Paul Craig Roberts: A Neokonok és Grúzia

.
A Bush rendszer 2001. szeptember 11-ét követő propaganda hazugságai és megtévesztő műveletei roppant sikerrel jártak a hiszékeny és nemtörődöm amerikaiak körében. Az értelmes emberek körében azonban ez a siker komoly kétségeket támaszt az Amerikai Egyesült Államok jövőjét illetőleg. Az amerikai sajtó az elmúlt nyolc évben a jelenlegi, háborús bűnöket elkövető rendszer Propaganda Minisztériumaként működött. Az önálló gondolkodásra és a sorok közötti olvasásra képtelen, az Interneten elérhető idegen nyelvű sajtót olvasni nem tudó amerikaiak egy mindent elöntő agymosás áldozatai.

Amint azt Joseph Goebels mondta, az embereket könnyű félrevezetni. El kell hitetni velük, hogy veszélyben vannak, és nemzeti lobogót kell lengetni előttük. A fenti módszer az amerikaiak esetében roppant hatásosnak biyonzult. A könnyen befolyásolható és felelőtlen amerikai magatartásnak világszerte rengeteg áldozata van: Irakban 1, 250, 000 halott, és 4, 000, 000 hontalan. A sebesültek, a sérültek és az árvák számát senki sem tudja. Irak romokban hever. Az amerikai lövedékek és a hadi helikopterek folyamatos bombázásnak következményeként a gazdaság és a társadalmi intézményrendszer megbénult. Senki sem tudja hányan haltak meg Afganisztánban, de a nők háború okozta halála ellen még az Amerika-barát afganisztáni bábkormány is felemelte szavát. Mindezért az amerikai hadsereget és a NATO egységeit terheli a felelősség.

Nem tudhatjuk hányan halnak meg Iránban, ha a Fő Hadúr, Cheney, és a neokonzervatívok elérik céljukat, mely szerint Izrael lebombázza Iránt, esetleg atombombával. Tudjuk azonban azt, hogy mindez semmivel sem igazolható gyilkosság és rombolás, és nyilvánvaló gaztett. Olyan gonosz egyének műve, akik a saját titkos céljaik megvalósítása érdekében szemrebbenés nélkül csalnak, hazudnak, és ártatlan embereket ölnek meg a saját ki nem nyilvánított céljaik megvalósítása érdekében.

Az a tény, hogy ma ilyen gonosz emberek uralják az amerikai politikát és a tömegtájékoztató eszközöket, örök időkre elkárhoztatja az Amerikai Egyesült Államokat. Az Amerikai Egyesült Államok soha sem mossa le magáról a dicstelenséget és szégyent, amelyet a Bush rendszer és a neokonzervatívok hoztak rá. A neokonzervatív propaganda olyan hatásos volt, hogy az amerikai hivatalos ellenzéknek a kisujját sem kellett megmozdítania, hogy megakadályozza a Bush rendszer bűncselekményeit. Obama ugyan, aki „változást” ígért, de ő sem vonhatta ki magát a neokonzervatívok félelmetes erejének hatása alól. Az amerikaiak ma a neokonzervatív agymosás áldozatai.

A fenti borúlátó hangulatban ért a hír, hogy a Bush rendszer a Grúzián belüli önállósági mozgalom elfojtása érdekében beleegyezését adta a grúz bábkormánynak dél Oszetia orosz lakosságának etnikai tisztogatására. Az amerikai média, vagyis a Hazugságok Minisztériuma teljes mértékben azonosult a Bush rendszer fenti bűncselekményével, és „orosz inváziónak” minősítette a grúz kormány által kezdeményezett, s katonai erőszakkal elkövetett dél oszetiai etnikai tisztogatást.

A világ közvéleménye azonban most az egyszer nem fogadta el a történteknek amerikai színezetű beállítását. Az évekre visszamenő hazugságok sorozata aláásta az Amerikai Egyesült Államok iránti bizalmat és hitelességet. Ide sorolhatóak a 2001. szeptember 11-re vonatkozó hazugságok, Irak tömegpusztító fegyvereire, valamint az al Qaeda kapcsolataira vonatkozó hamis állítások, az alaptalan antrax mérgezés veszélyével való pánikkeltés. Ide tartozik továbbá: „az Amerikai Egyesült Államok nem alkalmaz kínzásokat” bebizonyított hazugságainak vég nélküli szajkózása, valamint a világszerte borzalmat keltő kegyetlenkedések: a menyegzőkön, temetéseken, valamint a gyermekek labdarugó mérkőzésein elkövetett orvtámadások. Az Amerikai Egyesült Államok elbódított lakosain kívül senki sem hisz többé sem az amerikai sajtónak, sem az amerikai kormánynak.

A szabad világ sajtója hitelesen beszámolt a tényekről: az amerikaiak és izraeliek által kiképzett grúz hadsereg katonai támadást intézett dél Oszetia orosz nemzetiségű polgárai ellen. A Bush rendszer, a saját hazugságainak vakhitében azt képzelte, hogy Oroszország majd tétlenül tűri az Amerikai Egyesül Államok birodalmi politikának ezt a térhódítási kísérletét. Oroszország azonban nem maradt tétlen, és a grúz hadsereg tagjai puszta életüket mentve futottak amerre láttak. Az amerikai neokonzervatívoknak az a feltételezése, hogy Oroszország minden további nélkül elfogadja az amerikai egyeduralmi törekvéseket, és tétlenül szemléli az eseményeket, önmagában is tünetszerű, mert ez a neokonzervatívoknak a valóságtól való elrugaszkodására, és önteltségére, valamint az amerikai választópolgároknak az idiotizmus színjére züllesztett állapotára utal.

A grúziai eseményekre vonatkozólag John McCain, jelenlegi Republikánus elnökjelölt kijelentette: „A huszonegyedik században a nemzetek nem támadnak meg más nemzeteket.” A humoristák, (pl. Jon Stewart, a „Daily Show” vezetője számára McCain fenti kijelentése aranybánya lehet.) A huszonegyedik század elején az Amerikai Egyesült Államok már két államot megtámadott, és a harmadik készülőben van. Bush elnök a saját megfogalmazásában megismételte McCain fenti kijelentését, mely szerint a nemzetek többé nem támadják meg egymást. http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/7556857.stm

Az olvasói levelek özönéből ítélve Bush kiütköző kijelentése még az agymosott amerikaiakat is felháborította. Mit cselekszik Bush Irakban és Afganisztánban, és miért irányul és összpontosul az amerikai hadiflotta és propaganda gépezet Irán ellen?

Vajon elhárította -e korunk e két legnagyobb háborús uszítója az Irán elleni amerikai/izraeli támadás lehetőségét? Ha McCain lesz az elnök, vajon kivonja-e a harcoló csapatokat Irakból és Afganisztánból – hiszen a nemzetek nem viselnek háborút egymás ellen, vagy esetleg Bush ezt megteszi még mielőtt McCain megtenné? A válasz mindenki előtt ismeretes.

George W. Bush, és John McCain, ez a két oktondi azt képzeli, hogy az oroszok képtelenek felismerni a hegemóniai törekvéseket, mert az oroszoknak ugyebár az amerikai hegemóniai törekvéseket megelőzően nem voltak önálló tapasztalatai a birodalmi politikáról? Bush és McCain netán azt feltételezte, hogy az oroszokat történelmük folyamán a birodalmi terjeszkedés kérdésekben ez idáig a megértés, és jóakarat vezényelte.

A nyugat-európaiak hirtelen ráébrednek, hogy az amerikaiakkal való szövetség a veszélyes játék. Egyetlen európai ország sem szándékozik háborúba keveredni Oroszországgal. Németország, Franciaország, és Olaszország valószínűleg hálát adnak a gondviselésnek, hogy leszavazták Grúzia NATO tagságát, s így nem kötelesek annak védelmére sietni. Az amerikai törekvések és Oroszország közötti összeütközés következő színhelye valószínűleg Ukrajna lesz, ahol jelenleg a neokonzervatívok és az amerikai National Endowment for Democracy által támogatott beteges nacionalizmus érvényesül. Oroszország ráébredt, hogy az egykor a saját fennhatósága alatt lévő országokban nem az egyes államok szuverenitásán alapuló demokrácia valósul meg, hanem azokat most egyenként az amerikai birodalom kebelezze be.

Ha az amerikai választópolgárok mielőbb le nem vetkőzik a jelenlegi agymosás beidegződéseit, és véget nem vetnek a csalásra épülő Diebold szavazógépezet működtetésének, - amely sorozatosan gyártja a félkegyelmű republikánus képviselőket, - és nem vonják felelőségre a neokonzervatívokat az elkövetett emberiség elleni bűncselekményeik miatt, akkor az őrült neokonzervatív amerikai kormány esetlegesen egy Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok közötti atomháborút provokál ki.

Az Amerikai Egyesült Államok és a világ számára ma a neokonzervatívok jelentik a legnagyobb veszélyt. Az emberiségnek ma nincs nagyobb ellensége a neokonzervatívoknál.

Fordította: Kaslik Péter
Paul Craig Roberts eredeti cikke elérhető a következő címen:
http://www.counterpunch.org/roberts08152008.html

Paul Craig Roberts az Amerikai Egyesült Államok, Reagan kormányának pénzügyi államtitkár helyettese, valamint a Wall Street Journal Vélemény rovatának a társszerkesztője, és a The Tyranny of Good Intentions - How Prosecutors and Law Enforcement Are Trampling the Constitution in the Name of Justice (A jóindulat tirranizmusa - Hogyan tiporják az Igazság nevében a közvádlók, és a végrehajtó szervek az alkotmányt”) c. könyv társzerzője.
Paul Craig Roberts további írásai olvashatóak a következő címen: http://vdare.com/roberts/all_columns.htm

.