A következő címkéjű bejegyzések mutatása: európa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: európa. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. március 6., péntek

Kelet-Európa a robbanás szélén áll

.
A Magyarok Szövetsége nemzetközi hírfigyelő szolgálata a következő elemzésre hívja fel mindenki figyelmét...

Kelet-Európa a robbanás szélén áll, és ha robban, akkor az EU nagy részét viszi magával. A helyzet válságos, de nincs rá könnyű megoldás. Az IMF-nek nincs elég forrása ahhoz, hogy ekkora méretű mentőövet tudjon dobni, és a recesszió gyorsabban terjed, mint a mentőcsomagok megszervezéséhez szükséges idő. Pénzügyminiszterek és jegybank elnökök rohangálnak körbe, hogy az egyik tüzet a másik után oltsák el. Csak idő kérdése, hogy az események utolérjék őket. Ha bármelyik országot engedik alámerülni (államcsőd) az egész földrész dominók módjára omolhat össze. Ez viszont a politikai elrendezés drámai változását hozhatja magával. A fasizmus újraéledése már nem nevezhető lehetetlennek.

Az UK Telegraph gazdasági rovatvezetője, Edmund Conway a következők szerint összegezi a helyzetet. "Az országok egy második hulláma fog a gazdasági válság áldozatává válni, várva a kisegítést az Nemzetközi Pénzügyi Alaptól (IMF) - figyelmeztetett az IMF vezetője a Rómában tartott G7 csúcstalálkozón. Egyes országok gazdaságát a bankszektor mérete, és az általuk felvállalt financiális kötelességek gúzsba kötnek, ami felveti annak lehetőségét, hogy fizetési mérleghiányuk és gyengülő valutájuk áldozatává válhatnak, pontosan úgy, ahogy ez Izlandban történt, mielőtt az IMF segítséget megkapták volna a múlt év folyamán.

A külföldi tőke riasztó mértékben menekül, néhány hónap alatt majdnem a kétharmada. A defláció lenyomja a vagyontárgyak értékét, növeli a munkanélküliséget és a pénzintézetek tartozásait megnöveli. A helyzet mindenütt ilyen. A gazdaságok kiürülnek és tőkeszegénnyé válnak. Ukrajna az államcsőd szélén billeg. Lengyelország, Lettország, Litvánia és Magyarország alacsonyszintű depresszióba süllyedt. Azok az országok jártak a legrosszabbul, amelyek követték Washington gazdasági utasításait. Ezek arra játszottak, hogy az adósággal hajtott növekedés és az exportnövelés fog a jóléthez vezetni. Ez az álom elszállt. Ezek az országok nem fejlesztették ki fogyasztói piacaikat, tehát alig van kereslet. Tőkehiány van, és a vállalkozások arra vannak kényszerítve, hogy spóroljanak a csődhelyzet elkerülése végett. Egész Kelet-Európa marginálisan működik. További tőkére van szükségük, hogy értékvesztésüket pótolni tudják. Életmentésre van szükségük az IMF-tól, vagy a gazdasági visszaesésük folytatódni fog.

Az UK Telegraph gazdasági oknyomozója, Ambrose Evans-Pritchard Kelet-Európáról írt egy cikksorozatot. A következő cím alatt: "Ha nem mentik meg Kelet-Európát, az egész Világot magával rántja" a következőket írta: "Az osztrák pénzügyminiszter Josef Pröll a múlt héten rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy összehozzon egy 150 milliárd Eurós segítséget a volt szovjet blokk országai részére. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az osztrák bankok ezeknek az országoknak 230 milliárd Eurót kölcsönöztek, ami megfelel az osztrák éves GDP 70 százalékának. Ha a tartozás 10 százalékát nem tudják megadni, akkor az osztrák financiális szektor összeomlását eredményezheti", állítja a bécsi Der Standard. Sajnálatos módon ez fog bekövetkezni.

Az Európai Építési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerint a bedőlő adósságok meg fogják haladni a 10 %-ot, és elérhetik a 20 %-ot is.

Stephen Jen, a Morgan Stanley valutaosztály vezetője szerint, Kelet-Európa 1.700 milliárd $ kölcsönt vett fel, legnagyobb részt rövid lejáratra. Ebből ebben az évben 400 milliárdot vissza kell fizetni, vagy át kell ütemezni. Ez az összeg megfelel az adósok GDP-je egy harmadának. Sok szerencsét hozzá, ugyanis a hitelezői ablakot bezárták.

A keleti tömb adósságainak hitelezői nyugat-európaiak, elsősorban osztrák, svéd, görög, olasz és belga bankok. Ehhez még hozzá jön, hogy a feltörekvő piacoknak nyújtott 4.900 milliárd dolláros portfoliónak egy elképesztő 74 százalékát is Európa állja. Ez az összeg ötször nagyobb, mint az amerikai és japán bankok követelései. Ráadásul az IMF adatai szerint a kihelyezett tőke 50 százalékát maguk is kölcsönzik.

Egy gazdasági krízis gyorsan politikai krízissé válhat. A kelet-európai fővárosokban zavargások törtek ki. Mr. Geithner jól tenné, ha jobban odafigyelne. A politikai felfordulás lehetősége egyre nő. A társadalmi elégedetlenség pillanatok alatt kikerülhet az utcára. A kormányoknak gyorsan és határozottan kell lépni. Ezeknek az országoknak keményvalutára van szükségük és garancia a támogatásukra. Ha nem kapnak segítséget, a parázsló társadalmi felháborodás sokkal veszélyesebb dologgá válhat.

Az UK Telegraph gazdasági oknyomozója, Ambrose Evans-Pritchard: Az IMF szerint, globálisan a bankok a 2.200 milliárd dollár veszteség felét már leírták. Ezen túlmenően az EU bankjainak 1.600 milliárd dollár kinnlevősége van Kelet-Európában. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ez az összeg az európai "szubprime" vesztesség. Az EU vállalkozásainak tartozása a GDP 95 százalékát teszi ki, míg ez az USA-ban csak 50 %. A hitelek bedőlése feletti aggódás növekszik.

Alapvető fontosságú, hogy az állami kisegítések ne érjék el azt a mértéket, amik a financiális problémákkal, vagy a túlzott eladósodással kapcsolatos aggodalomra adnak okot. Az ilyen megfontolások különösen fontosak a költségvetési hiány és a lakossági eladósodás növekedése, valamint az állami kötvénykibocsátás kontextusában.
Ugyanolyan, mint ahol a bankok összevonták kereskedelmi és befektetési tevékenységüket. Az eladósodás fenntarthatatlan szintre futott fel, ami destabilizálta az egész gazdaságot. A bankok spekulációba kezdtek, és tevékenységüket elrejtették a mérlegbeszámolókban, illetve maximálták kölcsönfelvételüket átláthatatlan hiteltechnikákkal. Így aztán a globális gazdaság egy spekulációs buborék áldozatává vált. Kelet-Európára nagy csapást mért a világválság, de ez csak az első feldöntött kugli bábu, amit a többi követni fog. Egész Európa ugyanazzal a vírussal van megfertőzve, ami a Wall Streetről származik.

A hétfői New York Times az EU folyamatokat a következőkben foglalta össze: "Európa mélyebb recesszióba süllyedt, mint az Egyesült Államok az elmúlt év végén, a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint. A közös valutához tartozó 16 ország gazdasága a múlt év utolsó negyedében 1,5 százalékot esett vissza (ami egy évre kivetítve 6 %-os visszaesés jelent), az Európai Unió statisztikai hivatala szerint. Ez rosszabb, mint az Egyesült Nemzetek gazdaságának 1 százalékos visszaesése egyazon időszak alatt. "A mai adatok megölték azt az illúziót, hogy az Euró-zóna a globális visszaesést könnyen átvészeli." Állítja Jörg Radeke a Londonban székelő Gazdasági és Üzleti Kutató Központ egyik közgazdásza. (New York Times: "Európa mélyebbre süllyed, mint az várható volt.")

A likviditás hívei azt szeretnék, ha a kormányok nem segítenék meg a betegeskedő pénzintézeteket, magukra hagynák őket, hogy elbukjanak. Ez egy darwini őrültség! Olyan mintha az infarktusos áldozatot lefektetnénk a konyhakövezetre, ahelyett, hogy a kórház intenzív osztályára rohannánk vele. A globális gazdaság gyorsabban zsugorodik, mint a múltban bármikor. A globális vagyon 40 százaléka eltűnt. A bankrendszer fizetésképtelen, a munkanélküliség növekszik, az adóbefizetések csökkennek, a piac sokkos állapotban van, az ingatlanárak zuhannak, a vesztességek az egekbe szöknek, a fogyasztói bizalom pedig sose volt olyan alacsony, mint most. Nincs arra idő, hogy félig kész ideológiákhoz ragaszkodjunk. A globális gazdaság az egész rendszert magában foglaló zsugorodási fázisba lépett, ami könnyen kezelhetetlenné válhat és belevisz minket egy újabb világháborúba. A politikai vezetőknek észre kellene venni a helyzet komolyságát, és meg kellene akadályozni, hogy a jármű, amit vezetnek, a szakadékba zuhanjon.

Forrás Mike Whitney February 17, 2009 "ICH"

Magyarok Szövetsége Hírfigyelés, Antallfy Tibor fordítása

2008. augusztus 26., kedd

Megint hülyeségeket beszél az év bohóca

.
Szaakasvili: Oroszország megváltoztatja Európa határait

Oroszország erővel meg akarja változtatni az európai határokat, magához akarja csatolni egy másik állam területét, amire nagy ország részéről nem volt példa a kontinensen a náci Németország és Sztálin óta - jelentette ki keddi televíziós beszédében a grúz elnök.

1. Erővel ez a Soros-bérenc támadta meg Dél-Oszétiát
2. Magához akart csatolni egy olyan területet, melynek lakossága, kétszer, népszavazáson kinyilvánította függetlenedési szándékát
3. Európa az itt van, Grúzia meg amott
4. Nagy ország? Melyik kis ország ette meg melyik nagy országot?
5. Sztálin is grúz volt, vagy nem?
6. Beszéd? Inkább egy majom makogása volt. Láttam

Hmmmm, hmmm, hmmm

Európa határai...

Erővel...csatolni...Sztálin...

Kapcsolodó anyagok:

Két új állam születik
Ez egy mese, és az USA terjeszkedéséről szól, nem az orosz agresszióról
McCain összefonódott a grúzokkal?
USA: Nem mi küldtük a grúzokat a háborúba
Paul Craig Roberts: A Neokonok és Grúzia
Oroszország szakít a nyugattal?
Az orosz nagykövet szerint Orbán az USA bábja
OV nem nyúgzik
A püspöki konferencia bizottsága tiltakozik a dél-oszétiai vérontás ellen
Egy kis segítség a tisztánlátáshoz: képek a dél-oszétiai fővárosból
Bella Árpád: Orbán világossá tette pártja hovatartozását
Russian Troops Report US And Israeli Soldiers Killed In Georgian War
Rózsa-Flores Eduardo: Irak az irakiaké, Afganisztán az afgánoké!
Bush: Dél-Oszétia és Abházia Grúzia része
A Valódi Agresszor - The Real Agressor
Addig jár a korsó a kutra...
Hurra! Kitört a háború!!!
BOTRÁNY! Média háború Oroszország ellen - Média etika hova lettél?
Két grúz pszichopata
A Jász Nemzet az Oszétok mellet
"Enyhe undorral" fogadta Orbán szavait az orosz nagykövet
Grúzia elnöke: Izrael ural bennünket
Orosz-grúz-amerikai-izraeli meccs: és megszólalt a mi kis Viktorunk is
Izraeli katonai tanácsadók orosz fogságban
Az oroszok befejezték a háborút
Köhög a bolha
Grúz-orosz háború van
From Ossetia: Appeal to the Governments and peoples of the world!

2008. július 1., kedd

A lengyel elnök nem írja alá a lisszaboni szerződést

Lech Kaczynski szerint értelmetlen a törvény ratifikálása
Népszava Online

Nem írja alá Lech Kaczynski lengyel elnök az Európai unió lisszaboni szerződését kihirdető lengyel törvényt - derült ki az államfővel készült, hétfőn megjelent lapinterjúból.

"Így már értelmetlen" - felelte Kaczynski a Dziennik című napilap újságírójának arra a kérdésre, aláírja-e az uniós reformszerződést kihirdető törvényt, amelyet a lengyel parlament mindkét háza elfogadott. A lisszaboni szerződés lengyelországi ratifikációja az államfői aktussal lenne teljes.
MTI
Nemzeti Hírháló

2008. június 24., kedd

SZU2? – avagy Isten nem bottal ver!

ireland.gif

Jól csinálták! Mi több, ők csinálták a legjobban!
Gondoljanak bele! Felmarkolták a rengeteg lóvét, kikupálódtak belőle, most pedig veszik a kalapjukat és angolosan – de talán korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk – íresen távoznak. Ezek az írek tudnak valamit, amit mi nem.
Élni! És életben maradni!

Egy biztos, történelmi pillanat, de legalábbis mindenképpen a kalendáriumok lapjaira kívánkozó esemény lesz az a nap, amikor Írországot, az eddigi mintaállamot kipenderítik a Nagyságos és Fényességes Európai Porta égisze alól, azaz magyarán mondva kirúgják majd az Európai Unióból úgy, hogy a lábuk sem éri a földet.
Gondoljanak csak bele! Másnap reggel arra ébrednek majd az írek, hogy nem kell többé sarcot fizetni a brüsszeli bürokrata vízfej dőzsöléséhez. Azonmód vége szakad a versenyt megalázó módon megszüntető és megsemmisítő különböző korlátozásokat felvonultató kvóták és szabályozók sokaságának. E naptól a világ többi részével, azaz harmadik féllel bárhol bármennyit kereskedhetnek, nem pofáznak bele többet Brüsszelből. Megszűnnek a megkötöttségek.
Az írek ezzel a bátor húzásukkal, nevezetesen, hogy sok más országgal ellentétben, komolyan vették a demokráciát és megkérdezték a népet is arról, ami alapvetően befolyásolja a nemzetük életét, még Svájcon és Norvégián is túltesznek. A skandinávoknál, ha jól emlékszem kétszer is nekifutottak, ám a bölcs nép köszönte szépen, nem kért a Nagyságos és Fényességes Európai Porta „áldásaiból”. A „közös lónak turós a háta” típusú közös valutáról már nem is beszélve. A svájciak is inkább a kerítésen kívülről szemlélték a dolgokat.
Pedig hányszor, de hányszor győzködte a központi propaganda pénzt és fáradságot nem kímélve az öreg kontinens lakóit, hogy ez bizony a demokrácia ne tovább-ja, maga a megtestesült álom. Érdemes hajtani, mit hajtani, kepectetni a klubba való felvételért. A tagság ebben az elit klubban igazi megtiszteltetés. Darab ideig még minket is ezzel a marhasággal ámítottak. Emlékeznek még arra a hosszú időszakra, amikor az EU ügyeletes fő hallja kendjei szerint mindig éppen öt esztendőre voltunk az uniós tagságtól? Az írek valahogy nem voltak vevők erre „az unió jót tesz veletek akkor is, ha beledöglötök” című, lehet népszavazni kiscsávó, de ha nem úgy döntesz, ahogy mi szeretnénk, fel is út, le is út típusú, a demokráciát meglehetősen sajátosan értelmező szemléletmódra!

Micsoda fennkölt megnyilvánulása a demokráciának a gyakorlatban, nem igaz?
Nem tehetek róla, de megint csak a kamerába fesztelen könnyedséggel belenyilatkozó ír csaj, az ottani utca embere jut az eszembe. Mindenféle felesleges sallang, hezitálás vagy porhintés nélkül mondta bele a frankót a nézők képébe, a mienkbe, tesze-tosza, végletekig etethető és hülyíthető magyarok képébe is. Aszonta a kamerába az ír csaj, látszik mennyire demokratikus a Lisszaboni Szerződés, sehol sem kérdezték meg róla az embereket!
Most meg kiderül, hogy ahol merik venni maguknak a bátorságot és megkérdik az embereket, azok rögtön persona non grata-vá, vagyis nemkívánatos személyekké válnak a Nagyságos és Fényességes Európai Portán. És ez az, ami önmagáért beszél, és ez az, ami jelzésértékű.
És most úgy néz ki, hogy a cseheket is a szőnyeg szélére állítják. Mer’ hogy ők is szavazásra bocsátanák a dolgot, és ott sem biztos a tutti végeredmény. Sőt! Hogy tetézzék a bajt, még az alkotmánybíróságuk is sertepertél a szavazás körül.
Kicsit olyan ez, mint valamiféle Szovjetunió 2. De csak egy kicsit olyan. Majdnem azt írtam, hogy ugyanolyan antidemokratikus, mint a nagynevű előd, de ez nem igaz, mert ez az új, ez az Európai Unió, amire állítólag oly büszkéknek kellene lennünk, bizonyos tekintetben sokkal, de sokkal rosszabb, mint az eredeti volt. Azért, mert az a fajta gazdasági és szellemi elnyomorodás, amit a pártállami diktatúra kizárólag fegyverekkel és önkényuralmi eszközökkel volt képes prezentálni, az itt némiképp módosult, sajnos még rosszabb irányba. A tankok helyett immáron a bankok dirigálnak. Ez annyiban rosszabb, mint a – fogalmazzunk így – nyílt sisakkal játszó diktatórikus erőszak volt, hogy itt a népeket, nemzeteket elnyomó ellenfél sokszor láthatatlan marad, arctalan pénzviszonyok, valamint a „jogi személy” teljesen életszerűtlen mesterséges képződménye mögé rejtőzve bújik el, ezáltal rettenetesen nehéz harcolni ellenük.
Az erővonalak és a törekvések eddig is teljesen világosak voltak, az ír NEM csak minden eddiginél jobban ráirányította a figyelmet és a reflektorfényt Mammon antidemokratikus világára. Ebben a világban az ember helyett a pénz áll az első helyen!

Ha valaki vette magának a fáradságot és beleolvasott a Lisszaboni Szerződés nevű dokumentumba, annak a számára kiderülhetett, hogy a nemzetállamot, mint olyant, jogilag egész egyszerűen megszüntetnék, ha tetszik, felülírnák, a különböző népeknek, nemzeteknek pedig az egyen fazonra uniformizált konzumidióta barom szerepét szánnák, aki semmi másra nem jó, minthogy engedelmesen fogyasszon és befizesse a tőle a legkülönfélébb jogcímen beszedésre kerülő sarcot. Mindezért cserébe megkapja a McDonnald’s-féle szabványosított egyen biztonságot. Legalábbis elvileg. Ahogyan a Mekinél is elvileg ugyanolyan hamburgert kap a fogyasztó, ha a világ bármely pontján is megy be a fenti lánc valamelyik gyorsétkezdéjében, úgy az Európai Unió polgára is – ha akarja, ha nem – ki van téve a jogszabályokban biztosított mértékben görbülő uborkának, vagy például a szabványban rögzített szakítószilárdságú, valamint azonos íz- és illatanyag-tartalommal bíró óvszernek. Ez ám a szép új világ, nem igaz? És akkor jönnek ezek a renitens írek és egy laza csuklómozdulattal porig rombolnak mindent. Oda a gyönyörű álom.
Ez az új SZU, nem állhatja a demokráciát. Csak a profitot isteníti. Ebből aztán számos konfliktushelyzet adódik. Ilyen volt ez a legutóbbi az írekkel is.
A demokrácia pénzbe kerül! Sok pénzbe! Többe, mint amennyit előre kikalkuláltak íróasztalaik mellett légkondicionált irodáikban a brüsszeli seggfejek.
Ilyen van? Ilyen van!
Bele se merek gondolni, mi lesz itt, ha elszabadul a pokol. És nagyon könnyen elszabadulhat.
Először azzal jöttek, hogy majd az Unió lesz a világ első számú térsége. Nem lett. Jó, ez még elmegy sok szódával, ezt a fajta nagyotmondásra épülő kommunikációs technikát Háry János óta már ismerjük.
De a Nagyságos és Fényességes Európai Porta az élelmiszer- és az üzemanyagáraknál előállt helyzettel sem tud mit kezdeni. Teljes becsődölés. Vagy mondjunk inkább pánikot?
Az uniónak nincs „B” terve egy ír nem esetére. Emlékeztet a NASA-ra az Armageddon című filmben. Ott szegény Bruce Willis akadt ki, mint a sezlonyrugó, mert a NASA-nak nem volt „B” terve. Aszitte hülyéskednek vele. Embert küldtek a Holdra, meg minden. ’Oszt mégse vót nekik „B” tervük. Mondjuk nem is élte túl a sztorit, a mozi végére megkrepált. A korrektség kedvéért tegyük hozzá, ott is a civilek mentették meg a seggünket.
Az írek még tök jól is kijöhetnek az egészből, és nem kell hozzá különösebb jóstehetség, ki is fognak jönni. Úgy kijönnek, mintha bent se lettek vóna.
A híradásokban arról is beszámoltak, hogy nemcsak az euroszkeptikusok voltak a NEM mellett, de az ír üzleti szféra is a protest szavazásra buzdította alakosságot. Ezek után már nem is csodálkoztam azon, amikor a legfrissebb tudósításokban arról számoltak be, hogy a lakosság túlnyomó része egyáltalán nem bánná, ha megszűnne Írország uniós tagsága. A magam részéről azon sem csodálkoznék, ha ez egyfajta lavinát indítana el és más országok is követnék példájukat. Megfelelő kommunikációval nagyon könnyen beverhető az utolsó szög ennek a velejéig korrupt, haszonleső és antidemokratikus, a pénz talaján álló érdektömörülésnek a koporsójába, amit ma még úgy hívnak, hogy Európai Unió.
Gondolom nem nagyon tudnának mit kezdeni Brüsszelben az olyan szalagcímekkel, mint például: „Véget ért az évtizedes kvóta-terorizmus!”, „Újra szabad a verseny, korlátozások nélkül!”, vagy „Éljen Írország, éljen a demokrácia!”
Az ősz végére kiderül, milyen bejegyzések kerülnek majd a kalendáriumokba és a történelemkönyvek lapjaira. Addig is vigyázó szemünket vessük Dublinra, emberségből és demokráciából vegyünk példát ír barátainkról.
Isten áldja Írországot és Magyarországot!

A szocialista nagyváros öntudatos polgára
www.johafigyelunk.hu
FÚSZ

2008. június 14., szombat

2008. június 13., péntek

Ír NEM! Gyönyörű ez a péntek 13!

Viva EIRE! Éljen Írország!
Írorszag, az egyetlen EU-s ország ahol a népre bízták a döntést, mi legyen a sorsa az un. "európai alkotmány"-nak, és az ír nép, a szabad ír nemzet, szabad akaratából NEMET mondott az Egybesült Európai Köztársaságok Szövetségének!

Az ír referendum hivatalos eredménye szerint az írek többsége nemmel szavazott, vagyis elutasította a lisszaboni szerződést.

Írországban megbukott az unió reformszerződése -így a címe a csonka-pocsolya (magyarországi ) híradásoknak. Röhögnöm kell: nem Írországban megbukott, hanem ez az "európa" bukott meg, az egyetlen országban ahol népszavazásra bocsátották a tervezett alaptörvényt! És a következmények beláthatatlanok, mert így -az előzetes megállapodások értelmében- nem lehet bevezetni, az "európai alkotmányt" sehol.
Köszönjük Írország! Köszönjük a szabadságot!
Most rajtunk a sor!

2008. május 30., péntek

Szavazás a Lisszaboni Szerződésről



Hallassuk a hangunkat Írországban is!
Stop the EU Treaty! Let's raise our voices in Ireland!

Kérjük az Íreket, hogy (ha már nekünk és Európa más nemzeteinek nem is adatott meg, akkor helyettünk és értünk is) szavazzanak a Lisszaboni Szerződés ellen!

Utasítsuk el az a Lisszaboni Szerződést, amelyet a franciák által 2004-ben megbuktatott EU alkotmány helyébe próbálják az EU vezetői most visszacsempészni, ránk erőltetni.

Utasítsuk el, mert:

- Európa Trianonját jelenti. Éppúgy egy emberidegen hatalom diktátuma, mint a hazánkat ért 1920 évi szégyenletes Trianoni Békediktátum.
(Ha nem utasítjuk el a Lisszaboni Szerződést, akkor ugyanarra a sorsra ítélik Európa minden nemzetét, mint Trianon a magyarságot, és nem lesz sem győztes nemzet, sem győztes ország, csak vesztes nemzet, vesztes ország és testvérháború, kontinensnyi nyomor, éppúgy, ahogyan az Trianon után történt.)

- egy diktátum, amely megfosztja a tagállamokat szuverenitásuktól (függetlenségüktől), a tagállamok polgárait pedig lelki-, szellemi kiszolgáltatottságba és gazdasági nyomorba taszítja.

- beteljesíteni törekszik azt a hazánkban uralkodó erkölcsi, jogi és gazdasági válságot, amelynek függetlenségünk EU csatlakozással elkövetett feladása a legfőbb okozója.

- előzetesen és elvileg felhatalmazza az EU vezetését az ország fegyveres megszállására is (!)

- hatálybalépése (az EU valamennyi tagállama általi jóváhagyása) szakértői vélemény szerint a második (gazdasági) Trianont jelenti a Kárpát medence nemzetei számára. Egy Trianont már megéltünk. Ugye nincs szükségünk a másodikra?



Magyarország - és az összes EU tagállam - legfőbb érdeke ma nem belerohanni ebbe a nemzeti öngyilkossággal egyenértékű szerződésbe, hanem annak ratifikációs folyamatát azonnal berekeszteni és megszüntetni minden további együttműködést a jelenlegi becstelen, diktatórikus és emberi jogellenes EU-vezetéssel.

Kérjük az Íreket, hogy (ha már nekünk és Európa más nemzeteinek nem is adatott meg, akkor helyettünk és értünk is) szavazzanak a Lisszaboni Szerződés ellen!

Szeretettel kérünk benneteket, hogy az alábbi honlap címen online aláírásotokkal támogassátok a kezdeményezésünket ill. az Europa szerte hozzánk hasonlóan gondolkodók törekvését. Segítsük az íreket a helyes döntés meghozatalában.

Az ír "NEM" egyben "IGEN"

a jelenleg föderatív alapon szerveződő Európa helyett egy konföderatív alapon szerveződő Európára,
a függetlenségüket vesztett nemzetállamok politikai szövetsége helyett egy független nemzetállamok gazdasági szövetségére épülő Európára.

www.Irish-Friends-Vote-NO-For-Me.org

Please sign the petition here!
11377 people from 26 EU member states signed the petition already (since May 12th 2008)

Nyissátok meg a honlapot.
Tanulmányozzátok (magyar nyelvet is lehet választani)
Szavazzatok!
Továbbítsátok a kérést a kapcsolatrendszeretekben!

ADD tovább ezt az írást a kapcsolat rendszeredben! Terjeszd a gondolatot családi-rokoni-baráti-ismerős és idegen köreidben minden lehetséges módon (Internet (honlap, e-mail), telefon/fax, posta/levél, szórólap, riadólánc stb).

2008. május 14., szerda

Egy elöadás szövege...

Az Iszlámról

Vezess minket az egyenes úton,
azoknak útján
, akik iránt kegyesnek mutatkoztál,
s ne azokén, akiket haragvásod sújt,
sem a tévelygőkén. (Korán, 1:7)

Ezek a Korán első szavai. A Korán, tehát az Iszlám, egy út, éppúgy, mint a Tao, az odosz, a via, - azok az utak, melyekről tiszteletreméltó kollégám és példaképem, P. Nemeshegyi beszél péntekenként. Bízom abban, hogy kiegészítem, amit mond. Bevallom, meglepő, hogy fejtegetéseiből az Iszlámot kihagyja, de talán kevésbé meglepő, ha ez euró-amerikai, a nyugati közgondolkodás főáramlatában látjuk. Az Iszlám idegen, de nem elég egzotikus, mint az indiai vallások, a buddhizmus és a hinduizmus. Persze, hogy Samuel Huntingtont idézzem, a „modern világban az „ők” megjelölés egyre inkább a más civilrációhoz tartozó emberekre vonatkozik.” Az iszlám ebben a perspektívában az „ők” netovábbja, a legőbbek. Megfelelő kommunizmuspótlék azoknak, akik a világot csak kétpólusúan tudják értelmezni, ami a manicheizmus kései szekularizált vonulata. Huntington Ali Mazruit idézi: „A „mi” szemben a másokkal tendencia a politikai küzdőtéren szinte egyetemes jelenségnek mondható” (id. Huntington 205). Már Csányi, az etológus is mondja: „A szocialitás megnyilvánulása révén kialakuló embercsoportokat az is megkülönböztet állati rokonaiktól – ez is lényeges fajspecifikus különbség -, hogy az embercsoportoknak saját csoportidentitásuk, csoportindividualitásuk van, A kialakult embercsoportok mindent megtesznek, hogy magukat másoktól megkülönböztessék” (Csányi 2003, 161). „Erre szolgálnak a legkülönbözőbb látható jelek, hajviselete, testi díszítések, öltözködés, és a csoport identitását elsősorban meghatároz névadás, valamint különböző csoportszimbólumok használata” – folytatja Csányi. Míg a divat gyakran változik, és csak múló, mondhatnám pillanatnyi csoportidentitást tesz lehetővé, a tartós csoportokban „speciális szokások, nyelvhasználat, rítusok, sajátos kultúra alakul ki, amely mind arra szolgál, hogy jelölje az adott csoport, mint egy önálló entitás, mint egy önálló individuum létét, amelynek fennmaradása bizonyos mértékben független az őt éppen alkotó csoporttagoktól.” (Csányi 161). Csányi szerint ez a kulturális csoportképzési hajlam tette lehetővé „a csoportszelekció beindulását annak idején, ez vezetett el a „csoportorganizmus” kialakulásához, és ma is ez a leghatékonyabb tényezője az emberi szocialitásnak” (162). Nemzet és a vallás a két legerősebb tartós csoportorganizmus, és talán meglepő, ha a magasan fejlett kultúrákban is végső soron a hatékony mechanizmusok, melyek a permanens csoportazonosságot létrehozzák és fenntartják, azonosak a hominida törzseket képző mechanizmusokéval.

Csányi három típusú csoportmechanizmust különböztet meg:

1. Kulturális normák, melyek működését az egy-egy csoportban érvényes vielkedési szabályok fejezik ki;

2. A normákat fenntartó biológiai mechanizmusok, például a fajspecifikus emberi érzelmek és az imitáció,

  1. Az egyén és a csoport viszonyát szabályzó mechanizmusok: a csoporrtal történő azonosulás, a morál, a lojalitás.

Csányi megkülönbözteti tivábbá a genetikai és a pszichológiai altruizmust (162): az egyed lemond a szaporulási sikerekről egy fajtársa javára. Ez a lemondás a psz. altruizmus esetében tudatos segítséggel, osztozkodással, védelemmel, törődésel párosul (162). Elérkeztünk az umma fogalmához, de erről majd később többet.

A vallások mindezt magasabb szinten valósítják meg, magasabban, mint a nemzetek, melyek már önmagukban túllépik a vérségi alapú nagycsalád kereteit. Nos, az iszlám bölcsőjében, Nyugat-Arábiában, az emberekre jellemző bizarr csoportlojalitás alany és tárgya kavm (nép) volt (Armstrong 1998, 83). Amint Karen Armstrong írja (83) a „nomádok vérségi és rokonsági kritériumok alapján egymástól független csoportokba szerveződtek. A tagokat közös, valós vagy mitikus őstől való származás tudata fűzte egymáshoz, amit az olyan elnevezések s jól mutatnak, mint például Baní Kalb „Kalb gyermekei” vagy Baní Aszad „Aszad leszármazottai”. (83) Az egymáshoz lazább szálakkal kötődő csoportok szövetségre lépve nagyobb szervezeti egységeket hoztak létre. Nyugati szóhasználattal a kisebb közösségeket nemzetségnek, a nagyobbakat törzseknek nevezzük. Az arabok e két réteg között gyakran nem tettek különbséget, s mindkettőt a kavm „nép” szóval jelölték – jelzi Armstrong.

Az, hogy itt nomádokkal van dolgunk, különös jelentősséggel bír: „a törzsek túlzott növekedését és ily módon irányíthatatlanná válását elkerülendő életüket a folytonos mozgás és újraszerveződés jellemezte. A kvam-mal és szövetségeseivel szembeni feltétlen hűség alapkövetelménynek száított. A törzs jelentette a túlélést, s egy ilyen helyzetben nem volt helye a mai értelemben vett individualizmusnak, s az evvel járó egyén szabadságjogokat és kötelezettségeket követelni is botorság lett volna” – foglalja össze sommásan Armstrong az arab félsziget egzisztenciális alaphelyzetét a Mohamed előtti időkben.

„Az araboknál a közösségi szellem ápolásának ideológiai alapjait az összetett és sokrétű jelentéssel bíró muruvva teremtette meg, melyet Nyugaton előszeretettel fordítanak egyszerűen „férfiasságnak, virtusnak”. (83) Ez a muruvva magába foglalja a csatatéren tanúsított helytállást, a szenvedések türelmes és állhatatos elviselését, a törzset ért támadások megbosszulásának lovagi erényét, a gyengék védelmezését és a hatalmaskodók megzabolázását. Minden törzs büszke volt saját, csak rá jellemző muruvvájára, mely hite szerint apáról fiúra szállt. A közösség muruvájának megóvása érdekében a törzs tagjainak készenkellett állniuk társaik védelmére és arra, hogy gondolkodás nélkül teljesítsék a törzs elöljárójának utasításait. A törzs kötelékein kívül ezek a kötelezettségek megszűntek, ami jó mutatja, hogy az arabság történetének ebben a szakaszában még nem kezdődött meg az általános, mindenre kiterjedő érvényű törvény kialakulása – foglalja öössze Armstrong. Simon Róbert ezért azt mondja, hogy a törzsi társadalom a bellum omnia contra omnes elve sezriunt működöt (435). Ennek a helyére lépett előbb a Pax Meccana, az ilaf mint egyfajta kapitalista jellegű regionális békepaktum, majd Mohamed politikai rendszere, míg a törzsre korlátozott muruvva helyét az egyetemes iszlám jogrendszer, a sia.

Azt ugyanis látni kell, hogy Mohamed nem egy klasszikus értelemben vett vallást hozott létre, hanem attól elválaszthatatlanul egy politikai- és jogrendet, sőt társadalmi rendet is, az ummát. Az iszlámban az állam és a vallás Európában annyira szorgalmazott elválasztása értelmezhetetlen, legalábbis abban a formában, ahogy azt a felvilágosodás kanonizálta.

Mohamed nagy újítása a nem törzsi, hanem vallási alapú közösség létrehozása volt. Ez részben nagyon hasonlít a kezdeti kereszténységre, részben radikálisan eltér attól. A legfőbb különbség abban rejlik, hogy míg a kereszténység esetében a közösségi életforma, amit egyháznak nevezünk, jó 400 év alatt alakult ki, az üldöztetés viszonyai között, és csak a konstantini fordulattal lett társadalmasítva, államosítva, addig Mohamed még életében háborúzni kezdett ellenfeleivel és győzött, azaz katonák és nem mártírok lettek a hit alapítói, és Mohamed egy személyben lett Pál, Péter és Konstantin. Egyébként is Mohamed életrajzi adatai egyszer és mindenkorra meghatározók lettek az Iszlámban, sokkal inkább, mint mondjuk Pál esetében.

Ezek közül a legfontosabb a hidzsra, a kivonulás. 622 július 26. az Iszlámban az időszámítás kezdete. Ez jelzi egyedülállóan fontos jellegét. A hidzsra magába hordozza az exódus dinamikáját is, de lényeges különbségekkel: Mózes a népet idegen rabságból vezette ki, elvileg az ősöknekIstentől eleve megígért földre, „haza”. Mózes kérte, isten nevében követelte a fáraótól, engedje el népét. Mohamed pedig kettesben, hívével, Abú Bakr első kalifával kettesben menekült saját rokonai, a kurajsiták, elől, még pedig Medinába, ahol már várták, mert a menekülését gondosan előkészítette, igazi politikusként, szövetséget kötve vendéglátóival, akik hamarsan alaltvalói lettek. Mohamed kezdettől fogva politikus és államférfi. Legalább olyan fontos azonban, hogy Mohamed is – saját és hívei meggyőződése szerint – az ég jeleire hallgatott, mielőtt kivonult volna: a hidzsrát a mirádzs, egy misztikus élmény előzi meg, Mohamed égi útja. Mohamedet Gábriel arkangyal Jeruzsálembe repítette, ahol „felkapaszkodott a Templom-hegyre, ahol Ábrahám, Mózes és Jézus és rajtuk kívül még számos próféta üdvözölte. Együtt imádkoztak vele, majd három kupát tettek elé, az elsőben víz, a másodikban tej, a harmadikban bor volt. Mohamed a tejet választotta, mintegy jelezve az iszlám útját, a szélsőséges önsanyargatás és au élvezetek hajhászása köztti arany középutat (Armstrong 214). Aztán előkerült egy létra, mirádzs, s Mohamed Gábriellel együtt a hét menny közül az elsőbe felmászva egyre haladt felfelé, az Úr trónusa felé. Minden egyes stációnál a híres próféták valamelyike várta: az első mennyet, ahol Mohamed bepillantást nyert a pokol kínjaiba, Ádám kormányozta; a másodikban Jézussal és Keresztelő Jánossal, a harmadikban Józseffel, a negyedikben Énohhal, a hatodikban Mózessel és végezetül a hetedikben, az isteni világ küszöbén Ábrahámmal talákozott” (215).[1]

Ez a jelenet az iszlám misztikusok fő forrása. Szimbolikus a három onoteiste vallás visznyát tekintve is, pontosabban, egvilágítja, hogyan látta Mohamed ezt: „Középen álló közösséggé tettelek benneteket” (Korán 2, 140). Simon Róbert szerint (424) Mekka kulturálisan már a dzsáhilíja (Arnstrong 95) , azaz az Iszlám-előtti Mekka idején is, között is közvetítő szerepet töltött be. Mekka, mint sivatagi „port of trade” „nem saját terelésre épülő, hanem idgeen közösségej között közvetítő keresekedelmet” folytatott ez volt számára a raison d’être. Másfelől, a szaszanida perzsa birodalom és a „római”, azaz bizánci birodalom között Harmadik Világ volt (Simon 424). A két birodalom hosszú, 126 éves háborúja (502-628), épp a hidzsra éveiben fejeződött be, de már korábban a háborús felek kölcsönösen kimerítették egymást, és „érthető módon felértékelődött az aodtt „harmaidk világ” egyes területeinek a katonai, és különösen a közvetítő kereskedelmebn elfoglalt szerepe – elsősorban a nagy fogyasztó, Bizánc – számára. Simon értelmezsében, „ebben a sajátos világtörténelmi helyzetben érthetjük meg az eladdig ideiglenes karavánállomásként és alkalmi szentélyként működő Mekka váratlan és páratlan lelelményességgel megszervezett felemelkedését, azt a ritka jelenséget, hgy egy- valószínűleg épp erre a célra szerveződött törzsi csoportosulás néhény évtized alatt a két nagyhatalom legfontosabb „kereskedelmi kapuja” lett” (Sion 424).

Mohamed tehát örökölt egy közvetítő modellt, egy kedvező világtörténelmi helyzetet, de mindenképp az ő érdeme, hogy kreatívan élt ezzel a lehetőséggel.

Mielőtt Mohamed útját, majd az Iszlám útját felvázolnám, még röviden egy determinista elméletet is szeretnék érinteni. David Keyes (2002) szerint az 535-536-ban a földet sújtó természeti katasztrófa váltotta volna ki a krízisek sorozatát, mely a két a leendő Iszlámmal szomszédos nagyhatalom öngyilkos háborúihoz, és végül bukásához vezetett. Mütilénéi Zakariás szerint 536-37-ben elsötétült a Nap: „A Nap kezdett elsötétedni nappal, a Hold pedig éjszaka” (Hamilton és Brooks 1899). Cassiodorus szenátor 536 nyarának végén feljegyezte: ’A Nap mintha elveszítette volna szokásos fényét, és kékes színűnek látszik. Csak álmélkodunk, hogy nem látjuk a testünk árnyékét délben, érezni, hogy erőtlenségbe vész a Nap heve, és egy csaknem esztendőn át tartó fogyatkozás kíséri” (Keys 358). A nukleáris télre emlékeztető katasztrófa éhínségeket, pestist, a jemeni királyság összeomlását, az arab világ felemelkedését vonta mag után. Nem célunk az elmélet beható ismertetése, de annyit megjegyezhetünk, sokféle kísérlet törtnt már az iszlámtüneményes felemelkedésének magyarázatára, és ez csak az egyik. A hívő persze Isten akaratát láthatja, de persze akkoraz iszlám hanyatlása az újkorban is Isten akarata?

Végül megemlíteném azt a nézőpontot is, hogy az Iszlám amolyan keresztény szekta, a monofiziták örököse. Mindezekkel szemben ma és itt a kultúrák párbeszéde alapállásából szeretném tárgyalni a kérdést.

Két forrást idéznék. A Nostrae Aetate leszögezi: Az egyház nagyrabecsüléssel tekint a muzulmánokra is. Ők az élő és létező egy Istent imádják, a könyörülőt és mindenhatót, a mennynek és földnek teremtőét, aki szólott az emberekhez. Teljes szívből akarnak hódolni megmagyarázhatatlan rendelései előtt is; így hódolt meg Isten előtt Ábrahám, akiben szívesen látja az iszlám hite a saját ősét. Jézus istenségét nem ismerik el ugyan, de őt prófétaként tisztelik. Szűzi anyját, Máriát is magasztalják, sőt olykor áhítattal fohászkodnak hozzá. Várják továbbá az ítéletnapját, amikor Isten feltámaszt mindne embert és megfizet nekik. Ennélfogva fontosnak tartják az erkölcsös életet, Istent pedig főként imával, jótékonykodással és böjttel tisztelik.

A századok folytán sok nézeteltérés és ellenségeskedés támadt a keresztények és muzulmánok között. A zsinat azonban buzdítja mindnyájunkat, hogy felejtsék el a múltat és őszintén fáradozzanak egymás kölcsönös megértéséért. Közösen oltalmazzák és fejlesszék valamennyi ember javára a társadalmi igazságosságot meg az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.” (A II. Vatikáni zsinat tanítása, 1992, 411, Nae 3).

A másik idézet Johannes Rau német szövetségi elnöktől származik, aki Chatami iráni elnököt köszöntötte Berlinben 2000. június 11-én. „Tavaly Ön (Chatami) a firenzei egyetemen Leasing A bölcs Nátán című művét idézte, melyben „világosan felismerhetők az iszlám civilizáltság nyomai a tolerancia szellemének kialakításában Európában”. Mélyen érint, hogy a német irdalom e központi műve Önhöz ily közel áll. Lessing üzenete, a vallási tolerancia, aktuálisabb, mint valaha. A XVIII. fevilágosítói nagyon is tudták, hogy az Iszlám Európa szellemi forrásaihoz tartozik, bármennyi szenvedést is okoztak keresztények és muszlimon egymásnak változatos történelmük során.” (Rau 2002, 82).

Rau aztán kifejti, hogy Goethe idején a kultúrák párbeszéde kevesek dolga volt (83). Ma Németországban 3 millió ember vallja magét az Iszlám hívének, és nem az esztétikai gyönyör, a költői szenvedély az oka, hogy az Iszlámmal foglalkozzunk. Közügy. A központban olyan kérdések állnak, mint: Hogyan gyakorlom a mindennapokban a toleranciát és a kölcsönös tapintatot? Hogyan fessen a vallásoktatás az iskolákban? Élhetünk-e egy minarettel a szomszédságban? (84)

Kiss Ulrich SJ


[1] Itt jegyzem meg, hogy Ibn Iszhák szerint az Úr parancsba adta, „’hogy a muszlimok napjában ötvenszer imádkozzanak. Mózes tanácsára lealkudta azonban ötre. „Mózes ezt még mindig túl soknak tartotta, de Mohamed most már szégyellt volna még egyszer visszamenni. A Próféta halála óta a muszlimok napjában ötször végzik el a szalát szertartását, ami jól mutatja, a vallás nem akar elviselhetetlen terheket róni az emberekre, s csak olyan szerény követelményeket támaszt, amelyeknek bárki könnyedén meg tud felelni” (Armstrong 215).