MARCH ON THE PENTAGON

.

STOP THE WAR AT HOME AND ABROAD
FROM WASHINGTON D.C. – TO BALTIMORE – TO WALL STREET

WASHINGTON D.C.
Saturday, March 21
ON THE ANNIVERSARY OF THE IRAQ WAR—
MARCH ON THE PENTAGON

March to stop the occupation of Iraq, Afghanistan and Palestine. Bring the troops home now!

Join the Bailout the People Movement in Washington D.C. Look for our banners on that day or for more information call our national office at 212.... See our website: www.BailoutPeople.org
.

Cipők, cipők...Oh, ezek a gyönyörű cipők...(2)

.
Ki mondta volna…
Egy pár cipó ha bevonul a történelembe, akkor bevonul a történelembe… George W. Bush viszont mehet az őt megillető helyre: a történelem szemet kosarába…

Muntader al-Zaidi:
"This is a gift from the Iraqis; this is the farewell kiss, you dog!" Ez egy ajandek az irakiaktol, ez a bucsucsok, te kutya!

Iraqi Shoe-Hurling Journalist Said to Ask for Pardon

By TIMOTHY WILLIAMS and ATHEER KAKAN

In a letter addressed to the prime minister, Nuri Kamal al-Maliki, the reporter apologized for the incident, calling it an “ugly action,” an Iraqi government official said.

December 19, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: AMNESTIES, COMMUTATIONS AND PARDONS, SHOES AND BOOTS, IRAQ WAR (2003- ), NEWS AND NEWS MEDIA, MALIKI, NURI KAMAL AL-

Say Whatever You Want, but No Throwing Shoes

By WILLIAM NEUMAN

A man protesting the M.T.A.'s planned fare increases was dragged out of a meeting by police officers who feared he was about to throw a shoe at the authority's chief executive.

December 18, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: SHOES AND BOOTS, TRANSIT SYSTEMS, BUDGETS AND BUDGETING, PRICES (FARES, FEES AND RATES), METROPOLITAN TRANSPORTATION AUTHORITY

Tumult in Iraqi Parliament Over Shoe

By TIMOTHY WILLIAMS and ATHEER KAKAN

A session of the Iraqi Parliament erupted in an uproar on Wednesday as the continuing detention of an Iraqi reporter who threw his shoes at President Bush was hotly debated.

December 18, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: LEGISLATURES AND PARLIAMENTS, SHOES AND BOOTS, IRAQ WAR (2003- ), NEWS AND NEWS MEDIA, BUSH, GEORGE W, MALIKI, NURI KAMAL AL-, MASHHADANI, MAHMOUD AL-

When a President Is Treated With Disrespect

To the Editor:.

December 17, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: IRAQ WAR (2003- ), UNITED STATES POLITICS AND GOVERNMENT, BUSH, GEORGE W

Iraqi Shoe-Hurling Journalist to Face Judge on Wednesday

By TIMOTHY WILLIAMS and ABEER MOHAMMED

At the court appearance on Wednesday, a judge is to decide whether to try the journalist, who has become a folk hero in much of the Arab world.

December 17, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: SUITS AND LITIGATION, IRAQ WAR (2003- ), IRAQ, BUSH, GEORGE W

In Iraqi’s Shoe-Hurling Protest, Arabs Find a Hero. (It’s Not Bush.)

By TIMOTHY WILLIAMS and ABEER MOHAMMED

The Iraqi journalist who threw shoes at President Bush has stirred emotions across the Arab world.

December 16, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: SHOES AND BOOTS, DEMONSTRATIONS AND RIOTS, TELEVISION, IRAQ, BUSH, GEORGE W, MALIKI, NURI KAMAL AL-

Iraqi Journalist Hurls Shoes at Bush and Denounces Him on TV as a ‘Dog’

By STEVEN LEE MYERS and ALISSA J. RUBIN

President Bush, on his fourth and final trip to Iraq, got a taste of dissent at a Baghdad press event Sunday.

December 15, 2008

MORE ON MUNTADER AL-ZAIDI AND: IRAQ WAR (2003- ), NEWS AND NEWS MEDIA, IRAQ, BUSH, GEORGE W

.

BUSH SHOE THROWING GAMES

.

Dobd meg cipővel bush-t! Unaloműző játékok

12

Click on the pictures and start game!

Klik a képekre és kezdődik a játék!

Haga clic en las imagenes y empiece el juego!

Cipők, cipők...Oh, ezek a gyönyörű cipők...

.
..

Hol lehet Eduardo Rózsa-Flores?

Köszönet a fiuknak a szomszéd blogbol...rég röhögtem ennyit... Alábbi bejegyzés felér egy Ramadáni, Karácsonyi, Hanukai ajándékkal

A kérdés minket foglalkoztat, így minden oknyomozói és újságírói tapasztalatunkat latba vetve nekiálltunk a rejtélyt megoldani, segítségül hívva a nemzetközi titkosszolgálati kapcsolatainkat is. Sajnos pontos helyszíni meghatározást nem tudtunk megállapítani, mivel sokan sok helyen látni vélték a Dél-Amerikai-Magyar, horvát háborús hőst. A dolog annál is érdekesebb, mert minden helyszínről sikerült fényképes bizonyítékokat beszereznünk, amiket ezúton közlünk, illetve a lehetséges helyszínekre megpróbáljuk megválaszolni a miérteket és az okokat. A fényképek különlegessége, hogy mindegyik eredeti, ezt a CIA és az MI6 laboránsai is alátámasztják jelentéseikkel, vagyis NEM MANIPULÁLTAK.

Tudva levő, hogy Eduardo Rózsa-Flores egyik napról a másikra eltűnt. Állítása szerint a kötelesség hívta valahova, valamiért, ahová valakik hívták. De hova ment és ki, vagy kik hívták, hívta oda, ahol most tartózkodik? Íme a lehetséges válaszok:

Eduardo Rózsa-Flores Iránban van és az iráni radikálisok táborát erősíti. A képen jól látható, hogy Eduardo (nyíllal jelölve) éppen a szervezet egyik gyűlésén van jelen!

Egy másik kép, ugyancsak Eduardo iráni tartózkodását bizonyítja! Eduardo valószínűleg autodidakta urándúsítási tanulmányainak segítségével Ahmadinedzsad iráni elnök számára dúsít uránt, hogy azt felhasználhassa az USA ellen.

Eduardo Irakban lehet és az amerikai egységekkel együtt új biztonsági intézkedéseket foganatosított. A képen egyértelműen látszik, hogy Eduardo Rózsa-Flores a helyi hadtestet erősíti.

Ugyancsak bizonyíték értékű, hogy ez a kép a birtokunkba jutott. Eszerint Eduardo Tibetben van és küzd a kommunista hatalom ellen Tibet szabadságáért. A kép különlegessége, hogy bizonyítja azt, hogy a felszabadító hadjáratot az általa kiképzett gyilkológép kutyákkal kívánja megindítani. A képen jól láthatóan Eduardo áll, mellette a vérfagyasztó állat.

Eduardo Palesztinában óvja a gyerekeket és küzd az izraeli katonák ellen. A kép kétség kívül őt ábrázolja (nyíllal jelölve)

Eduardo nem ment sehová, otthon van.

Minek tudható be az, hogy ennyi helyen lehet egyszerre egy időben Eduardo? A NBH álatl megállapíttatott, hogy Eduardo Rózsa-Flores önálló kísérleten vett részt, amelyben sokszorosította saját magát a Nicola Tesla által feltalált szerkezet segítségével! (Alább a bizonyíték)

Eduardoról tehát szerkesztőségünk bebizonyította, hogy jelen van Iránban, ahol uránt dúsít, és katonáskodik, jelen van Irakban, Palesztinában, Tibetben, illetve otthonában, mindezt egy ördögi kísérletnek köszönhetően.
A kutatás természetesen nem marad ennyiben, tovább kutatjuk további fellelhetőség(eik)et!

http://ellenkultura.blogspot.com/2008/12/hol-lehet-eduardo-rzsa-flores.html
.

Just Do It

.
Then do it again...and again...

By Jay Leno
Copyright NBC 2008

Brave Iraqi Journalist throws his shoe at George Bush.

.


President George W. Bush dodges shoes thrown at him by Iraqi journalist Muntazer al-Zaidi from Al-Baghdadia television network, during press conference in Baghdad, December 14, 2008

Troops Out Now!

.

.

Rózsa-Flores Eduardo: Irak az irakiaké, Afganisztán az afgánoké!

.

(Reflexióim egy mai hírhez: Bush: Dél-Oszétia és Abházia Grúzia része)

Kijelentem ami evidens és ezért vitathatatlan igazság: Afganisztán az afgánoké, Irak pedig az irakiaké, itt nincs helye vitának! Ergo: az amerikai elnök tehet egy szívességet, de előbb szíveskedjék a HAZUGSÁGOK és más fondorlatos ürügyekkel megszállt országokból azonnal kivonulni.
Imádni való, ahogyan a modern kori kalóz módra viselkedő amerikai külügyminiszter hangoztatja aggodalmait és ahogyan az Európai Unió helyett is nyilatkozgat. Megjegyzem: egy másodpercre nem izgat e két közveszélyes bohóc ugrándozása. Aggaszt, hogy még mindig -azaz eddig soha- nem kaptunk megnyugtató magyarázatot -nem hogy büntetést kaptak volna az elkövetők- az amerikai imperialista megszálló csapatok az általuk megszállt országok civil lakossága ellen elkövetett számtalan rémtettre. Erről beszéljen George Bush, emiatt aggódjon Condoleezza Rice.
Nem hagyhatom megjegyzés nélkül és érdeklődnék, hogy több mint 60 évvel a Második Világ Háború befejezése után is mit keresnek amerikai megszálló csapatok szinte minden harmadik európai országban?
Mikor szándékoznak visszatérni a lemészárolt őslakosoktól elrabolt országukba?
Milyen erkölcsi alapból ítélnek el, vagy akár megjegyzést tesznek bármely más ország -még ha ez esetben azt az országot Oroszországnak hívják- cselekedeteire, intézkedéseire, különösen akkor mikor az egész -ismétlem: az EGÉSZ- helyzet előidézői, provokálói maguk az amerikaiak?
Csak a hülye nem tudja, hogy a megalomán, pszichopata grúz elnök washingtoni ügyvédkedése idején került szolgalati viszonyba a CIA-val, hasonlóan az afgán amerikai bábhoz, helytartó Hamid Karzaihoz...És azt is illik tudni, hogy -részben- az eszelős cionista, globális szarkeverő George Soros pénzén főzték meg azt a "forradalmat" Grúziában melynek révén hatalomra került a satrapa Saakashvili, és ugyanígy, az ukrán Viktor Juscsenko hatalomra kerülése, a CIA fedőszervezeteként operáló Open Society Foundation (Nyitott Társadalom Alapítvány) hathatós közreműködésével vitték sikerre.
Megjegyzem, nincs miért sajnálnom Slobodan Milosevicset, aki egy ideje -remélem- elfoglalta az őt megillető helyet. De, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerbiai, Otporos (Ellenállás) szintén "narancs színű" szarkeverése mögött is ott volt a Soros-féle gang, pénzzel és tanácsadóival. Ami Tbilisziben és Kijevben sikerült, az nem jött össze Nándorfehérvárott.
Hogy kemény fejűek a rácok, ezt mind tudjuk...
Narancs-színű szarkeverésről eszembe jut szegény hazánk...ahol most, napok óta "euro-atlanti orientációnkból fakadó kötelezettség"-ről papol egy vidéki kis focista, volt miniszterelnök, aki mikró bolhaként ugrál a nagy rakás körül...fenyegetőzik, fogát vicsorítva...
Nevetséges, de nem ezért nem átlátszó.
Szóval: jó lenne ha az amerikai és egyéb megszálló csapatok gyorsan megkezdenék a kivonulást az összes általuk megszállt országból, addig is tartózkodjanak a más országok belügyeibe történő beavatkozástól és ha kérhetném, fizessék ki az összes törött üveget, takarítsanak maguk után rendesen ám, valamint vigyék magukkal rohadt narancsaikat.
A bűz kezd elviselhetetlenné válni!
.

Rózsa-Flores Eduardo: Nos, ha terrorizmus, akkor terrorizmus

.
Bombák robbannak békés isztambuli negyedekben, Indiában…
Háborús búnőkkel vádolják a külföldi érdekeket kiszolgáló (USA, „izrael”) lázadók ellen háborút vivő Szudáni elnököt (Darfur alatt óriási kőolaj lelőhelyek találhatók!)…hogy itt hol a terror?: a hágai nemzetközi törvényszék ezzel a döntésével erősíti a lázadókban –akik nem átállották mindenféle merényleteket is elkövetni a múltban- azt a nem téves képzetet, hogy a nemzetközi közösség mögöttük áll.
Az ICC, (International Criminal Court), azaz a nemzetközi törvényszéket az ENSZ BT határozata alapján állították fel, BT melynek állandó tagjai az USA, Oroszország és Kína is. Ennek a három országnak természetesen esze ágában sem volt ratifikálni a nemzetközi egyezményt és így kivonták magukat a nemzetközi jog (mára egyértelműen eufemizmus!) eme új eszközének a hatásköre alól. Nyilvánvaló, hogy ez kérdésessé teszi az egész ítélethozó -büntető intézményt, és annak legitimitását.
Miért szántam ekkora terjedelmet a bekezdésben az ICC-nek? Mert szimptomatikusnak tartom, ahogyan a New World Order korában kezelik általában a nemzetközi jogot, illetve, ahogyan ezt a „jogot” arra használják fel –innentől a jog megszűnik jognak lenni!-, hogy szűk vagy tágabb csoport érdekeket szolgáljon ki. Ugyanakkor, egyes intézkedésekkel, döntésekkel, a parciálitás látszatát (?) keltve gerjesztik azt, ami ellen elvileg harcolni kellene, amit ki kellene iktatni a nemzetközi és helyi politika eszköztárából: a Terrort.
Mert –és bármennyire visszatetsző és nekem különösen fájó kiírni- milyen alapon ítélkeznek majd a rác demens pszichiáter-költő párafenomén Radovan Karadzics ellen?, mikor a „nemzetközi jog” letéteményesei hasonló módszerekkel és eszközökkel élnek, határaikon belül (Kína Tibetben és kelet-Turkesztánban, az oroszok Csecsenföldön, stb.) és határaikon kívül (USA Afganisztánban, Irakban…)
Ennek az egész mai rövid bejegyzésemnek egy apropója van: a felháborodásom, és mert tiltakozni kívánok az ellen, hogy a magyar zászlót, seggnyaló kollaboráns politikusok áldatlan tevékenysége folytán -a szervilis ellenzék háthatós közreműködésével-, bemocskoljak, s minket, a magyarságot, bűnrészesévé tesznek atrocitások és gyilkosságokban, a terrorban, melyet nap mint nap két nemzet ellen (Irak, Afganisztán) követnek el illetve viseltetnek.

Mert a terror az terror függetlenül attól kik követik el a cselekményt és minek a nevében. Mert a kurd terroristák Isztambulban a "szabadság" és "függetlenség" nevében gyilkolnak, ahogyan az amerikaiak és más nyugati hatalmak katonai, a „demokrácia” és a „béke” jegyében teszik ugyanazt Irakban és Afganisztánban.

A hír:

The killing of 78 Afghan civilian by US occupation forces probed: More than half of those killed in the three recent U.S.-led airstrikes -- which occurred in a three-week span in three provinces in eastern and western Afghanistan -- were women and children, according to Afghan and Western officials. 78 have died in three separate incidents this month alone, officials say

http://www.informationclearinghouse.info/

Az elmúlt három hét folyamán Afganisztánt lerohanó, lassan a szovjet megszállást módszereiben megszégyenítő, „felszabadító” yenki hadak 78 asszonyt és gyermeket gyilkoltak meg "véletlenül". Persze nagy bátran jó magasan a levegőből!!
Előzetesen egy esküvői "terrorista eseményen" 50 embert gyilkoltak meg - szintén "véletlenül" és „tévedésből”.
Ha valaki azt hinné, hogy ezért bárkit felelősségre vonnának - téved. Szépen szőnyeg alá söpörnek mindent miközben a külvilág felé ezt úgy szokás lekommunikálni, hogy „invesztigálnak” azaz vizsgálatot folytatnak.

Felháborító, hogy a fenti tömeggyilkosságok lassan mindennapos eseménnyé válnak a világ teljes érdektelensége közepette.

Ezek a barbár gyilkosok merészelnek ugatni a rablógyilkosok, erőszákolók és más degeneráltak iráni "barbár" kivégzése ellen!!!
Hol van a kétszínű szenteskedésnek határa??

Azonnal ki kell vonni a maradék magyar honvédséget Afganisztánból. Nem vállalhatunk bűnrészességet ezekben a szörnyűségekben. Semmi közünk sem az amerikai, sem más hyper-hatalom mocskos játékához.

Itthon áradás van.
Szükség van minden katonára a gátaknál!

Rekonstrukció
a Kurtlar vadisi (Farkasok völgye) c. filmből

Az un. collateral damage (járulékos veszteség)
Csupán néhány esetről...
Irák
http://www.wtop.com/?nid=105&sid=1447688
http://edition.cnn.com/2006/WORLD/meast/06/30/iraq.main/index.html
Afganisztán
http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/asia/article4315724.ece
http://news.yahoo.com/s/ap/20080706/ap_on_re_as/afghan_violence
http://www.newser.com/story/32651.html
http://www.guardian.co.uk/uk/2008/jul/26/military.afghanistan1
http://www.wsws.org/articles/2007/jul2007/afgh-j10.shtml
http://www.guardian.co.uk/world/2004/may/20/iraq.rorymccarthy
http://index.hu/politika/kulhirek/359613

We do not kill civilians, we do not violate international law, and we are on the verge of victory in Vietnam!!
Mi nem gyilkolunk civileket, mi nem szegjük meg a nemzetközi jogot, és a győzelem előtt vagyunk Vietnamban!
My Lai, Vietnam, 1967

We do not kill civilians, we do not violate international law, and we are on the verge of "victory in Afghanistan and in Iraq"!!
Mi nem gyilkolunk civileket, mi nem szegjük meg a nemzetközi jogot, és a győzelem előtt vagyunk Afganisztánban és Irakban
Somewhere, Afghanistan, 2008

Köszönettel M. Éva néninek az indító gondolataiért!

Társ blog: http://www.thewe.cc/weplanet/asia/afghanistan/afghanistan.html

Fontos elemzés a török-kurd-iraki helyzetről.

Terrorista szervezet-e a marxista gyökerű Kurd Munkáspárt (PKK)?

Törökország álláspontja kibékíthetetlen Massoud Barzani a Kurd Regionális Kormány elnökének (a bagdadi -amerikai bábkormány- kormányzó tanács tagja közvetlenül az imperialista invázió után, majd volt feje) álláspontjával aki nem hajlandó terrorista szervezetnek nyilvánítani a PKK-t. Mi a helyzet a Török Hadsereg terrorista-ellenes intenzív hadműveleteinek tavalyi elindítása utan?
Turkey and Iraqi Kurds Agree to Disagree on PKK’s Terrorist Status

In an interview with Italian newspaper Il Tempo, Kurdistan Regional Government (KRG) President Massoud Barzani stated that “the PKK [Kurdistan Workers’ Party] is not a terrorist organization.” Barzani also added that “if the PKK rejects Turkey’s commitment to hold talks with it, the PKK can be then considered as terrorist” (Il Tempo, June 21).

Peyamner, the official media organ of Barzani’s political party (the Kurdistan Democratic Party—KDP), did not report on his statements, although the other main Iraqi Kurdish political party (the Patriotic Union of Kurdistan—PUK) did post a story containing the interview (PUKMedia, June 22). Naturally, Turkish media immediately picked up on Barzani’s statement (Hurriyet, June 23; Today’s Zaman, June 24; Milliyet, June 24).

This was not the first time that KRG President Barzani refused to characterize the PKK as a terrorist group. As recently as October 2007, Turkish newspapers reported on an interview Barzani gave to CNN in which he made almost identical statements, emphasizing that he did not see the PKK as a terrorist organization, but “if in order to solve the [Kurdish] problem Turkey proposed a peaceful path and the PKK rejected this, then I would agree that the PKK is a terrorist organization. At the moment, however, this is not the case” (Radikal, October 22, 2007).

Universally agreed upon definitions of “terrorist” remain elusive. Officials from Turkey’s Ministry of Foreign Affairs told Jamestown that in their view, a non-state actor challenging a state’s monopoly on the use of force is a terrorist organization (Author’s interview, May 21). The label of “terrorist group” also remains important for Ankara’s attempts to deny any legitimacy to the PKK and its stated goals of Kurdish autonomy and minority rights. Turkish officials use the terrorist label to rule out the possibility of any negotiations or discourse between Ankara and the PKK, since governments cannot be expected to negotiate with terrorists. Barzani’s view that the PKK should not be viewed as a terrorist organization because of its willingness to peacefully negotiate a solution with Ankara thus appears lost on Turkish officials, given their refusal to recognize much less negotiate with terrorists. Turkey’s willingness to meet with officials of groups such as Hamas and the Kosovo Liberation Army appears to contradict its stance on the PKK, however, or at least force Ankara to engage in a number of rhetorical gyrations to justify the apparent double standard.

For Iraqi Kurds, labeling the PKK a terrorist organization would be akin to Arab governments designating Hizbullah, Hamas or the PLO as terrorists. In the same way that Arab states such as Jordan harbor little affinity for Hizbullah, Hamas or the various groups that make up the PLO, the Kurdistan Regional Government tends to view the PKK negatively. Popular sympathy for the PKK’s “national liberation struggle,” however, discourages Iraqi Kurdish leaders from using the terrorist label or taking military action against the PKK. If the PKK were to begin challenging Iraqi Kurdish political parties for control of Iraqi Kurdistan, as it did briefly in the early 1990s, one could expect harsher rhetoric from the KRG and even a return to the fighting that occurred between Iraqi Kurds and the PKK in the 1990s.

The parallel for such a scenario might be King Hussein’s September 1970 military campaign against Palestinian groups in Jordan, when these groups progressed from raids on Israel to threatening to overthrow the Jordanian government. Even after the events of “Black September,” however, Jordan’s leaders would not label Palestinian groups terrorists. The Jordanian government did nonetheless manage, after 1970, to prevent Palestinian guerrillas from using Jordanian territory to launch attacks against Israel, which in turn put an end to punishing Israeli counterattacks on Jordanian territory. Should Iraqi Kurds wish to see an end to Turkish incursions into KRG territory, they will have to either contain the PKK better or mediate an end to the conflict between the PKK and Ankara.

For its part, the PKK has tried to shed its terrorist image and designation. The PKK claims to engage in a legitimate right of “armed struggle.” PKK leaders also insist that their goals do not involve carving a separate Kurdish state from eastern Turkey and that they are open to a negotiated peace to achieve “Kurdish rights and democracy.” Although the PKK targeted many civilians in the 1980s and 1990s, mostly “village guards” and their families—armed by Ankara to fight the PKK—as well as Turkish civil servants, PKK officials claim to have eschewed such a policy in recent years (Author’s interview, Qandil, April 2004). In contrast to groups such as Hamas, which glorify suicide bombings against civilian targets, the PKK today denies targeting civilians (BBC News, October 27, 2007). In January 2008 PKK military commander Bahoz Erdal (a.k.a. Fehman Hussein) unequivocally stated: “We are not fighting without cause, but are defending our national values, and we show sensitivity—especially when it comes to civilians. We have never harmed civilians intentionally, and we will not do so in the future” (elaph.com, January 31). The PKK thus claims that its attacks are limited to the armed forces of the Turkish state and national infrastructure such as power plants.

Their denials notwithstanding, possible PKK front groups have claimed responsibility for a number of recent bombings and civilian deaths in Turkey. Commander Erdal, for instance, recently warned tourists to avoid Turkey: “Turkey is not safe for tourists, and we advise them to stay away from it. Extremist Kurdish organizations like the Kurdistan Freedom Hawks (TAK) have targeted tourists in the past, and continue to threaten them in Turkey [today]. We cannot predict what will happen in the future...” (elaph.com, January 31). A very logical PKK strategy would include harming Turkey’s tourism industry and the income it generates. Other bombings such as the January 3 bomb blast in Diyarbakir—in which five people, including three children, were killed—lacked any claim of responsibility, but Ankara blamed the PKK. In any case, the PKK remains on not only Turkey’s list of terrorist organizations, but that of the United States and the European Union as well.

Officials in Ankara feel that Iraqi Kurds have not done nearly enough against the PKK and Barzani’s refusal to categorize the organization as “terrorist” only strengthens this view. His recent statements clearly do not endear Barzani to the Turkish establishment and public. At the same time, Turkish and Iraqi Kurdish relations have and will continue to weather such statements. Although Ankara tends to judge its friends and enemies according to their stance on issues like the PKK, Armenian genocide resolutions, and the Cyprus dispute, Turkey nonetheless maintains working relationships with many states in spite of disagreements over these questions. One exception to this tendency occurred in 1998, when Turkey moved thousands of troops to the Syrian border and threatened war if Syria continued to allow PKK leader Abdullah Ocalan sanctuary in Damascus and Lebanon. In this case, however, it was clear that Ocalan resided in Damascus with permission and assistance from Syria’s top leadership, which enjoys tight control of the entire country. Syria promptly expelled Ocalan, and Syrian-Turkish relations have steadily improved since then.

In the case of mountainous Iraqi Kurdistan, as long as Barzani’s KRG refrains from providing obvious assistance or sanctuary to the PKK, Iraqi Kurds and Ankara can continue to do business. While Iraqi Kurdish military action to expel the PKK from its mountain bases would do wonders for relations with Turkey, the hope of smoother ties with Ankara appears insufficient to convince KRG leaders to make such a risky and unpopular policy choice. Hence the current status quo of tense but otherwise profitable and acceptable relations between Ankara and the KRG seems likely to continue.

David Romano is an assistant professor of International Studies at Rhodes College.

A képek a Török Hadsereg Vezérkárának web-sitejaból valók
Hasznos linkek:
http://pkkterrorism.com/
http://pkk.ataturk.org/
http://en.wikipedia.org/wiki/Kurdistan_Workers_Party