Sürgős felhívás - Urgent Appeal

.

Felhívás a Hamasz Európai terrorszervezetek listájáról való törlésére

A 2009 júniusi európai parlamenti választások alkalmából egy sürgős felszólítást intézünk mind a 736 parlamenti szék jelöltjéhez.
Arra kérjük őket, hogy vonják vissza minden feltétel nélkül a Hamasz, és az összes palesztin felszabadító szervezetet az európai terrorszervezetek listájáról.
Felszólítjuk az Európai Uniót, hogy ismerje el a palesztin nép önrendelkezési jogát. Ez magában foglalja a Hamasz, mint jogos nemzeti felszabadító mozgalom elismerését.

http://www.recogniseresistance.net/

On the occasion of the June 2009 European elections, we are launching an urgent appeal to all candidates for the 736 seats in the European parliament.
We ask that they actively pursue the immediate and unconditional removal of Hamas and all other Palestinian liberation organizations from the European list of proscribed terrorist organizations. We further ask that they acknowledge the right of the Palestinian people to self-determination and, by so doing, recognise, Hamas as a legitimate voice for the Palestinian people's aspirations for national liberation.

Click on sign the petition

http://www.recogniseresistance.net/

Appeal remove Hamas from EU Terror list launched

In this commemoration of the Land Day, symbol of the Palestinian resistance, the call for the withdrawal of Hamas fom the European list of the terrorist organizations, launched on February 1st, 2009 in Brussels, received the support of 1 200 signatories. Among them, 275 personalities of the academic, literary, artistic and militant of the Palestinian cause fields. The signatories emanate from 22 of 27 countries of the European Union and from 40 countries outside the European Union, representing all the continents.

The call is sent to the candidates for the election of the European Parliament which will be held on June 7th, 2009. Very known personalities in the European arena, as Jose Saramago and Mairead Maguire, Nobel prize, Henri Alleg and his wife Gilberte, Francois Houtart, Tariq Ramadan, Gilad Atzmon, Yvonne Ridley, Domenico Losurdo, Giulietto Chiesa, Norman Finkelstein, James Petras, Christine Delphy, Dyab Abou Jahjah, Daniel Bensa"id, Tariq Ali, Virginia Tilley, Gretta Duisenberg have expressed their support to the initiative.

Till the European elections which are held on June 7th, 2009, the first goal of the www.recogniseresistance.net website is to go on collecting endorsements on a wide scale. It also allows the signatories to express their motivation and to consult articles dedicated to the Palestinian resistance.

The call will be officially communicated to the top candidates for the European elections at the beginning of May and their answers will be published on the website.
.

Vegytiszta haszonelvűség: a „mintha” miniszterelnök

– avagy 1848 végképp elbukott? –

Végképp. Élt 161 évet.

Egyik előző értekezésemben arról keseregtem, hogy mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melynek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti. No, persze azon is kesereghetnék, egyáltalán, hogy a rossebbe kerül ide az utódpárt, hogy kerülhet még mindig ide ez az utódpárt.

Meghalt a forradalom és szabadságharc, s bő másfél évszázaddal utána, úgy tűnik, most vele halnak csodálatos eszméi is, melyeket oly sok véráldozat és nagyszerű hazafi halálának árán vívott ki: a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága.

Olyan fontossággal bírt ezen jog iránt az igény, hogy a forradalom követelései között külön pontban tüntették fel. Ma pedig azt látjuk, hogy egy hazug és gonosz ember akarja előírni nekünk, hogy mit olvassunk, honnan informálódjunk, meg ilyesmi.

Ezek a kommunisták már csak ilyenek. Náluk nincsenek értékek, csak érdekek. Azokból is általában, csak és kizárólagos jelleggel, az önösek léteznek. Egyik, a közvagyon felelőtlen herdálásán kapott polgármesterüknél óriási vehemenciával háborodnak fel, hogy így az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, meg úgy az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, a másik pofánál meg mondjon le, de még pedig íziben, mer’ különben oda lehet az egyfős többség, mely úgy ahogy, még biztosítja a Degesz uram kutyaszaros világvárosa feletti uralmat. Mer’ hogy a végletekig elhülyített, ígéretekkel megvezetett, megtévesztett és félrevezetett butapesti nép már régen kihátrált mögülük, az hétszentség.

Te, kiskomám, nem vagy többé a hasznunkra, takarodj innen mellőlünk, mérgezed a levegőt! De ami talán még ennél is rosszabb, minket is magaddal ránthatsz a sárba! Köszönjük szépen, nem kérünk belőle, innentől kezdve nem a mi kutyánk kölyke vagy. Kotródj!

Hát valahogy így néz ki ez az egész, ez a szocialista protokoll által diktált ügymenet.

Nem régiben Szekszárdon a Léleképítő sorozat legutolsó előadásán a kitűnő Dörner György jelenlétét és gondolatait élvezhettem, csodálatos verselései közepette. Több más költemény mellett elszavalta a forradalom és szabadságharc, ahogy mifelénk mondani szokás, „lánglelkű” költőjének, Petőfi Sándornak „A kutyák dala” című versét. Nem lehet nem erre a versre gondolni, amikor nap mint nap szembesülnünk kell a szavakat kiforgató, valódi jelentésüket elferdítő, elhallgató, vagy elhallgattató sajtószajhák gyülevész hadának áldatlan tevékenységével.

A KUTYÁK DALA

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847. január

Úgy tűnik, ezúttal – már a sokadik alkalommal – a kenyéradó gazda végképp elvetette a sulykot. Mintha az 1848-as forradalom és szabadságharc meg sem történt volna. Mintha az elmúlt bő másfél évszázad meg sem történt volna. Mintha a 12 pont csupán az úttörők szervezési és működési szabályzatát jelentené, nem pedig egy nemzeti minimumként szolgáló, mindenki által elfogadott, nagyra becsült és tisztelt nemzeti, szellemi iránytűként működő útmutatásként, melyet minden, magára is valamit adó magyar ember, hazafi, a magáénak vall.


„Vegytiszta haszonelvűség”, írtam ennek a kis írásnak a címében. De talán vegytiszta gonoszságot is írhattam volna. Mert ez az. Az, hiszen tudatosan ártanak. A kenyéradó gazda szerepében tetszelgő hórihorgas ripacs, aki végig hazudta és pofátlankodta az elmúlt szűk hét esztendőt, csicskásai, a magukról olykor-olykor megfeledkező, ámbátor még titulusaikban is a „szolga” megnevezést viselő kijáróemberei, és természetesen kegyelmes jó uruk által odahelyheztetett, s a maradékért ácsingózó vérebei is, akik urukhoz és parancsolójukhoz hasonlóan, azonnal és szemrebbenés nélkül belerúgnak azokba, akikbe ott és éppen bele kell rúgni, mert a gazda úgy parancsolta. Ahogyan azt a versben is hallottuk, az asztalra lehulló konc maradéka, a „konyha szöglete” is gondtalan életet biztosít számukra.

Ezekkel az eszmékkel, nemzeti értékekkel különben is folyton csak a baj van. Mi az, hogy nem az ő érdekük a legelső?! Mi az, hogy a nemzet a legelső?! Mi az, hogy a Haza nem eladó?! Ugyan kérem, mit jönnek nekünk ilyen elvont marhaságokkal? A materializmus, az az igazi! Ami kézzel fogható, tapintható, mérhető. Pénzben, természetesen! Tessék csak visszaemlékezni! Az egyik lebukott bürgermeister is megmondta, micsoda képtelenség megvádolni őket hűtlen kezeléssel, hiszen az a vagyon az övék, a képviselőtestületé volt, hűtlen kezelést meg ugye csak a máséval lehet elkövetni.

Az, hogy esetleg a köz vagyona, amit a képviselőtestület csak kezelésre kapott, na, olyanról a jómadár még nem hallott. Dejszen csodálkozunk ezen? Ne csodálkozzunk! Maga a kenyéradógazda is elherdálta a közöst, a csőd és az összeomlás kiküszöbölésére felvett gigantikus hiteleket pedig két kézzel szórja szét Frutti helyett. Már ez is okozhat sokakban frusztráltságot. Hipp-hopp harmadával megugrik a „mi autónk” havi törlesztő részlete, mer’ hogy a bank (te nem, csak a bank!), egyoldalúan bármikor szerződést módosíthat, mi meg csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban.

De ez még hagyján. A magyar ember leleményes még mindig megoldotta, hogy újabb lukat csináljon a már eddig is telelyuggatott nadrágszíjára, amit már annyira összehúzott, hogy talán már dereka sincs, eddig is túlélte, eztán is túl fogja élni. Nem ez a baj. Persze baj, de nem ez az igazi baj. Mai politikailag korrekt (vagy talán inkorrekt?) korunkban bizonyos dolgokat már nem szabad, vagy nem lehet kimondani. Legalábbis a kenyéradó gazda, az asztalról lehulló maradékért ácsingózó sajtószajhái és szolgái, valamint vérebei szerint. Még ez is elmegy sok szódával, legalábbis darab ideig. Volt vagy ötven évünk, hogy megtanuljunk tűrni és hallgatni. De az orwelli gondolatrendőrséget már a pártállami szocializmus idején sem szíveltük. Igen hamar elsajátítottuk a sorok közötti olvasás képességét. Ha mást nem is, de a kimondott és leírt szó, a másfajta gondolat, a hivatalostól eltérő gondolkodás megjelenésének szabadságát magával hozta ez a sajátos hatalmi átrendeződés, mely két évtizeddel ezelőtt, nagyon úgy tűnik, hogy központilag és felülről, de legalábbis a nép feje fölött vezénylődött le. Magyarán, eddig legalább lehetett pofázni. Pénz nyista, lóvé nincs, de legalább pofázhattok. Azé’ ez is valami, nem igaz? – vigasztalódhattunk. Innentől mán ezt se?
Jön ez a hazug gonosz, és Orwell babérjaira tör. Miközben a rendőrségi fő hallja kendnek lediktálja, hogy mit csináljon (ő nyilván nem ért a szakmájához, ezek szerint azért ő lett a rendőrségi fő hallja kend), aközben a pórnépnek meg előírja, hogy mit olvasson, honnan informálódjon.

Ez azé’ gáz.

Most azon a kis szösszeneten, amely a sokak által (ma már tudjuk) tévesen istenített francia forradalom óta dívik, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása, meg ilyesmi, hanyag eleganciával lendüljünk túl, szinte azt mondanám, nincs is különösebb jelentősége. Egy diktátornál? Ne viccelődjünk, kérem tisztelettel. A sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága, az viszont más tészta. Nem azért mert alkotmányos és tőlünk elidegeníthetetlen alapjogaink egyikéről van szó. Nem. Hanem azért, mert a műminiszterelnöknek ez a fajta erőből való reakciója mutat rá talán a legjobban arra, miért is biggyesztem én oda folyton a „mű” szócskát a kormányfői titulus elé, valahányszor a kormányfői poszt, és a muskátliherélőn végzett hórihorgas ripacs neve együtt jelenik meg írásaimban. Azért teszem ezt, Istenben szeretett felebarátim, mert ez a hazug és gonosz ember csak egy „mintha” miniszterelnök. Olyan, mintha kormányfő lenne, de mégse. Az államférfi témakörét ebben az esetben, még csak érintőlegesen se érintsük, mert olyan messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.

Illetve, lehet, hogy most már ezzel a „mintha” megfogalmazással is gondok vannak. Mer’ ugye erre még lehetne aszondani, hogy hát így első ránézésre olyan, mintha kormányfő lenne. Olyan miniszterelnök félének néz ki. De már ezt se lehet rá mondani. Megyón legalább jól állt az Armani öltöny. No, de ez? Ráadásul ezzel a sajátos mozgáskoordinációval!

De talán ami ennél is lényegesebb, az a hiteltelenség és a bizalomvesztés.

E helyt is szeretném újra és újra mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy egy olyan, állítólag közjogi méltóság próbálja újra bevezetni a cenzúrát egy teljes jogú európai uniós tagállamban (ez ugye azt jelenti, hogy az illető ország demokratikus jogállam, különben nem lehetne a tagja az Európai Uniónak), aki a média nagy nyilvánossága előtt választási bűncselekményt követett el. Mindannyian hallhattuk az őszödi beszéd néven elhíresült önleleplezést. És a választási eredmények mégsem semmisek. Hogy is van ez? Még mindig demokrácia és jogállam vagyunk? Még mindig tagjai lehetünk az Európai Uniónak?

(Csak csendben és zárójelesen, ahogy szoktam. Ismét megkérdezném az Európai Unióra IGEN-nel voksoló honfitársaimat: erre tetszettek gondolni, ilyen lovat akartak, vagy szóljunk anyának?)

A műminiszterelnökhöz még csak annyit, spóroljuk a drága időt, nagy valószínűséggel sem a „közjogi”, sem pedig a „méltóság” kifejezés jelentésével nincs tisztában. Ha tisztában lenne, nem művelne olyan dolgokat, melyeket művel.

Tudom, hogy elcsépelt közhelynek számít ma már, de „a hír szent, a vélemény szabad!” És ez még akkor is így van, ha egyes pártállami csöcsökön nevelkedett nyikhaj fináncoligarcha diktátorocskáknak ez nem tetszik. És ez még akkor is így van, ha tőlünk keletebbre manapság nem a mosónők, hanem a tényfeltáró újságírók halnak korán. Azt persze nem tudhassuk, hogy a gondolatrendőrség felállítása közepette a zsarnok milyen parancsokat osztogat a titkosszolgálat tisztjeinek, mi legtöbbször már csak a megrázó eredménnyel járó utóhatásokat szenvedjük el, igaz, azokat általában hatványozottan.

Most persze el lehet polemizálni azon, mire is megy ki ez az egész. Arra, hogy 2010-ben elmaradjanak a választások, vagy arra, hogy eltereljék a fejünk fölött lebegő államcsőd rémképéről a figyelmet. Vagy talán van egy harmadik változat is. Az is elképzelhető – legalábbis ebben az országban könnyedén –, hogy a már fent idézett költőóriás versbéli cimbalmosához hasonlatosan, országos szinten munkálkodnak már most azon, hogy ne legyen gond a választási eredményekkel. Nem, nem arra gondolok, hogy megnyerjék, az még talán az egyre zsugorodó törzsszavazóknak is erőst feltűnne, hanem arra, hogy az ellentábornak semmiképpen se lehessen meg a kétharmados többsége. Tudják, olyan ez, mint otthon a biztosíték. Az gondoskodik arról, hogy a helyi hálózat bírja a terhelést. Ha jó a tervezés, nem következik be a baj.

Védik a védhetetlent. Magyarázzák a magyarázhatatlant. Magukat állítólag újságírónak nevező… és itt most gondban vagyok a megfogalmazással. Hirtelen nem is tudom mi a jó szó. Haladjak netán Gusztos Péter nyomdokain, vagy használjam inkább az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallhatók köreiben elterjedt, kissé egyszerűsítő, ám mindenki számára közérthető „fehérjehalmaz” kifejezést? Komolyan mondom, gondban vagyok. A szervilizmus, a szolgalelkűség ilyetén mértékével szembesülve, melyet az ATV klasszikusai „drágabolgárúr”-ral az élen felvonultatnak, a témakör megfelelően tárgyszerű érzékeltetése céljából, korrepetálás céljából talán még Petőfit is visszaültetné az iskolapadba.

De nem. Petőfi nem szorul korrepetálásra. Inkább talán mi szorulunk arra. A mi Sándorunk, a drága jó Petrovics, becsusszant valamit a mi tarisznyánkba is útravaló gyanánt.

A FARKASOK DALA

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

1848 végképp elbukott?

Semmiképp! Vedd fel a zászlót és vidd tovább!

(De most már előtte azért végy fel golyóálló mellényt, hogy túléld mindezt!)

Készüljetek!

Isten áldja Magyarországot!

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

www.johafigyelunk.hu
.

Az amcsik eladnak bennünket az oroszoknak!!

.

Terjesszétek a következő cikket, legalul összefoglaló magyarul!

Russia Can Be Part of the Answer on Iran

(Eredeti itt - wall street journal)

By CHARLES SCHUMER
June 3, 2008; Page A19

Last month, Iranian President Mahmoud Ahmadinejad announced that Iran was installing an additional 6,000 centrifuges at Iran's main nuclear enrichment complex. The Bush administration in turn needs to use every diplomatic tool in its arsenal to halt Tehran's development of nuclear weapons.

While the military option can never be taken off the table, most experts admit it would be unlikely to succeed. Because Iran has dispersed its nuclear facilities and buried some deep underground, an air strike will at best slow down, without preventing, its eventual creation of nuclear weapons. A military occupation might do so, but there are less costly solutions available.

Those solutions begin with understanding the fundamental instability of Iran's theocratic dictatorship. Iran is not a homogenous country. It is home to several major and traditionally competitive ethnic groups – Persians, Azeris, Kurds and Arabs. The predominant Iranian culture is mild and secular, not prone to religious fanaticism. Iranians have a great affinity for Western goods and ideas. Satellite TV is illegal in Iran, but there are an estimated five million satellite dishes in Iranian households. The most popular television station is not Al Jazeera nor even CNN, but MTV.

Most importantly, Iran is considerably younger, more educated and more middle class than its neighbors. More than two-thirds of the population is under 30, and the literacy rate is 79%. Women make up half of all incoming university students. Iran's average income far exceeds its neighbors. The growing middle class treasures economic success above political or religious rights, and they measure the success of the current regime on an economic scale.

This dynamic creates an opportunity. Economic sanctions could cause the Iranian government to negotiate seriously with us, and might, over time, topple the theocracy. In fact, the mildest of economic sanctions – a boycott of Iranian banks by U.S. and European central banks – has already produced an economic slowdown, and unrest among Iranians.

Stronger economic sanctions could produce more effective results. To work, these sanctions would require the cooperation of the U.S., Britain, France, Germany, Russia and China. The U.S. and Britain have always backed tougher action; Germany and France are also now on board. The Chinese may go along if everyone else will. That leaves Russia and its prime minister, Vladimir Putin. Thus far, it is Russia that has blocked more effective economic sanctions.

There are three reasons. First, Russia has a longstanding, close relationship with Iran and regards itself as Iran's protector. Second, the Russian economy benefits from its relationship with Iran by several billion dollars a year. Third and most important is leverage. Mr. Putin is an old-fashioned nationalist who seeks to regain the power and greatness Russia had before the fall of the Soviet Union. Russia's relationship with Iran is a key point of leverage over the West that he will not relinquish easily.

To bring Putin's Russia on board we must make it an offer it cannot refuse. The offer has three parts.

First, we must treat Russia as an equal partner when it comes to policy in the Caspian Sea region, recognizing Russia's traditional role in the region. Second, we must offer to make Russia whole if it joins in our Iranian boycott and forgoes trade revenues with Iran. That will cost the U.S. roughly $2 billion to $3 billion a year, about what we spend in Iraq each week. Third, we should tell Mr. Putin we will cease building the ineffective antinuclear missile defense sites in Eastern Europe in return for him joining the boycott.

Two years ago, under NATO auspices, Poland, the Czech Republic and Romania agreed to build an antimissile defense site to thwart the threat of a nuclear missile attack by Iran. The threat is hypothetical and remote, and the Bush administration's emphasis on pursuing the antimissile system, without Russia's cooperation, still baffles many national security experts.

It also drives Mr. Putin to apoplexy. The antimissile system strengthens the relationship between Eastern Europe and NATO, with real troops and equipment on the ground. It mocks Mr. Putin's dream of eventually restoring Russian hegemony over Eastern Europe.

Dismantling the antimissile site, economic incentives and creation of a diplomatic partnership in the region – in exchange for joining an economic boycott of Iran – is an offer Mr. Putin would find hard to refuse. It is our best hope to avoid a nuclear Iran, because a successful economic boycott would certainly force the Iranian regime to heed Western demands more than anything attempted so far.

Mr. Schumer is a Democratic senator from New York.

Tartalom:
Fenti cikk lényegében arról szól, hogy az USA gazdaságilag bojkott alá akarja vetni Iránt. Ehhez már Anglia hozzájárult, Németország és Franciaország hajlik rá, Kína elképzelhető, már csak Oroszországot kéne meggyőzni. A legnagyobb probléma, hogy Oroszország gazdaságilag eléggé kötődik Iránhoz, ezért elég nagy kereskedelmi kiesés lenne számára egy bojkott. Egy amerikai szenátor szerint (nevezzük csak szarházinak), ezt USA kompenzálhatná anyagilag is, és azzal, hogy Kelet Európát újra orosz fennhatóság alá helyeznék, leszerelnék a NATO radarokat, rakétaelhárító bázisokat stb. Putyin ezt valószínűleg nem tudná visszautasítani, hisz amúgy is ezen munkálkodik: a hajdani szovjet hegemóniát szeretné visszaállítani miközben a NATO Kelet európai térnyerése, rettenetesen piszkálja is a csőrét.

Saját kommentár: úgy tűnik, hogy a NATO dokumentumokon szereplő magyar (és többi Kelet európai) aláírás csak dísz, komolyan nem kell venni, mert adnak, vesznek minket, mint a Monopolyban.
Arra sohasem számíthatunk, hogy a konfrontálódó nagy nemzetek a kis nemzetek érdekeit figyelembe veszik. Egy percig sem szabad viszont úgy gondolnunk, hogy ha az USA a kelet európai kártyát elcseréli egy Iránira, akkor mi feltétlenül rosszabbul járunk.
Véleményem szerint, egész Kelet Európának ki kéne lépnie az EU-ból és a NATO-bol, és megalakítani egy saját gazdasági közösséget. A Nyugat mindig is mostohagyermekeként és fejősteheneként fog minket kezelni. Egyelőre nem veszik észre, hogy Kelet Európa nélkül elég hamar romba dőlne az egész EU...

Legjobb lenne függetlennek lenni, de ahhoz túl középen van az országunk, és túl jó a földünk...

De, ki tudja, végül is az egész hit és akarat kérdése csupán...
.

Te jó ég, egy újabb bolha köhög

.
Németh: Oroszország vonuljon ki!
Be kell hívatni Szavolszkijt és kilépni a Déli Áramlatból

Páratlan európai egység jött létre Grúzia ügyében – jelentette ki Németh Zsolt, a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke budapesti sajtótájékoztatóján, ahol Göncz Kinga részéről – a külügyminiszter ez irányú ígéretét idézve – határozott fellépést szorgalmazott a magyar belügyekbe beavatkozó Igor Szavolszkij orosz nagykövet ellen.

Ez már viccnek is rossz Németh elvtárs!! Csoda hogy nem fulladt még bele a nagy köhögésbe. Maga tényleg elhiszi hogy ezen ugatások bármire vezetnek saját maga nevetségessé tételén felül? Hogy a PATKÁNY lányával is összeszűri a levet miközben köhög megnyugtató! Megnyugtató mert nagyon szeretem Likudfideszesektől első kézből hallani szadeszes összefűzéseiket-összeborulásaikat. Talán lesz elég ember aki rájön becsapósdis játékaikra 2010-re, ha eleget köhögnek szadeszes körökben.

Nyilván még senki nem világosította fel hogy a "nyugati" Nabucco áramszolgáltatás NEM LÉTEZIK tisztelt Németh elvtárs. Erősen kétséges hogy 4-5 év múlva létrejön-e, egyenlőre viszont garantáltan NINCS. Miután "szakértő" lévén ennyit sem tud és nyilván szadesz-ficerés propaganda brosúrákon kívül mást nem olvas, engedje meg hogy legalább két tényről felvilágosítsam.

1.)Ha kilépnek az orosz áramkörből, hoppon maradnak miután SEMMI energia forrásunk nincs mióta kiárusították a makói gázmezőt a kanadaiaknak szép szadeszes együttértésben!!

2.) Ne röhögtesse ki magát a "pártatlan európai egységgel". Nyilván nem vette észre hogy a teljesen hitelét vesztett, kirúgás előtt álló Gordon Brownon kívül EGYETLEN EU ország sem tesz mást mint halkan morog és egyezkedik az orosszal!!! Nyugaton még létezik az a realizmus ismeret amit önök fideszesek régen kidobtak az ablakon.



A fidesz nem-nagyon-titkos fegyvere, amelytől Moszkvában nyilvánvalóan mindenki be lehet sz...va

Sem nyugati "haverjai" sem Moszkva nem fog köszönetet mondani bolha köhögéséért. Elképzelhető viszont hogy hazánkat ismételten megleckéztetik és a nép fagyoskodhat a tél folyamán. Tisztában vagyok avval hogy ez utóbbi egyáltalán nem érdekli a fideszes maffiát, de talán-talán szavazóikat igen??

M. Éva

Európa lelkiismerete
Stier Gábor
2008. szeptember 2.

Hogyan büntessük meg Oroszországot? – tette fel a kérdést komolyan a rendkívüli uniós csúcs összehívásakor Európa. E harcias felvetés aztán szép csendesen odáig simult, hogy az európai elit azon kezdett el gondolkozni, miként is lehetne legalább a büntetés látszatát megőrizni. A külpolitikai kérdésekben megosztott Európa tehát ismét csak arra volt képes, hogy kissé megnyugtassa a lelkiismeretét, s úgy tegyen, mintha potenciális hatalmi pólus lenne.

Istennek hála hogy még a Strabag nemzetben is van tisztán látó újságíró aki megerősíti előbbi szöszzenésemet!

Metz Éva (AU)
.

Hol vannak a katonák, avagy hogyan támogatják a magyar politikusok a nemzetközi nagytőke további gyarapodását!

.

A háború üzlet!

Most már nem csak pénzel, hanem vérrel is segítik képviselőink Soros, Rothschild és a többi milliárdos további gazdagodását. Miért a mi pénzünkből támogatjuk az afrikai országokat, mit is keresünk Afganisztánban?

Pedig a képlet igen egyszerű! A multinacionális korporációk tulajdonosai megunva (és titkon félve tőle) a lisszaboni szerződés körülötti „demokratikus szarakodást” újabb extraprofithoz akarnak jutni sürgősen. Az afrikai éhezést kihasználva (és az unió felé áramló fekete bevándorlók okozta sokkhatást) ismét nagy üzletet remélnek. Ahány eladhatatlan ócska gép, génmanipulált vetőmag ezertonnaszám raktáron álló mérgező vegyszer és műtrágya most mind a fekete kontinensen fog landolni némi fegyver biznisz kíséretében. Garancia rá a korrupt afrikai vezetők, ők majd átveszik. Az uniós kassza persze kifizeti.
Így az unió állampolgáraival fizettetik meg, velünk magyarokkal is, azt a dacolást, amit a valóban demokratikusan gondolkodó országok polgárainak nem voksa jelentett. Szegény Szentatya szíve minden igazával elhitte e segítőnek mutatkozó kéz gesztusát, holott arról van szó, ismét gyorsan nagyot akarnak markolni az éceszgéberek a közösből.

Ugyanez a helyzet Afganisztánban is, ahol szinte naponta hal meg európai katona, mint a közelmúltban a mi két tűzszerészünk.
Mert mit keres ott honvédségünk? Miért adjunk fiaink vérét? Nem tanultunk a múltból? Vagy egyesek azt hiszik Orel közelebb volt? Mert Kabulból nem érnek ide és itt nem robbanhatnak bombát a fanatikusok? Mert miért is küzdünk ott?

Valószínűsíthető, hogy nem az ellopott trianoni határok visszaszerzéséért harcolnak, hanem inkább az ott található ásványi anyagokért valamint az Egyesült Államok így közvetve Izrael geopolitikai, stratégiai érdekeiért, Oroszország zsarolásáért. Ezekkel a mocskos célokkal, ismét egymás között összekacsintva, benne van az összes jelenlegi parlamenti párt honi és EP képviselője.

A Fidesz politikusait kritika nélkül támogató magyar testvéreim: hol van a vakságotok határa?

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info

Mert Kabulból nem érnek ide és itt nem robbanhatnak bombát a fanatikusok?

Megjegyzéseim:
Ki kit szállt meg?
Drága Cságoly Péterfia Béla: miért kellett belerondítani a jegyzetbe?
Maga nem "robbantgatná", ha kinyírták családját, szétdúlták az országát, idegen eszmék és szokásokat erőszakkal honosítanak meg hazájában?
Egyébbként emlékeztettem: egyetlen afgán "fanatikus" nem "robbantgatot" eddig semmit, nemhogy Magyarországon, de Európában sem.
Rossz a szó használata mindenesetre. Vagy a szó helye, a "fanatikusok", a szövegben.
Fanatikus fundamentálisták a tőke urai a számomra, és azok akik az un. demokrácia, nyugati értékrend és más, hasonló, maszlagok nevében mészárolnak és rombolnak szerte a világban.
A többi stimmel.

A lengyel elnök nem írja alá a lisszaboni szerződést

Lech Kaczynski szerint értelmetlen a törvény ratifikálása
Népszava Online

Nem írja alá Lech Kaczynski lengyel elnök az Európai unió lisszaboni szerződését kihirdető lengyel törvényt - derült ki az államfővel készült, hétfőn megjelent lapinterjúból.

"Így már értelmetlen" - felelte Kaczynski a Dziennik című napilap újságírójának arra a kérdésre, aláírja-e az uniós reformszerződést kihirdető törvényt, amelyet a lengyel parlament mindkét háza elfogadott. A lisszaboni szerződés lengyelországi ratifikációja az államfői aktussal lenne teljes.
MTI
Nemzeti Hírháló

SZU2? – avagy Isten nem bottal ver!

Jól csinálták! Mi több, ők csinálták a legjobban!
Gondoljanak bele! Felmarkolták a rengeteg lóvét, kikupálódtak belőle, most pedig veszik a kalapjukat és angolosan – de talán korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk – íresen távoznak. Ezek az írek tudnak valamit, amit mi nem.
Élni! És életben maradni!

Egy biztos, történelmi pillanat, de legalábbis mindenképpen a kalendáriumok lapjaira kívánkozó esemény lesz az a nap, amikor Írországot, az eddigi mintaállamot kipenderítik a Nagyságos és Fényességes Európai Porta égisze alól, azaz magyarán mondva kirúgják majd az Európai Unióból úgy, hogy a lábuk sem éri a földet.
Gondoljanak csak bele! Másnap reggel arra ébrednek majd az írek, hogy nem kell többé sarcot fizetni a brüsszeli bürokrata vízfej dőzsöléséhez. Azonmód vége szakad a versenyt megalázó módon megszüntető és megsemmisítő különböző korlátozásokat felvonultató kvóták és szabályozók sokaságának. E naptól a világ többi részével, azaz harmadik féllel bárhol bármennyit kereskedhetnek, nem pofáznak bele többet Brüsszelből. Megszűnnek a megkötöttségek.
Az írek ezzel a bátor húzásukkal, nevezetesen, hogy sok más országgal ellentétben, komolyan vették a demokráciát és megkérdezték a népet is arról, ami alapvetően befolyásolja a nemzetük életét, még Svájcon és Norvégián is túltesznek. A skandinávoknál, ha jól emlékszem kétszer is nekifutottak, ám a bölcs nép köszönte szépen, nem kért a Nagyságos és Fényességes Európai Porta „áldásaiból”. A „közös lónak turós a háta” típusú közös valutáról már nem is beszélve. A svájciak is inkább a kerítésen kívülről szemlélték a dolgokat.
Pedig hányszor, de hányszor győzködte a központi propaganda pénzt és fáradságot nem kímélve az öreg kontinens lakóit, hogy ez bizony a demokrácia ne tovább-ja, maga a megtestesült álom. Érdemes hajtani, mit hajtani, kepectetni a klubba való felvételért. A tagság ebben az elit klubban igazi megtiszteltetés. Darab ideig még minket is ezzel a marhasággal ámítottak. Emlékeznek még arra a hosszú időszakra, amikor az EU ügyeletes fő hallja kendjei szerint mindig éppen öt esztendőre voltunk az uniós tagságtól? Az írek valahogy nem voltak vevők erre „az unió jót tesz veletek akkor is, ha beledöglötök” című, lehet népszavazni kiscsávó, de ha nem úgy döntesz, ahogy mi szeretnénk, fel is út, le is út típusú, a demokráciát meglehetősen sajátosan értelmező szemléletmódra!

Micsoda fennkölt megnyilvánulása a demokráciának a gyakorlatban, nem igaz?
Nem tehetek róla, de megint csak a kamerába fesztelen könnyedséggel belenyilatkozó ír csaj, az ottani utca embere jut az eszembe. Mindenféle felesleges sallang, hezitálás vagy porhintés nélkül mondta bele a frankót a nézők képébe, a mienkbe, tesze-tosza, végletekig etethető és hülyíthető magyarok képébe is. Aszonta a kamerába az ír csaj, látszik mennyire demokratikus a Lisszaboni Szerződés, sehol sem kérdezték meg róla az embereket!
Most meg kiderül, hogy ahol merik venni maguknak a bátorságot és megkérdik az embereket, azok rögtön persona non grata-vá, vagyis nemkívánatos személyekké válnak a Nagyságos és Fényességes Európai Portán. És ez az, ami önmagáért beszél, és ez az, ami jelzésértékű.
És most úgy néz ki, hogy a cseheket is a szőnyeg szélére állítják. Mer’ hogy ők is szavazásra bocsátanák a dolgot, és ott sem biztos a tutti végeredmény. Sőt! Hogy tetézzék a bajt, még az alkotmánybíróságuk is sertepertél a szavazás körül.
Kicsit olyan ez, mint valamiféle Szovjetunió 2. De csak egy kicsit olyan. Majdnem azt írtam, hogy ugyanolyan antidemokratikus, mint a nagynevű előd, de ez nem igaz, mert ez az új, ez az Európai Unió, amire állítólag oly büszkéknek kellene lennünk, bizonyos tekintetben sokkal, de sokkal rosszabb, mint az eredeti volt. Azért, mert az a fajta gazdasági és szellemi elnyomorodás, amit a pártállami diktatúra kizárólag fegyverekkel és önkényuralmi eszközökkel volt képes prezentálni, az itt némiképp módosult, sajnos még rosszabb irányba. A tankok helyett immáron a bankok dirigálnak. Ez annyiban rosszabb, mint a – fogalmazzunk így – nyílt sisakkal játszó diktatórikus erőszak volt, hogy itt a népeket, nemzeteket elnyomó ellenfél sokszor láthatatlan marad, arctalan pénzviszonyok, valamint a „jogi személy” teljesen életszerűtlen mesterséges képződménye mögé rejtőzve bújik el, ezáltal rettenetesen nehéz harcolni ellenük.
Az erővonalak és a törekvések eddig is teljesen világosak voltak, az ír NEM csak minden eddiginél jobban ráirányította a figyelmet és a reflektorfényt Mammon antidemokratikus világára. Ebben a világban az ember helyett a pénz áll az első helyen!

Ha valaki vette magának a fáradságot és beleolvasott a Lisszaboni Szerződés nevű dokumentumba, annak a számára kiderülhetett, hogy a nemzetállamot, mint olyant, jogilag egész egyszerűen megszüntetnék, ha tetszik, felülírnák, a különböző népeknek, nemzeteknek pedig az egyen fazonra uniformizált konzumidióta barom szerepét szánnák, aki semmi másra nem jó, minthogy engedelmesen fogyasszon és befizesse a tőle a legkülönfélébb jogcímen beszedésre kerülő sarcot. Mindezért cserébe megkapja a McDonnald’s-féle szabványosított egyen biztonságot. Legalábbis elvileg. Ahogyan a Mekinél is elvileg ugyanolyan hamburgert kap a fogyasztó, ha a világ bármely pontján is megy be a fenti lánc valamelyik gyorsétkezdéjében, úgy az Európai Unió polgára is – ha akarja, ha nem – ki van téve a jogszabályokban biztosított mértékben görbülő uborkának, vagy például a szabványban rögzített szakítószilárdságú, valamint azonos íz- és illatanyag-tartalommal bíró óvszernek. Ez ám a szép új világ, nem igaz? És akkor jönnek ezek a renitens írek és egy laza csuklómozdulattal porig rombolnak mindent. Oda a gyönyörű álom.
Ez az új SZU, nem állhatja a demokráciát. Csak a profitot isteníti. Ebből aztán számos konfliktushelyzet adódik. Ilyen volt ez a legutóbbi az írekkel is.
A demokrácia pénzbe kerül! Sok pénzbe! Többe, mint amennyit előre kikalkuláltak íróasztalaik mellett légkondicionált irodáikban a brüsszeli seggfejek.
Ilyen van? Ilyen van!
Bele se merek gondolni, mi lesz itt, ha elszabadul a pokol. És nagyon könnyen elszabadulhat.
Először azzal jöttek, hogy majd az Unió lesz a világ első számú térsége. Nem lett. Jó, ez még elmegy sok szódával, ezt a fajta nagyotmondásra épülő kommunikációs technikát Háry János óta már ismerjük.
De a Nagyságos és Fényességes Európai Porta az élelmiszer- és az üzemanyagáraknál előállt helyzettel sem tud mit kezdeni. Teljes becsődölés. Vagy mondjunk inkább pánikot?
Az uniónak nincs „B” terve egy ír nem esetére. Emlékeztet a NASA-ra az Armageddon című filmben. Ott szegény Bruce Willis akadt ki, mint a sezlonyrugó, mert a NASA-nak nem volt „B” terve. Aszitte hülyéskednek vele. Embert küldtek a Holdra, meg minden. ’Oszt mégse vót nekik „B” tervük. Mondjuk nem is élte túl a sztorit, a mozi végére megkrepált. A korrektség kedvéért tegyük hozzá, ott is a civilek mentették meg a seggünket.
Az írek még tök jól is kijöhetnek az egészből, és nem kell hozzá különösebb jóstehetség, ki is fognak jönni. Úgy kijönnek, mintha bent se lettek vóna.
A híradásokban arról is beszámoltak, hogy nemcsak az euroszkeptikusok voltak a NEM mellett, de az ír üzleti szféra is a protest szavazásra buzdította alakosságot. Ezek után már nem is csodálkoztam azon, amikor a legfrissebb tudósításokban arról számoltak be, hogy a lakosság túlnyomó része egyáltalán nem bánná, ha megszűnne Írország uniós tagsága. A magam részéről azon sem csodálkoznék, ha ez egyfajta lavinát indítana el és más országok is követnék példájukat. Megfelelő kommunikációval nagyon könnyen beverhető az utolsó szög ennek a velejéig korrupt, haszonleső és antidemokratikus, a pénz talaján álló érdektömörülésnek a koporsójába, amit ma még úgy hívnak, hogy Európai Unió.
Gondolom nem nagyon tudnának mit kezdeni Brüsszelben az olyan szalagcímekkel, mint például: „Véget ért az évtizedes kvóta-terorizmus!”, „Újra szabad a verseny, korlátozások nélkül!”, vagy „Éljen Írország, éljen a demokrácia!”
Az ősz végére kiderül, milyen bejegyzések kerülnek majd a kalendáriumokba és a történelemkönyvek lapjaira. Addig is vigyázó szemünket vessük Dublinra, emberségből és demokráciából vegyünk példát ír barátainkról.
Isten áldja Írországot és Magyarországot!

A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ

Európa

és, aki belekerül....

Kép mára

Nem! a Lisszaboni EU-s "alkotmányra"

Ír NEM! Gyönyörű ez a péntek 13!

Viva EIRE! Éljen Írország!

Írorszag, az egyetlen EU-s ország ahol a népre bízták a döntést, mi legyen a sorsa az un. "európai alkotmány"-nak, és az ír nép, a szabad ír nemzet, szabad akaratából NEMET mondott az Egybesült Európai Köztársaságok Szövetségének!

Az ír referendum hivatalos eredménye szerint az írek többsége nemmel szavazott, vagyis elutasította a lisszaboni szerződést.

Írországban megbukott az unió reformszerződése -így a címe a csonka-pocsolya (magyarországi ) híradásoknak. Röhögnöm kell: nem Írországban megbukott, hanem ez az "európa" bukott meg, az egyetlen országban ahol népszavazásra bocsátották a tervezett alaptörvényt! És a következmények beláthatatlanok, mert így -az előzetes megállapodások értelmében- nem lehet bevezetni, az "európai alkotmányt" sehol.
Köszönjük Írország! Köszönjük a szabadságot!
Most rajtunk a sor!