to engage in a legitimate right of “armed struggle.” PKK leaders also insist that their goals do not involve carving a separate Kurdish state from eastern Turkey and that they are open to a negotiated peace to achieve “Kurdish rights and democracy.” Although the PKK targeted many civilians in the 1980s and 1990s, mostly “village guards” and their families—armed by Ankara to fight the PKK—as well as Turkish civil servants, PKK officials claim to have eschewed such a policy in recent years (Author’s interview, Qandil, April 2004). In contrast to groups such as Hamas, which glorify suicide bombings against civilian targets, the PKK today denies targeting civilians (BBC News, October 27, 2007). In January 2008 PKK military commander Bahoz Erdal (a.k.a. Fehman Hussein) unequivocally stated: “We are not fighting without cause, but are defending our national values, and we show sensitivity—especially when it comes to civilians. We have never harmed civilians intentionally, and we will not do so in the future” (elaph.com, January 31). The PKK thus claims that its attacks are limited to the armed forces of the Turkish state and national infrastructure such as power plants.

Their denials notwithstanding, possible PKK front groups have claimed responsibility for a number of recent bombings and civilian deaths in Turkey. Commander Erdal, for instance, recently warned tourists to avoid Turkey: “Turkey is not safe for tourists, and we advise them to stay away from it. Extremist Kurdish organizations like the Kurdistan Freedom Hawks (TAK) have targeted tourists in the past, and continue to threaten them in Turkey [today]. We cannot predict what will happen in the future...” (elaph.com, January 31). A very logical PKK strategy would include harming Turkey’s tourism industry and the income it generates. Other bombings such as the January 3 bomb blast in Diyarbakir—in which five people, including three children, were killed—lacked any claim of responsibility, but Ankara blamed the PKK. In any case, the PKK remains on not only Turkey’s list of terrorist organizations, but that of the United States and the European Union as well.

Officials in Ankara feel that Iraqi Kurds have not done nearly enough against the PKK and Barzani’s refusal to categorize the organization as “terrorist” only strengthens this view. His recent statements clearly do not endear Barzani to the Turkish establishment and public. At the same time, Turkish and Iraqi Kurdish relations have and will continue to weather such statements. Although Ankara tends to judge its friends and enemies according to their stance on issues like the PKK, Armenian genocide resolutions, and the Cyprus dispute, Turkey nonetheless maintains working relationships with many states in spite of disagreements over these questions. One exception to this tendency occurred in 1998, when Turkey moved thousands of troops to the Syrian border and threatened war if Syria continued to allow PKK leader Abdullah Ocalan sanctuary in Damascus and Lebanon. In this case, however, it was clear that Ocalan resided in Damascus with permission and assistance from Syria’s top leadership, which enjoys tight control of the entire country. Syria promptly expelled Ocalan, and Syrian-Turkish relations have steadily improved since then.

In the case of mountainous Iraqi Kurdistan, as long as Barzani’s KRG refrains from providing obvious assistance or sanctuary to the PKK, Iraqi Kurds and Ankara can continue to do business. While Iraqi Kurdish military action to expel the PKK from its mountain bases would do wonders for relations with Turkey, the hope of smoother ties with Ankara appears insufficient to convince KRG leaders to make such a risky and unpopular policy choice. Hence the current status quo of tense but otherwise profitable and acceptable relations between Ankara and the KRG seems likely to continue.

David Romano is an assistant professor of International Studies at Rhodes College.

A képek a Török Hadsereg Vezérkárának web-sitejaból valók
Hasznos linkek:
http://pkkterrorism.com/
http://pkk.ataturk.org/
http://en.wikipedia.org/wiki/Kurdistan_Workers_Party

A török fegyvergyártás a XXI században

Arming for Asymmetric Warfare:
Turkey’s Arms Industry in the
21st Century

The full paper can be downloaded here

Fegyverkezés az asszimetrikus hadviseléshez: Törökország Hadiipara a XXI. században

A tanulmány innen tölthető le